Mezei néző

A 6Szín júliusban egy, a szokványostól jelentősen eltérő produkciót mutatott be „igaz történetek és a színészek improvizációi alapján”, amelyet a résztvevők írtak, Bíró Bence dramaturg gondozott és Bodó Viktor rendezett.

A színlap a szokásosnál is informatívabb, és valóban azt kapjuk, amit ígérnek: egy terápiás csoport több ülésébe nézhetünk bele és akár közéjük tartozónak is érezhetjük magunkat. Azt, hogy mennyire, már csak rajtunk múlik.

Vigyázat, az előadás akár régen szunnyadó traumákat is a felszínre hozhat – kaptam nézői beszámolókat már a premier másnapján, amelyekben az előadást követő álmatlanul töltött éjszakáról is szó esett.

Legközelebb holnap látható, de már elfogytak a jegyek, ahogy a két októberi alkalomra is. Aki szeretné látni, az valamelyik novemberi estére tervezzen, de gyorsan.

Az alábbi néhány gondolat a harmadik előadás kapcsán merült fel bennem:

39 éve mutatta be a Játékszín Füst Milán Máli néni című vígjátékát, amelyet a szerző az 1930-as években írt. Jó lenne tudni, hogy miért hagyta a fiókban több, mint húsz évig a darabot, még át akarta-e dolgozni vagy időközben rájött, hogy a létező szocializmus idején már nem aktuális Margit kisasszony, a szép titkárnő története, akiért hárman is epekednek: a vezérigazgató, a fia és a könyvelő.

Ez a tizedik bemutató nekem csak/már a negyedik Máli néni-m volt, és igen nagyon vártam.

Rövid beszámoló következik a premierről a továbbkattintóknak:

Máli néni: Kerekes Éva

Egyszemélyes vígjáték – áll a színlapon, és ha akarjuk, annak is vehetjük. A vége jó. Én stand up-nak mondanám ezt az előadói estet, amelyet Ujvári Csaba a saját életéből írt, és ad elő nekünk. Nagyon szerethető, közel kerülünk hozzá másfél óra alatt.

A színlapról most is minden világos, könnyű eldönteni, hogy kinek ajánlható az előadás: azoknak mindenképpen, akiket érdekelnek, vagy közelről-távolról érintenek a mentális betegségek. Éppen azok, amelyekkel sokaknak van dolga, de igyekszünk nem emlegetni ezeket. És rögtön tegyük azt is hozzá: a mentális betegségek kezelésére minimális forrás jut az egészségügyben, és addig jó, amíg erről valaki nem bizonyosodik meg saját tapasztalatból.

Akit a pszichiátria és a bipoláris depresszió hidegen hagy, az válasszon más előadást – annyira gazdag a pesti színházi kínálat, csak a 6Színben ezen kívül is megy (csak októberben!) 24 féle előadás. Viszont, aki éppen mély kétségbeesésben él akár a saját, akár bármely hozzátartozója hasonló betegsége miatt, azoknak  A bipoláris a nyerő, mert erőt lehet meríteni belőle. Van kiút, ezt üzeni elsősorban Ujvári Csaba, egy túlélő története.

Ennyi a lényeg, és még néhány gondolat a megvalósításról:

Megérkezett a Pretty Woman, és hosszan a Madách repertoárján lesz. Rengetegen kerestek rá jegyet már a premier előtt, és még többen azóta – a „horror ár” ellenére is.

Nem véletlenül. Az előadás azt adja, amit ígér, feltehetően mindenki jobb állapotban tér haza utána, mint amilyenben beült rá. (Ez a jó előadás.) Szeretni tudtam, végig lekötött, bár egészen lemerülve estem be a Madáchba, a 17. sor szélére (jó hely ez is!). Ugyan soha nem voltam musical-rajongó, de Gubik Petra engem is bevonzott, és örültem, hogy láthattam újra, alig néhány hónappal „Déjá Vu érzések” - estje után, amely remélhetőleg a 6Szín műsorára újra vissza fog térni.

Lehet, hogy a kikapcsolódást ígérő előadások akkor hatnak igazán, ha mélygarázs-szintű állapotban nézzük őket? – Meglehet, de a Pretty Woman a kipihent és boldog nézőknek is tetszeni fog, nemcsak a lestrapáltaknak, akik megváltó varázslatra várnak.

Nagyon ritkán megyek el musicalt nézni, de ezen a héten egymást követő három estén is tanúja lehettem, miként aratnak különféle módon hatalmas közönségsikert musical-zenével. Ahogy a tapsokból érezhettem, nagyra értékelik az emberek, ha kikapcsolják őket a mindennapokból, akár csak két órára is. Míg a Pretty Woman csapata a Madáchban hatalmas apparátussal (tánckar, zenekar, látványos díszletváltások) teszi ezt, a Múvilav háromfős csapata a 6Színben kivetítéssel és filmes jelenetekkel.

Egyházi Géza a Musical Galéria szervezésében immár 14. saját estjét tartotta a 6Színben, amely hatalmas tetszést aratott. Ezúttal nem is egy, hanem két vendégénekest hívott: Bori Rékát és Koltai-Nagy Balázst, zongorakísérőnek pedig Kéménczy Antalt.

Múviláv? Aki ránéz a címre, lehet, hogy megtorpan, és csak elolvassa a részletes leírást is. Ezt ajánlom én is – szpoilerek nélkül, akár már ma estére. Pár másodperc után nyilván mindenkinek leesik: "movie-love" magyarosított változata a cím, már a leírásban is van humor és játékosság. A mozi rajongóinak készült, többségében romantikus filmeket felhasználva.

Az előadás zenés játék, Szitha Miklós kíséri zongorán a két színészt nyolcvan percen át, és azoknak való elsősorban, akik Klem Viktort és/vagy Trokán Nórát szeretik nézni, és/vagy szívesen idéznek fel ismert filmeket és népszerű jeleneteket. Ennél bővebben:

A prózai előadások után legyen szó az operáról és koncertekről is – 87 zenés előadást láttam, ezekről összesen 17 beszámoló született, néhány közülük átfogó jelleggel, több eseményt is érintve. Ezt az értékelést nem bontom több részre, hosszabb lesz az előzőeknél, és sok esetben kitér a most kezdődő évad eseményeire, előzetes ajánlónak is szánom.

Tegnap a 6Színben egy új magyar kamara-musical ősbemutatóját tartották meg, amely (a főpróbát is beleszámítva) a negyedik nyilvános megmérettetése volt a PANKER új projektjének.

Pányik Tamás rendezése egyértelmű sikert aratott, és feltehetően a Déryné Program a későbbiekben is támogatni fogja, hogy tovább tudják játszani az előadást – talán legelsősorban diákoknak.

A bevezetés, a második és a harmadik rész után legyen szó végezetül néhány különleges produkcióról még a prózai színházak kapcsán.

A bevezetés és a legjobb színészekkel foglalkozó 2. rész után itt a folytatása az évértékelésnek.