Mezei néző

A Katlan számunkra a karszalagok kiváltása után nem sokkal, a nagyharsányi iskola tornatermében kezdődött, mégpedig a Tasnádi István által írt és rendezett Kartonpapával. Most már több mint egy hét távlatából visszanézve: Jánosnak túl erős kezdés volt, de ezt előre nem sejtettem. A remek szereplők…

Mindenkinek köszönöm az egész évi vagy akár alkalmankénti figyelmet, és ezennel összefoglalom az évem színházi tapasztalatait. B32- Kicsibácsi...-Véner Orsolya fotója - Jaskó Bálint, Katona László és Jankovics Anna

Szeptember 11. még egy jó ideig nem lesz többletjelentés-mentes nap, több ezer ártatlan ember véletlenszerű halála fűződik hozzá, és nyilván lehetnek sokan, akikben felmerült a kérdés: hogy engedhette az Isten, hogy ez megtörténhetett? Az Átrium bemutatóját lehet, hogy nem is véletlenül tették erre…

3825-ön állt a színházi előadás számlálóm március 16-án a Rózsavölgyi Szalon „Az utolsó óra” című előadása után, amely a 2019-20-as évadban a 158. eseményem volt. Az utóbbi (blogírással töltött) 8 évadom átlagánál 70 előadással néztem kevesebbet. A karantén feloldása után július-augusztus folyamán…

Ma este a Spirit Színház kamaratermében jártunk, ahol valóban intim térben – kőszínházban bent! – nézhettük meg az Equust, Czeizel Gábor három éve repertoáron lévő rendezését, most először. Aki már látta a nagyteremben kilenc színésszel, annak is érdemes újra jönnie, mert ez egy öt színészre…

Szerethető évnek érzem a 2019-et, összességében is, nemcsak színházilag, bár jó esélyekkel indult eleve, tekintve, hogy 2018 életem második legkeményebb éve volt az eddigiek közül, tavaly ilyenkor kifejezetten örültem, hogy legalább vége lett. Most viszont már napok óta írom ezt az egyre hosszabb…

Jánossal nemrég újranéztük Varga Ádám egyszemélyes előadását, a Túlélőt, amelyik másodszorra is egészen zseniális volt, és a fiam miután most a Félőlényben is megnézte Ádámot, már megint ismét akarja, sőt még egy rap-számot is írt tegnap neki/róla. (A címben ennek a kezdősorát használtam fel.) Így…

Mostanában ezerrel pótolom a korábbi elmaradásaimat, de van is mit. Igen, csak most, közel egy évvel a bemutató (2018.12.20.) után láttam a 12 dühös embert, így a 28. előadásról következik ez a beszámoló.

A B32 műsorára nézve megállapítottam, hogy egész jó a „lefedettségem”, a Testvérest, a Túlélő és a Rebeka is kapott már nyomhagyó bejegyzést, és ezen a hétvégén is kettőt néztem. Ennek szombaton épp a premierjét, de a másodikkal sem csúsztam el túlságosan, „Az egy százalék indián” is még csak néhány…

Az idei évadról már a megkezdése előtt eldőlt, hogy kevesebb előadást fogok tudni majd megnézni, mint a korábbiakban, és ez így is lett, 237-ig jutottam annak ellenére, hogy voltak olyan időszakok, amikor havi 27 előadással is „belehúztam”, és próbáltam minél több helyszínen ott lenni. Ez összesen…