Igazán rám fért ez a felhőtlen késő esti szórakozás, bár este tízkor jellemzően már színház után vagyok és a blogíráshoz készülődöm. Most mégis erősebb volt bennem a kíváncsiság és látni akartam Elek Ferencet egy, a megszokottól jelentősen eltérő helyzetben – ha egyszer pályakezdése óta folyamatosan nézem az előadásait.
Nagyon jó kis este volt, csak azt sajnáltam, hogy a Katona törzsközönsége nem ismerte fel a lehetőség rendkívüliségét, és kevesen jöttek el a 6Szín kávézójába.
Elek Feri éppen az "Asszony ingatag" éneklésébe kezd...
Minden nincs veszve, Pille Tamás sorozata, a színészek zenés vizsgái folytatódnak – jövő vasárnap este nyolckor Kerekes Józseffel.
Ez az este bizonyság volt arra, hogy egy színész nagyon igényli azt, ha sokféleképpen használják, és azt még inkább, ha néha szabadon komédiázhat, ösztönösen improvizálhat, azaz még inkább átérezheti, hogy ez a mesterség mégis elsősorban JÁTÉK.
Ezen az estén volt minden a vizsga keretében: prózai, énekes és táncos feladatok, Elek Ferenc megmutathatta, miként tud élesben teljesíteni, miközben anekdotázott, megismerhettünk néhány epizódot az életéből, szó esett pályakezdésről, mindenféle szerepekről. Sokat nevettünk, de néhány ponton képes volt a hangulatot drámába fordítani. Hiába tudtuk, hogy most éppen rögtönöz, de mégis képes volt a másfél percre életre hívott ember igaziságáról meggyőzni.
Aki eddig nem tudta volna, most annak is világossá válhatott, hogy milyen remek színész. Élvezetes volt még az is, amikor nem operai hanggal operát énekelt. Egészen hatásos volt a basszistaként megformált Mantuai hercege – mintha tudta volna, hogy mindig szerettem volna ezt az áriát mély hangú énekestől hallani. Énekelt további operákat, sőt operetteket is, sőt voltak ennél extrémebb feladatai is…(Nagyon szívesen leírnám apróra az estét, de nem akarom leszpoilerezni a sorozatot.)
Ligeti Éva kísérte a műsort, aki oda-vissza tudta az összes műsorszámot, és nagyon úgy tűnt, hogy kérésre tényleg akármit ugyanúgy eljátszik, ahogy a vizsgázó is. Mint kiderült, a színműn is tanította Elek Ferit, így még természetesebb, hogy próba nélkül is jól rá tudtak hangolódni egymásra.
A színész el is mondta (bár egyértelműen látszott minden mozdulatából, ahogy lazán belevetette magát a játékba), hogy szeret improvizálni, élvezi, ahogy a „nullából valami kialakul”, szereti az „ebből bármi lehet” érzést.
Sajnos nagyon kevesen voltunk jelen, így viszont még inkább kiválasztottnak érezhettem magam. Elképzeltem, hogy mennyien érdeklődtek volna, ha mindez a Katona előterében történik… Feltehetően a többieknek is jó lenne néha helyben kiereszteni a gőzt, kicsit félretenni, hogy művészszínházat csinálnak. A néző is szeret néha műfajt váltani, és lelazítani, de a „saját színészeihez” azért csak ragaszkodik…
Elek Feri a következő vizsgázó, Kerekes József jöttét már be is konferálta: „érdemes Pubit megnézni, isteni”. Jövő vasárnap este nyolckor feltehetően valami nagyon hasonlóan mulatságos este várható, erre fogadni mernék.
PS. A fotókat nagyon köszönöm Kerekes-Katz Petrának
