Nem panaszkodom, két nagyszabású (teltházas) koncerten lehettem ott vasárnap, amelyek önmagukban is kellő feltöltődést nyújthattak volna egy-egy hétre, de nem tudtam máshogy időzíteni, így hozta a műsor. Egymás mellé került a számomra kevéssé ismert Rachmaninov a BFZ előadásában a Müpában, illetve Liszt legnagyobb szabású műve, a Krisztus című oratórium a Vigadóban – utóbbira évek óta vártam, a telefonomra is le van töltve a felvétele és gyakran is hallgatom. Igyekeztem élvezni a zenét és nem gondolni a Ring-sorozat (akkor még befejezetlen) krónikájára sem, amely az előző heteim hangulatát alapvetően meghatározta.
A Nemzeti Énekkar - Liszt: Krisztus