Mezei néző

A Kamrában ez volt az első idei bemutató, és mivel nem volt „elmaradásom” tavalyról, sok más helyen viszont igen, csak most jártam ott először, így egészen meglepett az átalakított előtér. Talán kényelmesebb lett így a hozzáférés a büféhez, kivilágosodtak a falak és az egész design sokkal jobban hasonlít a „nagy Katonáéhoz”. Nem lepne meg, ha ez az egységesítés lett volna a cél.

A Bánk bán van most terítéken. (Szó szerint – az előadás a vadászat motívumához köti a legtöbb szereplőjét és látványvilágát.) Tarnóczi Jakab rendezése talán túl merésznek tűnhet egy nemzeti klasszikushoz, de valami azt súgja, hogy a színház törzsnézőinek ez tetszeni fog, és hosszú távú sikerszériát jelenthet.

A címszereplő, Bányai Kelemen Barna agancsok között

Az Erkel Színház a „Keresztény évad” jegyében december végén egy szokatlan projekttel állt elő: Anger Ferenc rendezésében, magyar nyelven – Nádasdy Ádám fordításában -, négyszer is előadták SZCENÍROZVA Händel Messiás c. oratóriumát, mégpedig a Mozart által áthangszerelt változatot.

A fiam november végén egyszer csak egy színházi előadás után azzal állt elő, hogy már túl régen látta Molnár Piroskát, és nézzük meg valamiben. Hozzá képest előnyben voltam, mert akkoriban pótoltam az Oscart a Tháliában, de ettől még nyilván azonnal fellapoztam a műsort és a lehetőségeket. Így jött a Bors néni-nézés gondolata, amelyről később az is kiderült, hogy nem egyszerű eset, mert épp a kiválasztott vasárnapon van a jubileumi előadás: Molnár Piroska immár 25 éve ünnepli rendületlenül Bors néni 80. szülinapját. Ahogy néztem a wikipédián, még hat év kell ahhoz, hogy a színész és a szerep kora ténylegesen is találkozzon, nagyon remélem, hogy ez a színháztörténeti pillanat is eljön.

A Kolibri Színház előadás-fotója

Azt hiszem, hogy pont ilyen egy igazi mai Shakespeare-királydráma-előadás, amilyen Tompa Gábor rendezése. Ahogy Shakespeare is saját kora ruháiba öltöztette a színészeit, úgy a Vígszínház társulatának tagjai is - akik mind udvari előkelőket játszanak státuszukhoz illően, mai jellegű, de mégis a hétköznapi viselettől eltérő, fantáziadús ruhákat viselnek (tervező: Kiss Beatrix), és sokatmondó Antal Csaba vágóhidat asszociáló díszlete.

Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila - vetélytársak életre-halálra

A Katonában a premier előtti este jártam, mezei nézők társaságában. A színház már megtartotta a szokásos főpróbáját korábban, így, ha az előadásról nem is olvashattam semmit, már a nap folyamán, az Ódryn néhány színházi törzsnéző szuperlatívuszokkal emlegette ezt is, illetve a Katona másik friss bemutatóját, a Bánk bánt is, sőt jókat hallottam a II. Richárdról is, amelyek még akkor szintén előttem voltak. Van nem-virtuális információ áramlás is a városban, amelyik előadás foglalkoztatja a nézőket, arról szívesen beszélnek. Annál nincs semmi erősebb, mint amikor egy közeli jó ismerős azt mondja pl., hogy „a Taruffe az valami zseniális, és a Keresztes...! - feltétlenül nézd meg”. Tekintve, hogy a Médeia után azonnal eleve oda indultam, ez nem volt rossz előkészítés, bár az sem mondható, hogy „leszpoilerezték” a részleteket.

Fekete Ernő - Máté Gábor és Ónodi Eszter - amikor már közel a vég

A Tartuffe-ről én is csak azt mondhatom röviden, amit nekem mondtak: feltétlenül nézendő, nagyon jól sikerült és szórakoztató. Két óra szünet nélkül.

Részletesebben:

A délelőtti nőcsábász után (Centrál: Legénylakás) még egy délutánra: Iaszón, és az ő két párhuzamos házassága. Benkő Claudia rendezett előadást Euripidész drámájából, Karsai György és Térey János fordítása alapján. Míg az előbbi jelen volt a premieren, Téreyre már egy ideje csak gondolhatunk, de mostanában annál is többet fogunk, mert épp ezen a péntek este mutatták be utolsó drámáját az Örkényben, amelyikről már el is készültem a bejegyzéssel a korábbi főpróba alapján.

Pálya Pompónia és Viktor Balázs

De most a téma az Ódry Színpad előadása, a Médeia.

Minek kellett Téreynek ilyen hamar meghalnia? Miért dolgozik Kovalik csak minden szökőévben Pesten? – ez volt a két első gondolatom az előadás után, amely nagyon kreatív, a máról szól, jók benne a színészek és még csak nem is hosszú: kevesebb, mint két óra szünet nélkül. Nekem a „feltétlenül nézendő” kategória, ahogy a tegnapi „A legyek” is az volt. Dupla hatost dobott az Örkény a 2019-es év végén, így lép majd innen tovább.

Gálffi László - Kerekes Éva

Jó megérkezni a Centrálba. Meglátjuk az ingyenes ruhatárat, a vállfás rendszerével, és ebből a gesztusból is átjön, hogy ez a színház megbecsüli a nézőit. Ez minden egyes alkalommal eszembe jutott, de most le is írom.

A mai helyzetben minden színháznak nagyon kell igyekeznie, hogy versenyképes maradjon, magánszínházaknak különösen, és valóban nem rossz út a Centrálé: olyan előadásokat adnak nekünk, amelyek után a néző jobb állapotban tud távozni, mint ahogy érkezett. Ebben áll Puskás Tamás színházának a népszerűsége, aki most egy régebbi előadását újította fel, amely ráadásul karácsonykor játszódik, így az időzítése tökéletes.

Fehér Tibor és Stohl András

A Legénylakás nagyon szerethető, mindenkinek habozás nélkül tudom ajánlani. Részletesebben:

Eljött tehát a különleges hétvége, amelyre rekordmennyiségű premier összesűrűsödött, és nyilvánvaló, hogy nem fogom tudni mindet megnézni én sem. „Csak” kilenc előadás van a naptáramban erre a karácsonyig tartó időszakra, amelyből nyolc premier és egy ráadás: Molnár Piroska 25. évfordulója Bors néni szerepében. Hamarosan elválik, hogy mennyiben működhet ez, a lemaradt előadásokat majd később fogom pótolni. Nyilván nem lesz minden ajánló az előadás másnapjára kész, de van, ami igen. Mindenkinek ezúton is köszönöm a figyelmet, az olvasást az ünnepi felkészülés időszakában, vagy a két ünnep között.

Az Örkény Stúdióban kezdtem a sorozatot, mégpedig Sartre „A legyek” című darabjának főpróbájával. Remek felütés volt, ha valaki nem jön tovább, annak annyit: ez egy 10/10-es előadás nekem, a "feltétlenül nézendő" kategória, érdemes küzdeni a bejutásért, mert kelleni fog. (Márciusig MINDEN jegy már eladva, de hajrá mindenkinek!)

Zsigmond Emőke és Jéger Zsombor - a kicsit sem édes bosszú után

Nagyon látszik egy színészen, ha éppen azt játssza, amit olyan NAGYON játszani akar. A monodráma eleve óriási kihívás, jelen esetben pedig Horváth Lili egyedül köti le a közönségét nyolcvan percen keresztül Gergye Krisztián rendezésében, a GK társulat és a Manna közös produkciójában. Az előadás feltétlenül több figyelmet érdemelne, havonta egyszer látható 2019. áprilisa óta a Bethlen tér nagyon otthonos kis színházában, közel a Keletihez, ahol – csak úgy mondom – jelenleg Bege Nóra és Éder Vera fotókiállítása is látható még dec. 19-ig.

Fotó: Molmik Photography