Mezei néző

Már az Operaház tavalyi műsorhirdetésekor világos volt, hogy nagyon sűrű és nagyon zenés lesz számomra a január és március vége közötti nyolc hét, három nagy vágyam is gyors egymásutánban teljesül: az ezen a blogon 28 cikkben „követelt” Ruszalka, a szintén tíz éve visszavárt Arabella, sőt lesz egy új Don Giovanni-sorozat is. (Még nem sejtettem, hogy ehhez még egy kihagyhatatlan miskolci Kékszakállú is csatlakozik.)

Sosem egyszerű jól fogadni, ha megkapjuk, amit szeretnénk, mert mindig kicsit más, mint amilyennek előre elképzeltük, de megpróbálom, és vállalom a nyomhagyást is - kalapemelésnek szánva a produkció alkotói és közreműködői előtt. NEM ZENEKRITIKA, hanem AJÁNLÓ - a teljesség igénye nélkül. Várom a véleményeket, kommenteket a bejegyzésben nem érintett részletekről.

Ruszalka: Brassói-Jőrös Andrea

Az elmúlt napokban háromszor jártam a Müpában. Sebestyén Márta vasárnapi gálája után a hétfői napom Mendelssohn Éliás c. oratóriumáról szólt, kedden pedig következhetett egy MET-vetítés. Nem voltam Carmen-hangulatban, még mindig a miskolci Kékszakállú koncepciója foglalkoztatott, és jól le is fáradtam az egésznapos munkától, viszont az operát hallgatva egy csapásra felélénkültem, akár csak a munkásnők, akik az első felvonásában kiszabadulnak a gyárból ebédszünetre…

Az elmúlt napokban háromszor jártam a Müpában. Sebestyén Márta gálája után, a hétfői napom Mendelssohn Éliás c. oratóriumáról szólt, amelyet szerencsére a Bartók Rádió egyenesben közvetített, így még február végéig elérhető is lesz a mediaklikk.hu oldalon. Túl sok részletezést épp ezért nem is kíván – felvételnél nincsen jobb nyomhagyás.

Szutrély Katalin, Krajnyák Dalma, Megyesi Zoltán és Melkovics Zoltán - karmester: Vashegyi György

Ez éppen a 111. müpás bejegyzésem, Sebestyén Mártáról fog szólni és az ő ünnepéről.

Kovács Dominik és Viktor, a mindig párban alkotó "Kovács ikrek" új darabot írtak, amely kifejezetten Pető Katára és Rohonyi Barnabásra készült és „hormonológ” alcímet kapta. Ez a mostani talán az ötödik alkalom lehetett, a MILF 2023 novemberében Gergye Krisztián rendezésében került színre a Jurányiban (még 2023 novemberében). Hosszan fog emlékezni rá mindenki, aki látta; megmozgatja a képzeletünket, felszínre hozhat régi emlékeket, szembesít társadalmi jelenségekkel. Nem lehet négy nap alatt lezárni, engem is tovább foglalkoztat majd, miután kiélesítettem ezt az AJÁNLÓ (és nem kritikai elemző) bejegyzést.

A praktikus lényeg: a februári jegyek már elfogytak, viszont márciusban KÉT alkalom is lesz (16. és 24.), azokra most még lehet jegyet venni, bár valószínűleg már nem sokáig. (Helyfoglalás érkezési sorrendben, két és fél óra egy szünettel.)

A Roletti-vel én is úgy voltam, ahogy a darab egyik szereplője: hosszan vágytam rá, és mindeddig nem kaphattam meg, mert mindig közbejött valami.

Vinnai András darabját most már több, mint két éve játssza Jankovics Péter és Szabó Zoltán, és remélhetőleg még nagyon sokáig fogják is. Aki nem várólistáról szeretne bejutni esetleg csak egy pótpárnára, azoknak javaslom, hogy már most vegyék meg a jegyet a következő, febr. 6-i vagy a március 7-i előadásra – a Jurányi Kamaraterme nem túl nagy, hamar elfogynak a helyek. Mindenkinek szívesen ajánlom, nemcsak azért, mert sokat lehet nevetni, és aztán van min elgondolkodni (ezt viszonylag sok előadásról elmondhatnánk), de a produkció formanyelve erősen szokatlan, önmagában ennek is felvillanyozó hatása lehet ránk. („Lám, mire is képes két színész önmagában, ha nincs pénz díszletre!”)

Dehogy van jól, hogy már nyolc nap eltelt az előadás óta, de holnap ismét a Jurányiba megyek, ezúttal a MILF-re, így most már muszáj abbahagynom az előadáson való meditálást, és kiteszem az ajánlóm. A következő kitűzött alkalom február 21-én lesz, nem túl nagy a Jurányi kamaraterme, érdemes előre jegyet venni rá – most is teltház volt. Ez a legfontosabb tudnivaló.

Még egy praktikus információ: a „menetidő” viszonylag rövid (70 perc), így lehetőséget ad a nézőnek arra is, hogy akár Jurányi kávézójában, közvetlenül előadás után leüljenek beszélgetni a látottakról. Érdemes eleve így készülni.

A színlap tartalmaz mindent, ami alapján jól eldönthető, hogy kell-e valakinek ez az előadás, vagy sem, ráadásul az előadás valóban azt is adja, amit ígér.

Még a „boldog békeidőkben”, azaz a Covid előtt (2018. április 7.) mutatták be az Átriumban Yasmin Reza darabját, amelyet a színházlátogatók sokasága nem sokkal korábban láthatott a Vígszínházban (2011-től néhány évig), és országszerte további hatféle magyar nyelvű rendezésben. A megtekintéshez az utolsó lökést Péterfy Bori új bemutatója adta a 6Színben (Orlai Produkció – Mikor hazudtam?). Ennek hatására szembesültem azzal, hogy még mindig a várólistámon van ez az előadás, pedig lassan nem lesz esélyünk a halogatásra: az Átriumban ez a „végjáték évada” – jövőre a színházat jelenleg működtető Kultúrbrigád új utakra lép majd. Lehet, hogy a produkciók egy része valamilyen formában túlélhet, de erre semmi biztosíték nincs (mire van?), így aki bármelyik előadást itt látni akarta, most már halogassa tovább.

Ezt a hétfői előadást várakozáson felül szerettem, pároknak különösen ajánlom, a kapcsolat bármely stádiumában jót tehet.

A Covid óta bőven volt módunk megtapasztalni, hogy semmire sincs garancia – előadások elmaradnak, szereposztások megváltoznak, mi nézők is megbetegszünk... – ezért úgy döntöttem, hogy nem várom ki a tíz előadásra tervezett miskolci Kékszakállú-sorozat végét (a két premier megvolt, négy időpont kitűzve és további négy ideje és szereposztása talán még el sincs döntve), és inkább már most írok egy ajánlót a még bizonytalanok döntését megkönnyítendő. (Aki ezt a bejegyzést kevésnek érzi, azokat megnyugtatom, hogy már írtam újabb 19 ezer karaktert, de az erősen szpoilerezi a koncepciót, megpróbál a mélyére hatolni - más nézői véleményeket is felhasználva -, így a kiposztolásával kivárom a sorozat utolsó előadását.)

 Szabó Máté, Bakonyi Marcell és Kálnay Zsófia

Kifejezetten szerencsésnek éreztem magam: rögtön egy várakozáson felüli új bemutatóval indult az év, amelynek már a címe is figyelemfelkeltő. Örülök, hogy még időben láthattam Tasnádi István író-rendező ősbemutatóját – nemsokára már csak azok fogják tudni megnézni, akik a jegyvásárlás megindításának napján kapcsolnak; én a 6Szín első nagy sikerére (Meg se kínáltak) emlékeztető helyzetet jósolok. Időben szólok: most még van néhány hely január 18-ra és februárra is, mára már nincs.

Az előadás egy részben megy, talán hatvan perc (vagy valamivel több?), de még utána se néztem az órámra, fel se tűnt az idő…