Mezei néző

Még nincs egy hete, hogy Hollerung Gábor bátornak nevezte a kortárs zenét népszerűsítő koncertjére összegyűlt (nem túl népes) közönséget. Aki eljött, az érezhetően élvezte a programot, mivel az elhangzott művek (várakozáson felül) könnyen befogadhatóak voltak.

Ezúttal fordított a helyzet: a közönség a Katona és konkrétabban Ascher Tamás rendező korábbi előadásai alapján biztosra ment, megtöltötte már a főpróbán is a teljes nézőteret, de ahogy körülnéztem a 105 perces előadás vége után, leginkább értetlen tekinteteket láttam magam körül.

Mi ez? Kiknek érdemes megnézni A fehér szalagot?

Ez itt a kérdés.

A megtekintés után azonnal leültem megírni a benyomásaimat, és sose gondoltam, hogy majdnem két hétig nem fogom elengedni az előadást. Úgy tűnik, hogy időről időre beesek ebbe a csapdába, ahogy nemrég a Káprázat esetén is történt. (Azóta voltam további 16 eseményen, amelyekről négy kivétellel bejegyzés már olvasható is.)

Ma már újabb premier lesz a Tháliában, az „Egy csók és más semmi”, így most már azt megelőzve lezárom ezt az írást is. A két bemutató közös pontja három szereplő (Molnár Piroska,Tamási Zoltán és Zayzon Zsolt), akikre nyilván üdítően hathat, hogy ennyire eltérő műfajokban is kipróbálhatják magukat. A mezei nézők mindenesetre szeretik látni ugyanannak a színésznek a többféle arcát. Mondhatnám (és mondom is), hogy "Molnár Piroskát bárhányszor és bármiben!" - akit 1985 óta nézek rendületlenül, de ráadásul ebben a szereposztásban nem ő az egyetlen, aki számomra kiemelten fontos színész. Sőt: mivel Tarnóczi Jakab rendezéséről van szó, már csak miatta is érdekelt volna ez az ismeretlen darab. Ott volt a helyem a Tháliában még a sorozat elején, és ez volt a szeptemberem egyik legjobban várt előadása.

Mentes Júlia Virginia

A Bernd Róza kemény és komor előadás, nem illeszkedik a színház alapvetően szórakoztató célzattal készült produkcióinak sorába, amilyen feltehetően a ma színre kerülő zenés vígjáték is lesz. Ugyanakkor kivételes minőségével feltétlenül méltó a figyelemre, és jó lenne, ha éppen ezért bevonzaná a „művészszínházakra” specializálódó nézőket is, akik pont a Tháliába nem szoktak járni. Akinek tetszett a Katonában a Leláncolt (avagy vitrinbe zárt) Prométheusz tavaly, vagy Az eltört korsó (amely a Szkénében is megy) azoknak feltétlenül meg kell néznie Bernd Rózát is.

A múlt hét eseménydömpingje (Purcell Kórus és Erkel Kamarazenekar, Kálmándy-gála és Gyöngyösi-mise - ami a koncerteket illeti) után a hét újabb kihagyhatatlan programmal kezdődött: Ferruccio Furlanetto ismét Magyarországra jött és az ő estjével vette kezdetét ez az újabb eseménydús hét, így ezzel folytatom:

Az elmúlt napok koncertjeiről szóló bejegyzés második része következik. Témája az első részben felsorolt negyedik esemény: a Budafoki Dohnányi Zenekar  "Kortárs Romantikusok 3.0" címet viselő hangversenye.

Nem volt szándékomban direkt módon a teljesítőképességem határait feszegetni, de úgy hozta a műsor, hogy az elmúlt napokban minden korábbinál több előadáson voltam. Ahogy a címből látszik (10 nap alatt 8 zenés előadás/koncert), az idei "vissza a prózához" programot nem egészen sikerült megvalósítani. Ha a múlt héten látott (egyébként remek) és már megírt hat előadás nem történt volna meg, akkor , akkor sem lehet okom panaszra. Kivételesen jól sikerült eltalálnom az arányokat, a zenés és prózai profilom éppen egyensúlyban volt.

Koncertekről persze sokkal nehezebb beszámolni nem-zenekritikusként, és így ezekről alkalmakról most együtt írok le néhány benyomást nemcsak nyomhagyó és ajánló célzattal.Közben néhány kérdésen is elgondolkodtam: milyen egy nézőbarát műsor, miként lehetne a régi vagy éppen a kortárs zenét megszerettetni, hogyan lehetne minél hatékonyabban bevonzani a közönséget? - Az egyik alkalom legfőbb tanulsága is éppen a közönség viselkedése: nagyon könnyen tönkre lehet tenni egy előadást, és akkor aztán vitatható, hogy érdemes volt-e rá egyáltalán elmenni.

A hétfői Néró után következhetett a K2 Színház csapatának másik felével az újabb kaland, Petőfi Az apostol c. elbeszélő költeménye alapján készített 50 perces színház Benkó Bence rendezésében. Informátoraim annyit előre kiszivárogtattak, hogy nagyszerű lesz – és akinek nincs ideje, annak ezt tudom röviden továbbítani: igen, ez valóban nagyon alkalmas előadás arra, hogy a diákok figyelmét felkeltse, és esetleg utána a bátrabbja bele is fogjon az elolvasásába.

Pálóczi Bence, Király Dániel és Piti Emőke

Rövid nyomhagyó bejegyzés következik Kálmándy Mihály dicsőséges és töretlenül sikeres pályáját ünneplő szombat esti gáláról.

Ezt az előadást a port.hu jóvoltából fedeztem fel először – szoktam kapni ajánlókat, és egyszer csak ott volt a plakát, és rajta Mucsi Zoltán képe.

Fila Balázs és Mucsi Zoltán, az előadás két tartópillére

Nem volt kérdéses, hogy muszáj megnézni Hargitai Iván rendezését. Ezt tudom mindenkinek javasolni, hogy kövesse a példámat.

Ha egy darabot a Sufniban mutat be a Katona, az feltétlenül jelzi, hogy a színház rétegelőadásnak tekinti, és nagyjából 50-60 néző részvételére számít.

Jelen esetben is aláhúznám, hogy nem árt, ha valaki tisztában van azzal, hogy ki is az az Elfriede Jelinek, mi jellemző a műveire, és ezen túl még nagyon célszerű a színlap elolvasása is, amely lényegi tájékoztatást ad.

Máté Gábor rendezése nagyon egységes, nagyon kidolgozott, briliáns színészi játékot láthatunk mind az öt szereplő részéről, de nem felhőtlen szórakozás, és elsősorban azok értékelnék, akik szeretik a közéleti problémákkal foglalkozó színházat, és nem dugják homokba a fejük.

A youtube-ra feltöltött video képe, amely alapján könnyen eldönthető, hogy vágyik-e valaki az előadásra, vagy sem.

Az elmúlt két tanévben mind a Nézőművészeti KFT, mind a K2 Színház több előadását is vendégül láttuk a József Attila Gimnáziumban, elsősorban azért, hogy azok a diákok is megtapasztalják, hogy milyen a színház, akik nem szívesen áldoznak saját kevéske idejükből erre a célra. Kényelmes opció, nem kell kiöltözni, sehova utazni és a leghosszabb előadás is csak 75 perces volt, amelyet egy rövid megbeszélés követ rendszerint.

Mivel a Hűség és az Antigoné olyan nagy tetszést aratott több alkalommal is, idén már augusztus végén megrendeltem a K2 tavalyi Rinocéroszok c. előadását, amelyik két hét múlva érkezik (október 18-án), és mellé még kettőt: a „Ki vele Néró!”-t és „Az apostol”-t is. Utóbbiaknak egy hete volt a hivatalos premierje, mi mindkettőből a második előadást láthattuk hétfőn, illetve pénteken. (Különböző osztályok voltak jelen, és közben még csütörtökön közönségtalálkozó is volt más osztályoknak. Krisztik Csaba jött el, akit korábban az Octopusban 117 diák láthatott.)

A Nérót játszó színész - Domokos Zsolt

A két teremszínházról következik egy-egy rövid ajánló most. Mindkettő nagyon alkalmas diákoknak, magyartanároknak érdemes meghívni ezeket, segítenek az érintett szerzők feldolgozásában. Egyébként a Benczúr Házban rendszeresen műsoron lesz mindkét előadás, mezei nézők ott nézhetik meg. Ha van valaki e poszt olvasói között, aki szintén látta ezeket, örömmel venném kommentben a véleményét.