Mezei néző

Alig kezdődött el az évad, de egy hónapon belül már ez a negyedik premierje volt a Radnótinak, ahol évtizedeken át ennyi volt az éves bemutatók száma.

Ez az előadás elkészült már az elmúlt tél folyamán, márciusban bemutatták streamen, sőt még később is vetítették. Könnyen lehet, hogy emiatt már régen többen szembesültek az élménnyel, mint ahányan egy teljes szezon alatt megnézhették volna, de az is lehet, hogy a színház számos törzsnézője inkább kivárta az élő megtekintés lehetőségét, ahogy én is.

Kivetítés és mögötte a jelenet...László Zsolt és Mészáros Blanka (és a gyerekszereplő- ?)

Nagy Péter István rendezése kétrészes, három óra a menetidő a szünettel együtt, és sejtéseim szerint ezen a produkción nagyon erősen nyomot hagyott a covid időszak. Feltehetően másként készült volna el, ha nem kényszerülnek rá a színházak a közvetítéses üzemmódra. Az előadásban nagyon sok jelenet (talán az előadásnak közel a fele!) élőben zajlik ugyan, mégis kivetítve látjuk. Emiatt a távolabbi erkélyes székek is jó helynek számítanak most, nemcsak azok, ahonnan a színészek extrém közelségét is érezhetjük.

Az utóbbi napokban többen is kérdezték, hogy mit ajánlok 13-14 éveseknek. EZT!!!! Ezt mindenhogyan.

Nagyon jó, hogy létrejöhetett a Budapest Bábszínház előadása, hasonló módon segít abban, hogy a gyerekeknek kedve legyen a görög mitológia történeteivel ismerkedni, mint a Percy Jackson-sorozat, sőt a hagyományos színházi előadásokhoz is kedvet csinál. Hátha ráérez az a diák, hogy csak jobb így együtt a többiekkel színházat nézni, mint külön egy telefont nyomogatni. Ami talán a siker záloga: a kísérő felnőttek szintén jó élményként fognak róla beszélni, és talán másoknak is kedvet csinálnak az előadáshoz.

A premier tegnap megvolt, mostanára már több száz ember megnézte, és mindezt saját élményből tudja. Javaslom a gyors foglalást, jegyek megrendelését. Aki tanárként ezt megnézi, feltehetően vinni akar majd rá néhány osztályt, és előadásonként csak 400 hely van, nem több.

órák közti szünetben: Barna Zsombor (Héraklész), Szolár Tibor (Iphiklész) és Márkus Sándor (Eurüsztheusz)

Ez volt a rövid tanács, és most jöjjön az élménybeszámoló a csütörtökről, a tanároknak tartott tájékoztatóról és a főpróbáról is, amelyen szerencsére néhány diákcsoport is jelen volt, így a nagyon intenzív ovációból a szereplők már a premier előtt is megtudhatták, hogy sikerült dupla hatost dobniuk.

Emlékszem még a nagy dilemmára az Ördögkatlan programjának tervezésekor: Benkó Bence rendezésében a K2-t nézzük-e Jánossal, vagy legyen elég a csapat másik három előadása, és a Kicsibácsit mutassam meg neki, amelyik nekem tavaly az évad három legjobb előadásának egyike volt. Végül, nem könnyen, de a Kicsibácsit választottam. Most, hogy a péntek délelőtti teremszínházi szemlén láttam ezt az előadást is, valószínűsítem, hogy a 13 éves fiamat ez az előadás is hasonlóképpen megragadta volna, mint az anyegin.hu és a Béke, amelyeket még mostanában is emleget.

Erdős Dénes képe a Népszava ajánlójából átvéve

A Katona színlapja „az utóbbi évek legizgalmasabb kortárs vígjátéká”-nak minősíti Line Knutzon darabját Máté Gábor rendezésében, amelyet két és fél órán keresztül (egy szünet beiktatásával) nézhetünk. A téma a lakásfelújítás és tényleg vígjáték, amely szinte túlságosan felhőtlenül szórakoztat – de persze ez már nézőfüggő. Mindenkinek felmerülhetnek a saját rémisztő emlékei, erre érdemes felkészülnie azoknak, akiknek a „mesteremberek” szó fájó emlékeket ébreszt.

Keresztes Tamás - Ónodi Eszter - Bányai Kelemen Barna

Nehéz lenne jobb és tömörebb ajánlót és egyben tájékoztatót írni a Deák Krisztina által rendezett hetven perces Szerb Antalhoz és Bálint Andráshoz is kötődő irodalmi esthez, mint amely amúgy is olvasható a Radnóti honlapján, és nyilván mindenki belenéz, aki az előadásra jegyet venne. (Ha még valaki nem tette, akkor itt a link hozzá.) A Keres Emil próbaterembe kell menni, az Andrássy út 31.-be, ez lényeges információ.

Röviden: aki Bálint András Radnóti-estjét szerette, az pláne ne habozzon, de az sem, akit általában érdekel a költészet, vagy/és kimondottan a XX. századi magyar irodalom.

Valamivel hosszabban kifejtve, a színház Facebook-oldaláról mentett Hevesi Szabó Lujza képeket felhasználva:

Ha most félreteszem a legutóbbi nagy élményemet, a Káli holtakat, amely minden papírforma ellenére egy igazán működő regényadaptáció, a jelenlegi pesti színházi kínálatban nagyon gyakori az olyan friss (vagy majdnem friss) előadás, amelyik annyira nem jó darabra épül, és egyértelműen az igazán jó színészek varázsa teszi nézhetővé, sőt nézendővé. A legtöbb rövid is, és mindenáron szórakoztatni akar minket. Muszáj valahogy visszacsábítani a nézőket, akik félelemből, vagy akár kényelemszeretetből/ anyagi nehézségeik miatt már megszokták, hogy távolságot tartsanak embertársaiktól, és köszönik, jól vannak otthon is.

Ebben a helyzetben merészség  kortárs magyar tragédiát ajánlani, amelyben érintett a magyar társadalom számos rétege, és amelyet nehéz úgy kezelni, mint ami ránk nem vonatkozik.

Szomorú, de Spiró György 1985-ös története nem veszített aktualitásából, nagyon kevés szövegváltoztatás kellett ahhoz, hogy most se érezzük retrónak. Ezt nem lehet eléggé sajnálni.

A keddi előadás nagyon megfogott, bár volt előképem, felvételről láttam az első legendás előadást Gobbi Hildával, és élőben pedig még 1989-ben Törőcsik Marival is, akivel továbbjátszották. A darabot sokszor tanítottam, Spiróból évekig érettségiztettem, teljes tanári pályám alatt azok közé a kortárs szerzők közé tartozott, akikről sosem feledkeztem meg, emiatt is érdekelt, hogy mit hoz ki belőle a Gózon Gyula Kamaraszínház csapata.

Érdekelne, hogyan hatott azokra, akiknek ez volt a legelső élménye a darabbal kapcsolatban, ha valaki így nézte és most olvassa ezt, megköszönöm, ha megírja.

Réthly Attila rendezésének házi premierje már januárban megvolt, sőt a „stream”-en is látható volt márciusban – tudhatjuk meg ezt és további fontos információkat a Pinceszínház színlapjáról.

A hivatalos bemutatónak mégis ez a hétfői tekinthető, amelyre már az új igazgató, Sztarenki Pál beiktatása után kerülhetett sor.

Előző nap már megnéztem az igazgatói pályázatban is szereplő első premiert, Jordán Tamás Ady-estjét, amelyről külön bejegyzés készült, és másnap pedig jött ez, amelyik még az előző korszak arculatához tartozik, és amelyet az új vezetés lényegében megörökölt.

Már most láthatjuk, hogy a váltás fokozatosan fog végbemenni, Sztarenki Pál hozza az új előadásait, de a régieket is ki fogják még játszani. A közönségtől függ, hogy mire kíváncsi, mely előadásokat támogat meg jelenlétével – ez határozhatja meg leginkább a folyamat tempóját.

Mertz Tibor és Bezerédi Zoltán

A vasárnapom hullámvasútra hasonlított, amelynek egyik eleme a Pinceszínház új korszakának a nyitó előadása volt. Sztarenki Pál igazgatói pályázatában szerepelt ez az Ady-est, és nem kellett sokat várnunk a megvalósulásra sem. Másnap viszont még a régi korszak egyik (a covid miatt) elcsúszott premierjén lehetettem, a "Maggi és Lillemor"-on.

Nagyon szeretem a Fesztiválzenekar közösségi heteit, és ezeken belül is a templomi koncerteket, amelyek közül az első élményem igazi revelációként hatott rám, és azóta (2015 májusa óta) igyekszem eljutni annyi ilyen hangversenyre, amennyire csak módom van, ha ebben személyes ok (leginkább kivédhetetlen program-ütközés) nem zavar meg.

Ez a mostani szép, nyugodt, harmonikus három nappal ajándékozott meg, amikor képes voltam minden mást félretenni, és csak az együttesre koncentrálni.

Czirók Györgyi, Szefcsik Zsolt, Kádár István, Gátay Tibor, Lesták Bedő Eszter, Szlávik Zsuzsanna, Bodolai Cecília, Yamamoto Nao - majdnem minden vonós együtt

Nagyon köszönöm a zenekarnak és a Barokk Együttes vezetőjének, Lesták Bedő Eszternek, hogy a próbákkal és a buszozással együtt ismét része lehettem az élménynek, remélem, hogy nem utoljára.

Teljesen tele volt a Spinoza nézőtere, ugyanúgy összezsúfolva ültünk, mint évekkel ezelőtt, mintha minden a régi lenne, és csak egy-két maszkos néző jelenléte emlékeztetett arra, hogy közbejött a covid. Ez az ősbemutató egyben a 19. Spinoza Zsidó Fesztivál nyitóeseménye is volt, Erzsébetváros polgármestere is beszédet mondott ebből az alkalomból. Ahogy a műsorból már látszik, Czeizel Gábor rendezése a továbbiakban havonta egyszer megnézhető lesz.

Mózes: Schneider Zoltán - Jézus: Makranczi Zalán