A 6Szín lényege a befogadás – minél jobban megnehezedik a független társulatok helyzete, annál többet számít annak a kevés helynek a létezése, ahova még oda lehet menni egy-egy projekttel. Éppen emiatt nagyon sokféle a műsor, így kerülhetett szinte egymás mellé színházi naptáramban a Dumaszínház új projektje – Bödőcs Tibor előadásában a „Barbárglamour” – és a Holdvilág Kamaraszínház gyerekelőadása a „Tök Magda kalandjai”.
Legyen szó először a Barbárglamourról:
A Freeszfe vizsgái idén Csehov szövegekre építenek és a Pinceszínházba települtek ki. Február 18-19-én a Medvével kezdtek, majd jött a Sirály március 4-5-én, és még vár ránk a 6-os számú kórterem (március 19-20) is. Mindegyik projektben részt vesznek már befutott színművészek is a hallgatók mellett, így nagyon szerencsés módon a diákoknak nem kell náluk jelentősen idősebb karaktereket alakítani, és a színészek is eljátszhatnak néhány olyan jó szerepet, amely esetleg elment volna mellettük.
Már a kiírás alapján is érdekes vállalkozásnak ígérkezett a Bábszínház Dekameronja, amely nem Boccaccio művét veszi alapul, pusztán utal rá: a két mű közötti egyik közös pont, hogy egymástól különálló történetek sora (és nem 100, csak 10), és a keletkezésükre ugyanúgy egy-egy járvány volt hatással.
A bemutatón számos neves kritikus jelen volt, akik majd bizonyára alapos elemzéseket írnak az egyes jelenetekre is kitérve, én viszont inkább a gyors AJÁNLÓt választottam ezúttal, tekintve azt a tényt, hogy még mára is maradtak jegyek. (Ahogy elmegy a híre, később már nem lesz ilyen egyszerű bejutni rá…)
Hetedik történet | Gimesi Dóra: O. hazatér továbbáll (nekem ez volt a kedvencem)
Hallottam már korábban is a FÜGE és a Pagony Kiadó közös projektjéről, amelynek a keretében a kiadó mesekönyveiből színészpárok készítenek gyerekelőadást, de még egyiket se láttam.
Ezúttal nekem Tandori Dezső neve és az előadás leírása jelentette a mézesmadzagot, amelynek nem tudtam ellenállni.
Az RS9 nyolcvan perces előadását még 2021 szeptemberében mutatták be, így ebben az esetben „mindössze” másfél év csúszást szedtem össze, mire ezen a vasárnap estén eljutottam rá. Ehhez képest az a tény, hogy az ajánlót majdnem két héttel később posztolom, egészen lényegtelen (egyéb csúszásaimhoz képest feltétlenül - ld. A hosszú élet titka nemrég) - már csak azért is, mert repertoárelőadásról van szó, és havonta egyszer rendszerint megnézhető lesz még évekig. A következő alkalom március 23-án lesz, ha valaki kedvet kapna hozzá.
Éppen két hete láttam A hosszú élet titká-t a 6Színben, és az ajánló gyors megírásától éppen az előadás alapanyagául szolgáló két Rényi Ádám kötet térített el. A fel nem használt 44 novelláról már előrebocsátottam egy ajánlót, és most így már tényleg csak erről a kellemes színházi estéről lesz szó, hasonló terjedelemben.
Ecsedi Erzsébet - Márton András
Éppen ma két hete láttam a 6Szín legújabb saját előadásának a bemutatóját, és sose gondoltam, hogy ennyi időbe fog telni, amíg kiteszem róla az ajánlót. Már csak azért sem, mert kicsit sem volt kétes a helyzet, nemcsak a közönség reakciói mondatják velem azt, hogy kellemesen szórakoztató estére számíthat az, aki jegyet vált a Rényi Ádám novelláiból készült előadásra. (A március 19-i következő alkalomra már nincs jegy, viszont a két áprilisira most még éppen kapható.)
Ha már így alakult, és egyre hosszabb lett a bejegyzésem, ketté is választottam, és ebben az első részben csak az előadásban fel nem használt műveket emlegetem, hátha valakinek kedvet csinál az elolvasásukhoz.
Aki csak a 6Szín előadására kíváncsi, annak várnia kell még néhány órát a konkrét ajánlóra.
A blog tízéves évfordulója kapcsán szerettem volna kicsit kilépni a komfortzónámból, és felkérni néhány olyan művészt, aki így vagy úgy, de meghatározó inspirációs forrásom volt. Kerékgyártó István, Kerekes-Katz Petra, Magács László, Pelsőczy Réka és Megyesi Zoltán után most ismét operaénekes következik.
Cser Krisztiánnak a Hunyadi László premierje után írásban küldtem el a kérdéseimet, aki a válaszait szinte azonnal vissza is küldte. Most ezt olvashatjátok ti is.
2023 augusztusában - Cser Krisztián Fb-oldaláról felhasználva
Az Iskolapélda után öt nappal igazi villámlátogatást tettem a FÉM-ben: odarohantam, majd visszarohantam dolgozni, így kifejezetten boldogan élveztem minden másodpercét a színházi időnek, ahol üdítő módon most is nagyon sokféle életkorú néző töltötte meg egészen a nézőteret, illetve a szünetben a kávézót is.
A FÉM pont nem erre való: elég jó hely ahhoz, hogy valaki sokkal előbb megérkezzen, beszélgessen és még utána is helyben maradjon. Utóbbi annál is könnyebben ajánlható, mert a színház közönségtalálkozókat is szervez néha az előadás után. Ha tehettem volna, ott is maradok.
Az Esti Kornélt szívesen ajánlom mindenkinek, aki szereti Kosztolányi novelláit, vagy/és szeretne valakinek kedvet csinálni az elolvasásukhoz, de akkor is, ha csak egy kellemes színházi estét töltene el barátai társaságában. Kosztolányi művei mindig lehetőséget adnak arra is, hogy valaki csak a felszínüket élvezze, de igény szerint kibányászható belőlük a mély mondanivaló is. Ez most is így volt, ez az előadás is lehetőséget ad a szórakozásra is, de akár a kritikus elemzőknek is jó alapanyag lehet.
A következő alkalom március 10-én lesz, néhány jegy még kapható.
A FÉM „Arts&Café”, ahogy a nevében is benne van: független színház, saját koncertekkel, és ezen túl még kellemes találkozóhely is - eddig mindig tele volt, ahányszor ott előfordultam.
Az Iskolapéldát még februárban láttam – sose gondoltam, hogy szinte egy hónap csúszással fogom róla az ajánlót kitenni, de így hozták a körülményeim.
