Mezei néző

János immár megosztotta a sajátját, jöhet a kiegészítés hozzá.

A siroki vár alatti "sétányon"

Bach és barokk kollégái valamit nagyon tudtak, ami meghaladhatatlan: hogyan kell a legtragikusabb témát (pl. Krisztus meghurcoltatását és kínhalálát) is úgy feldolgozni, hogy a hallgatót ne a világban egyébként is jelenlévő keserűséggel szembesítsék, hanem a zene szépsége által átemeljék egy másik dimenzióba. Így lehet a veszteségeket a legjobban feldolgozni, és emiatt a „poszt-karantén” korszakunkban jó lenne akár receptre is felírni egy-egy ilyen zenei eseményt. Ezek a szerzők felvételen is hasonlóan hatnak, de élőben mégis minden más, így az igazi.

Nekem már nagyon kellett ez a két este, amelyikről most szó lesz HAT OLDALON át. Annyira régen írtam már előadásról, hogy most nem merült fel a rövidítés szándéka, de talán a kiemelések és a képek segítenek a gyors szkennelésben.

NE számítsatok zenekritikára, mert ez egy AJÁNLÓ, és inkább a személyes élmény vállaltan szubjektív megörökítésére, és néhány későbbi esemény előrejelzésére vállalkozom.

Koncertmester - Lesták Bedő Eszter

Készen lett János, így jönnek a rövid kommentjeim.

Eljött a hetedik nap - János is előállt a bejegyzésével, így kommentelem.

János - általam irigyelt módon - képes a lényegre szorítkozni. Sosem fogom ezt a tömörséget elérni, ami az ő hatodik posztjában kifejeződik. Jöjjenek a kiegészítések.

Kilátás Mátraszentistvánban a panziónk teraszáról. Aki tudja, hogy kié a képen látható házikó, az szintén járt a Gyopár vendégházban...

És eljött az ötödik nap. Olvassátok először János leírását. (Mindenkinek köszönjük, aki még most sem adta fel, és követi a posztokat.)

Cserhátszentivánban - szállás két napra

Íme János újabb posztja, és az én kiegészítéseim:

Szandavár - akár rövid kirándulás keretében is érdemes beiktatni, Pestről 1,5 óra távolság csak

És már itt is van János harmadik bejegyzése, és a hozzá fűzött kommentjeim.

A harmadik napon...fél kilométerrel az Óriások pihenője előtt, a mezőn

Esztergomból Miskolcra indultunk, és az első bejegyzés után most itt van János második opusza is, én pedig kiegészítem néhány aprósággal.

Márianosztrából Nógrádba volt a séta.

Nógrádi templombelső - jó akusztikával BFZ templomi koncertre vár :)

Volt ez a kis karantén, amely minket is kicsit nyugtalanná tett a végére, így ki-kijártunk kirándulni a fiammal, május végén már bodzaszedéssel kombinálva.

A pünkösdi hétvégére nagyon nem ígérkezett semmi – kicsit még többet kellett volna ülni a fészbukon, akkor talán észrevettem volna időben az esős időhöz jobban illeszkedő alternatívát vasárnap délelőttre, de ez nem így történt -, így szombat délután kisütöttük, hogy mi lenne, ha gyalog elmennénk Pestről (illetve Budáról) a nagyszülőkhöz, Esztergomba. Már azonnal másnap.

Ez a kirándulás – bár nagyjából négy órán keresztül esőben meneteltünk Máriaremetéről a Nagyszénáson át némi eltévedéssel Pilisszentivánt is útba ejtve – Kesztölcig tudott tartani, és másnap pedig Dobogókőről Pilisborosjenőig mentünk rendületlenül, de akkor már napsütésben, és sok más kirándulóval együtt (Pilisszentkereszt vidékén).

A két nap alatt megtett 58 km nem volt sok Jánosnak, az eső sem rettentette el, az sem, hogy másnap mindketten már szétázott cipőben indultunk, szintén nem. Csak elszántabb lett. Ekkor villant be az extrém ötlet:

utánozzuk le a miskolci társulat 2012. júniusi vállalkozását, akik akkoriban 2 hét alatt Becskéről Miskolcra mentek gyalog. (Erről a projektről sok mindent szerettem volna megtudni, de még nem jártam sikerrel, így emléktúra lett ugyan, folyton a Miskolcra érés esélyeiről beszültünk, illetve a színház előadásairól.)