Az első rész után jöjjön 2019 újabb tíz jó előadása független- és magánszínházi műhelyekből:
Mozsár Műhely – MANNA - Call girl – Mészáros Piroska nagy projektje, a színésznő lehengerlő energiákkal van jelen. Nagyon szeretne játszani, és csak azért is játszani fog, remélhetőleg kap még hasonlóan testhezálló feladatokat, vagy ha nem, akkor létrehoz ilyeneket.
Az Orlai Produkciónak három olyan előadása van, amelyiket itt most kiemelnék. A „Széttépve” a függőségekről szól, Szabó Kimmel Tamás zenés másfél órája a Belvárosi Színházban, amelyet nagyon szerettek a tanítványaim is. Félévente átlagosan 20 színházlátogatást szervezek meg összesen 350 diáknak, de olyan, hogy másnap az iskolai szünetben odajöjjön valaki, és megköszönje az előző napi előadást, még sosem fordult elő velem tanári pályám folyamán, kivéve ezt az egyetlen előadást, erről viszont többen is akartak beszélgetni még mielőtt osztálykeretben sor kerülhetett volna rá. Ebből következtettem arra, hogy Orlaiék sikeresen eltalálták a megcélzott közönséget, és egyébként nekem is tetszett az, amit láttam. Gimnazistáknak mindenképpen érdemes megmutatni, még akkor is, ha nem hisszük, hogy érintheti őket az alkohol-drog-számítógép-fb-függőség.
A másik előadásuk a Jurányiban megy, a 23 perc. Járó Zsuzsa nagyszerű benne, a fiam is nagyon tudta értékelni a színészetét, felfogta a darab üzenetét, bár messze a korhatár alatt volt. A mai napig is sokszor emlegeti, és még arra is rákérdezett, hogy beleírtam-e ebbe a listába. Igen, bele, magamtól is. (Ezt igen, de mindent nem, amit ő még akart volna…- kommentben bárki egyébként is szabadon hozzáfűzheti a saját legjeit, minden néző ugyanannyinak számít, ha röviden ír, ha hosszan.)
A harmadik, a Megyek utánad, szintén az Orlai Produkció támogatásával jöhetett létre. Ez is színészdarab – Mészáros Béla, Kurta Niké és Baki Dániel hármasa megmarad bennünk. Tanulságos előadás a nagyon sérülékeny emberi kapcsolatokról, amelyek minduntalan felbomlanak, és még szórakozunk is ráadásul.
Pinceszínház – Meghallgatás – Kálid Artúr és Murányi Tünde nagyszerű kettőse. Akkor is érdekes lenne, ha nem lennének házasok. Két jó színész, akiket nem látunk eleget.
Rózsavölgyi Szalon – Kései találkozás – Nagyon szerettem Molnár Piroskát és Jordán Tamást ebben az előadásban IS. A fiam gyakran emlegeti ezt azóta is, nyomot hagyott benne.
Szkéné – Káprázat – Horváth Csaba rendezésének első felvonása egészen zseniális, eléggé ahhoz, hogy az egész előadás megtekintését ajánlani tudjam. A Forte Társulat rendkívüli, Földeáki Nóra és a többiek is…
Végül a befogadó színházként működő Trafó három előadása. (Itt vannak súlyosabb elmaradásaim is, amelyek nyilván mások listáin majd ott lesznek. Amit láttam, azt mind érdemes volt, ez biztos.)
A keretben: Molnár Anna és Megyesi Zoltán - El valahova...
Nagyon remek az Armel Operafesztivállal együttműködésben létrehozott „El valahova”, amely szintén a Forte Társulat tagjaival készült, Horváth Csaba-rendezés, viszont két nagyszerű színészi képességekkel is rendelkező operaénekest is sikerült beilleszteniük, Molnár Annát és Megyesi Zoltánt. (Az Armel oldalán ez még néhány napig nézhető!)
Az ügy -re a Színikritikusok díjának átadóján figyeltem fel, gyanúsan sok jelölést kapott. Ugyan közel vagyok a 3800 megtekintett előadáshoz, de hasonló élményben még nem volt részem, amikor egy előadás nagyjából öt percenként lepett meg az ötletesebbnél ötletesebb jelmezeivel. Divatbemutató a forma, így érthető is ez, de Nagy Fruzsina kreativitása akkor sem hétköznapi, és a Soharóza kórus is topon volt. Jó lenne, ha minél több esélyt kapnának az újabb alkalmakra – és itt jön a nagy probléma: egy független csapatnak ez is nehéz, hogy egyáltalán legyen kitűzött előadása. Óriási kár lenne, ha ez a produkció nem lehetne többet.
Ugyancsak a Trafóban láttam Markó-Valentyik Anna „Alaine” című egyszemélyes előadását a halál és az öregedés elfogadásáról, amelyik szintén a feltétlenül nézendő kategóriába tartoznak, és valóban jó (illetve a legrosszabb) időszakban ért. Nagyon nehezen emésztem Karinthy Márton számomra meglehetősen hirtelen halálát, és még egy ideig folyton emlegetni is fogom...
Marci halála volt számomra 2019 legnagyobb vesztesége, és nagyon drukkolok a hátrahagyott csapatának, hogy működni tudjanak tovább.
Marci halála kapcsán nem hagyható ki Gyulay Eszter nagyon jó válogatása, amelyet a megemlékezésre készített, és a Nézőművészeti Kft. színészei adtak elő december 14-én. Ennek a teljesítménynek is a legek között van a helye. (A dramaturgot csak akkor szokták szóba hozni, ha éppen a vizes lepedőt húzzák rájuk, mert éppen nem húztak eleget egy darabból, legyen most ez egy kivételes ellenpélda.)
A „két adag” független produkció után jöjjön holnap tíz kőszínházi előadás, amelyeket nagyon szívesen ajánlok.
PS. A fotók az előadásokhoz tartozó bejegyzésekben már egyszer láthatóak voltak...
