Mezei néző

Ezen a napon volt a Kékszakállú operaházi bemutatójának 100. évfordulója, és az Erkelben már egy éve ki volt tűzve az ünnepi megemlékezés (45 perces előzményről, benne egy főigazgatói beszéddel és Opera Café-részlet filmbejátszással tesznek említést azok, akik ott voltak). Számos, a Kékszakállú iránt igazán érdeklődő ismerősöm hónapokkal korábban erre vett jegyet , így elég nagy hátránnyal indult az a különleges magánakció, amelyről csak május elején lehetett értesülni először.

Ráadásul még egy harmadik megemlékezés is esett erre a csütörtökre: a Bartók Béla Emlékházban levetítették Kolonits Klára és Kovács István Kékszakállú-filmjét és erről is lehetett beszélgetni az alkotókkal. (Ez meghallgatható!)  (Azt ne is számítsuk, hogy két új prózai premiert is tartottak éppen ezen a csütörtökön (Gömbfejűek és csúcsfejűek, Az öngyilkos), de ezeknek és a Kékszakállúnak a célközönsége csak minimális mértékben fed át, talán hárman lehetünk a közös részhalmazban.

Talán ennyiből is világos, hogy kellett ahhoz önbizalom, hogy valaki belefogjon egy utolsó perces program megszervezésébe egy olyan mű esetén, amelyik alapjáraton sem vonz túl sok nézőt. Egy színházi ismerősöm radikális volt: e program meghirdetése után átcseréltette korábban megvett színházjegyét egy másik időpontra - lehettek akár többen is, akik mégis váltottak. Nekik volt igazuk.

Cser Krisztián - Fodor Bernadett - Cser Ádám (ez a kép hirdette az eseményt Cser Krisztián facebook oldalán)

Először fordult elő, hogy egy színházból olvasópróbára hívtak meg. Voltam már nem egy sajtótájékoztatón, ahol részleteket hallhattunk a készülő évad előadásaiból, de olvasópróbán pont nem, ha leszámolom azt az Arcadia c. produkciót, amelynek minden lépését a nyitó eseménytől az összes próbán át (és minden előadását is) végig tudtam kísérni, még 1997-ben egy arkansasi egyetemen. (Ha valaki életében csak egyszer is végigcsinál egy ilyen többhónapos próbafolyamatot, utána már mindig látni fogja az előadások mögé befektetett rengeteg munkát is, és talán jobban megbecsüli a színészeket. Emiatt sem felesleges egy ilyen kaland.)

Ezen a délelőttön némi technikai hibából eredő csúszás miatt az egyik főszereplő nélkül, viszont jó hangulatban indult el az olvasópróba.

A tegnap kiposztolt bevezetés után jöjjön azonnal egy rövid bejegyzés az első Kékszakállúról:

Kilenc előadás:

Átrium – 18h, 21h  – Tündöklő középszer

Belvárosi Színház – 20h – Valódi hamisítvány

Hatszín teátrum – Second life

Centrál – Dolgok, amikért érdemes élni

Centrál – My Fair Lady

Madách – Az Operaház Fantomja

Müpa – 18h – A bolygó hollandi

Örkény – A hattyú

Rózsavölgyi Szalon – 19.30 – Valentin nap éjszakája

Nyolc előadás:

Átrium – 19.30 – Tündöklő középszer

Belvárosi Színház – Párterápia

Operettszínház – A Macskadémon

Centrál – Dolgok, amikért érdemes élni

Madách – Az Operaház Fantomja

Örkény – A hattyú

Szkéné – Nehéz

B 32 – 20h – Madárka

Századik évforduló ide vagy oda, nem voltam május elejére igazi Kékszakállú-hangulatban, ötfélére pedig végképp nem éreztem elég masszívnak magam, mert tudtam, hogyha belevágok, akkor nem állok meg egynél és megterhelő kaland lesz. (Még intenzívebb hatásokkal járt, mint amire számítottam.)

Évekig hiányoltam, most lett választék, tehát meg kellett nézni őket, bár ahogy ősszel A hugenották esetén is volt: a legfőbb csúcspont nem az utolsó felvonásra esett, hanem... (az a néhány ember, aki minden bejegyzést elolvas, látni fogja.)

És igen, értelmes döntés lett volna feladni közben, ahogy Juditnak is le kellett volna állni az ajtók nyitogatásával, amikor már tudta, hogy a vár nem lesz fényesebb, de nem volt így sem hiábavaló a kísérlet. Új gondolataim támadtak a műről is, és nem egy előadás arra késztetett, hogy nézői működésemet átgondoljam. A kíváncsiság győzött bennem, és itt van tehát egy két héten keresztül napi alapon átírt sorozat, 2-7 oldalon. Egynapos szüneteket tartok a részek kiposztolása között, hogy ne legyen túl tömény azoknak sem, akik tényleg mindre kíváncsiak. Némi megfontolás, és Fried Péter lemondása azért ahhoz hozzásegített, hogy minden lehetőséget mégse használjak ki, és visszafogjam magam. Egy ajtóval mégis kevesebbet nyitottam ki, mint amennyit lehetett volna, és ez talán így lett jó. Négy Kékszakállú hercegről (Sebestyén Miklós, Cser Krisztián, Palerdi András és Kovács István - a megtekintés sorrendjében), a hozzájuk tartozó Juditokról (Rost Andrea, Fodor Bernadett, Komlósi Ildikó, Gál Erika) és négy kísérőprogramról írok majd, négy és fél megtekintés alapján. Ennyire futotta.

Egy megtekintés még hátravan, holnap aki még kíváncsi, 500 Ft-ért jegyet vehet az Erkelbe. És így ma jöjjön még csak a bevezetés.

Belvárosi Színház – Száll a kakukk fészkére

Bábszínház –10.30, 18h – Semmi

Operettszínház – Lili bárónő 300+ (a nagyszínpadon!)

Operettszínház – A Macskadémon

Centrál – Dolgok, amikért érdemes élni

Centrál – My Fair Lady

Katona – Háztűznéző

Sufni – Lélegezz

Madách – Az Operaház Fantomja

Ódry – 22.30 – Tajtékos napok

Örkény – A Bernhardi-ügy

Pesti Színház – Mondjad, Atikám!

Rózsavölgyi Szalon – 19.30 – A kulisszák mögött

Nem kevés fordulat után jutottam el este kilenckor az Óbudai Társaskörbe, alig több mint egy hét után ismét. Akkor egy megrendítő Kékszakállúhoz volt szerencsém (bejegyzés jön róla június 6-án), most viszont a Budapesti Vonósok által szervezett Óbudai Zenezug Fesztivál háromnapos programjának egyik családias hangulatú, derűs eseményéhez. A fesztivál ma délelőtt 11-kor még folytatódik!

Dinyés Dániel és Kolonits Klára - Warholik Zoltán fotóján (az első, amelyik megjelent, köszönet!)

Hat előadás:

Átrium –19.30 – Az Őrült Nők Ketrece

Centrál – A lepkegyűjtő

Ódry – Alkésztisz

Pesti Színház – Mondjad, Atikám!

Rózsavölgyi Szalon – 19.30 – Az ismeretlen

Vígszínház – Hamlet

Már nagyon itt az évad vége, hosszan világosak az esték, nagy a meleg és egyre nehezebb magunkat rávenni egy színházi estére. Ezúttal a Magvető Caféban összesen kilencven percre akarnak minket lekötni, mégpedig három – egykor legendás – színésznő életéből vett fordulópontokra koncentrálva. A tegnapi sajtóbemutató után ma és még kétszer (június 3, 4) idén nézhető. A tegnapi előadásról rövid ajánlót írtam, hátha még lesz, aki most azonnal kedvet kap hozzá.