Mezei néző

Még sose történt meg velem ilyen fennállásom óta: zsinórban ez volt a negyedik és egyben lezáró este a Pesti Színházban. A John Gabriel Borkman és a Toldi után jött a tegnapi első függetlenszínházi előadás is a Maladypétól, és most még egy táncszínházat néztem. Összességében elmondható, hogy ezzel a sorozattal kiléptem a megszokott rutinomból, és csak azt sajnálom, hogy nem előbb jutott eszembe. (Most már akkor sem tudnám folytatni, ha épp a kihagyott előadásokat nézhetném sorra, most már kezd elborítani a Rajna, a jövő hét nem tud másról szólni, csak a Wagner-napokról.)

Már másodszor hív meg Eszenyi Enikő a színházi évad végén független társulatokat, és esélyt ad annak, hogy a Vígszínház törzsközönsége egy megszokott helyszínen, a Pesti Színházban a színházcsinálás más útjaival is megismerkedjen, és ne csak a nagy kedvenceit nézze meg, hanem lásson új arcokat is.

Jelenet az Augusztusból

Az idén az első a Maladype „Augusztus” című előadása volt, amely kapcsán néhány benyomást megosztok, holnap Frenák Pál „Lutte” c. darabja következik, és végül kedden a Forte adja elő a szakmailag egyöntetűen elismert, A te országod c. „fizikai színházi” produkcióját. Jelenleg még bőven vannak jegyek, nyilván a maesteszinhaz.hu-n is elérhetőek lesznek az előadások napján, aki ráér, nehogy kihagyja. A Te országodat én is láttam, csak ajánlani tudom a megtekintését, azoknak is való, akik nem kifejezetten a mozgásszínházi produkciók kedvelői.

Öt év nagy idő, és ezt nemcsak a nemrég bemutatott „Ha elmúlik öt év” című Lorca darab miatt mondom. 2014. április 4-én volt a Toldi bemutatója, és ahogy emlékszem, akkoriban kezdtem igazán belelendülni a blogírásba, majd igazodva az Operaház kiemelten nagyszámú bemutatójához, át is billentem a zenés színház oldalára. Az utóbbi két évben, miután mindez a felújítás hatására lecsengett, én is fokozatosan visszatértem a prózához, és már távlatból is vissza tudok nézni erre az elmúlt korszakra. Eközben Csőre Gábor kitartóan játszotta a Toldit, én pedig végül ma este csak eljutottam rá.

Mindenki azt mondta, hogy feltétlenül nézendő, és én sem tehetek mást, ezt tudom megerősíteni ebben a nyomhagyó bejegyzésben. Idén már nem lesz, de jövőre érdemes annak is tervbe vennie, akinek nem kötelező olvasmány, csak szeretne magának egy jó színházi estét.

Nem az első, és remélhetőleg nem is az utolsó eset a Rózsavölgyi Szalonban, hogy Molnár Piroska és Jordán Tamás együtt játszik. Közismert tény, hogy pályájuk egyik csúcsidőszakát – hosszú éveket - együtt töltötték a kaposvári színházban, és nem lepne meg, ha ők maguk sem tudnák összeszámolni, hogy hány rendezésben voltak benne mindketten. Játékukon érződik az összeszokottság, az otthonosság és a kölcsönös szeretet is.

Aki elmegy megnézni a Kései találkozást, feltehetően elsősorban ezt az élményt akarja újra átélni, a darabot csakis a két színész miatt volt érdemes elővenni. A néző már a szereposztás ismeretében akármilyen ajánló nélküli is biztosra mehet, és nem kockáztat, ahogy a színház sem.

Majdnem féléves késéssel néztem meg a Pesti Színház decemberi bemutatóját, amely még most is bérleteseknek szólt, és teljesen el volt adva. Ennek ellenére – talán a múlt heti esőzések után kitört rekkenő hőségnek is köszönhetően – voltak azért bőven üresen maradt helyek. Már június van, és a nyár nem a színházról szól. (De azért még egy bő hét hátravan, nem egy kőszínház még egy ideig kitart.)

Börcsök Enikő - Vecsei H. Miklós - Hegyi Barbara

Még nincs egy hónapja, hogy az Operettszínház egy új musicallel állt elő Somogyi Szilárd rendezésében, amely feltehetően a Kálmán Imre Teátrum intim terét jó hosszan meg fogja tölteni. A műfajnak nagyon sok kedvelője van, mindig van igény arra, hogy a jól bevált színészeket új szerepekben láthassa a közönség.

Egyértelműen közönségsiker volt az Edgar. Nyolcperces taps zárta Puccini második operájának szombat esti premierjét az Eiffel Műhelyházban, ha nem is 21.50-kor, ahogy az a honlapon szerepel, de 22.20-kor, és ez az időpont még elfogadhatóan nézőbarát is volt ahhoz, hogy aki nagyon igyekezett, elcsíphetett még éppen egy kilences buszt. Lesz még egyszer most csütörtökön, 6-án, így most egy AJÁNLÓ következik az ingadozók meggyőzésére. Tulassay Ádám rendezése megér egy estét,  általa a szerzőt új oldaláról is megismerhetjük, és talán a többi művéhez kapcsolódó benyomásaink átgondolására is serkent. Nálam ezt a hatást elérte.

Balga Gabriella - Kovács István - Hector Lopez Mendoza - Fodor Beatrix - Haja Zsolt

Csütörtök délután egy törökbálinti kilencedikes osztállyal néztem meg a budaörsi színház kilencven perces új bemutatóját. A gyerekek végig nagyon figyeltek, hiszen lekötötte őket az eleinte egyértelműen vígjátéknak kinéző előadás, voltak nagy csendek és nagy nevetések is. A diákközönség mindig őszinte, ha unatkozik, nem fog udvariasságból csendbe maradni. A „Vacsora öt személyre” a próbát kiállta. A szereposztás ismeretében reméltem, hogy így lesz, emiatt választottam a délutáni időpontot. (És igen, kicsit azért is, mert reméltem, hogy majd előtte vagy utána kirándulhatok is. Utóbbi az esős idő miatt elmaradt, de aki nem ismerős Budaörsön, azoknak feltétlenül javaslom, hogy használják ki a helyzetet, érkezzenek néhány órával előadás előtt, és menjenek körbe a sziklákon.)

Páder Petra - Ilyés Róbert - Spolarics Andrea - Lengyel Benjámin

2008 márciusában láttam egyetlen egyszer ezt az Esterházy Péter darabot, amelyet most az Ódry Színpadon ismét elővettek, mégpedig Komán Attila és Dohy Balázs átdolgozásában, akik a Hasnyálmirigynapló szövegéből is több részletet beemeltek a dráma szövetébe. Utóbbi rendezőként is jegyzi a produkciót.

Gödel magyaráz - Hajduk Károly Mentes Júlia és Pogány Judit társaságában

Egy bő héten (170 órán) belül háromszor láthattam Zsótér Sándort színészként szerepelni – ez valóság, és nem álom. Sosem gondoltam, hogy ez megeshet, már csak azért sem, mert a rendező eddigi pályájának közel harminc éve alatt nemigen törekedett színészi babérokra, bár filmekben kisebb feladatokat azért vállalt. (A korábbi évek alatt mindössze kétszer láttam fellépni, mindkettő emlékezetes volt, és nyomot hagytam ezeknek az alkalmaknak is ezen a blogon.