Mezei néző

Háromféle kezdés is eszembe jutott ehhez az ajánlóhoz, amely Dicső Dániel legújabb rendezéséről szól, aki a Rózsavölgyi Szalonban most már sokadszor dolgozik. Most is a helyhez illő, egy nappaliban játszódó, kétszereplős darabot láthatunk 90 percen keresztül, amely nekünk nézőknek módot adhat egy jó beszélgetésre is, előtte-utána. Mindig nagyon csodálkozom, hogy a szalon kávéház jellegét kevesen használják ki – a közönség nagyrésze előadás után szinte azonnal elszalad, ahogy azt megszokta a kőszínházi előadások után.

Ez ugyan egy negyedik gondolat volt, de erősen köthető a darabhoz, amelyik a magányról és a társas kapcsolatok létesítésének nehézségeiről szól. Sokakkal már csak online érintkezünk, és üde kivétel egy-egy ilyen színházi este.

Ez is egy már korábban elkészült, de a covid viszontagságai miatt alig (egyszer?) játszott bemutató újraélesztése volt, mégpedig éppen Valentin-napra időzítve. A cím alapján erre az alkalomra sokan kiválaszthatták az alkalmas előadást, és a papírforma szerint egészen meg is telt rá a nézőtér. A közönség reakcióiból ítélve a közel 100 perces előadás hosszú sikerszéria előtt áll.

Fodor Orsolya „Kaukázusi-kivonata” (90 perc) tantermi előadásnak készült, minimális forrásból, alig néhány kellék felhasználásával, viszont négy csodás színésszel, akik így együtt csakis ebben a produkcióban láthatóak.

Az előadás még 2020 nyarán készült el, a covid miatti első lezárás után, és tény, ami tény, eddig nem vettem észre, hogy van, pedig ez aztán tényleg minden létező szempontot figyelembe véve nekem való előadás volt – a darab, a szereplők, a rendezés stílusa és az előadás célkitűzéseit nézve egyaránt. Ez pont olyan, amelyik mellett a lehető legszívesebben kampányolok. (Előre is mondom, nagyon sok későbbi bejegyzésemben is említeni fogom épp ezért.)

Mészáros Blanka - Feczesin Kristóf - Ficza István - Bánfalvi Eszter

Fogalmam sincs, hogy ezt a biztosan nehezen egyeztethető produkciót hány alkalommal sikerült már lejátszani a covid ellenére is, de NAGYON remélem, hogy hosszan életben marad még, és sok gimnazista megnézheti majd, akik számára elsősorban tantermi előadásként létrejöhetett.

Ennél hosszabban kifejtve:

A mai napon, dupla előadással elindult Karsai György és a Freeszfe hét részre tervezett sorozata, amelynek legfőbb célja, hogy kiemelje az Odüsszeiát a kötelezőség mocsarából, és nem mellékesen, esélyt adjon hét rendezőtanoncnak, hogy tapasztalatot (és talán vizsgajegyet is) szerezzenek a Freeszfe kötelékében.

A covid miatt két hetet csúszott az első alkalom, jövő szombaton (febr. 19-én) már jön a második duplázás. Még a délutánira sok jegy van, de úgyis perceken belül elfogynak, így akit érdekelhet, azoknak ezúttal gyorsan kiteszem az ajánlót.

Ezt az előadást semmiképp nem hagyhattam ki, és örülök, hogy vállalhatatlanul nagy késést nem szedtem össze az augusztusi bemutató óta, és egy már kiérlelt produkciót láthattam más mezei nézők társaságban a Bethlen téren.

Blaskó Péter áll az előadás középpontjában, amelyet lánya, Borbála rendezett, és fia, Bence is közreműködik benne zenészként. Rövid ajánló fogja követni a visszaemlékezésemet, ha valaki innen tovább jön velem.

Blaskó Péter és a hagyma

Vizsgának készült az SZFE negyedéveseinek előadása, és így is kell nézni. Már megnézhettem volna akár tavaly júniusban a bemutatót is, ha megfelelő az időpont, így viszont (több, mint fél év csúszással) egy már többször eljátszott, kiérlelt produkcióról tudok beszámolni, amely talán még megnézhető lesz a későbbiekben is.

Az ajánlót ebben a reményben írom.

A múlt heti „Balkon kilátással” után ismét egy újabb példa a „két össze nem illő idegen összetalálkozik” témára, természetesen eltérő kivitelben és kimenetellel, hiszen sok variáció létezik. Szeretjük a nagy találkozásokról szóló történeteket, és vágyunk is az ilyen helyzetekre a való életben is. Szükségünk van a másik ember jelenlétére, emiatt is visel meg minket ez a covidos időszak, és tesz sokakat kedvetlenné az elzártság. Igazat kell adnunk a költőnek: „hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat…”

Iványi Árpád rendezése egy olasz film alapján készült még a boldog békeidőkben (2018. novemberében), most pedig újra felbukkant a 6szín műsorán, várhatóan nem utoljára. 75 perc.

Ajánló röviden:

Tudtam, hogy előbb-utóbb lesz az a koncert, amelyik odavisz a január végén megnyílt Magyar Zene Házába, és ezek szerint nem kellett hozzá több, mint két hét. Gryllus Dániel Weöres-estjéből fia, Gryllus Samu készített újrahangszerelt átiratot „A teljesség felé” címmel, és ennek már a 14. előadása volt az, amelyiket ezen a szombat estén láthattam. Aztán kedden visszamentem, hogy a már most népszerű állandó kiállítást is megnézzem.

Délután háromkor

Röviden megemlékezem erről a koncertről, majd részletes AJÁNLÓ (néhány hasznos információval) következik az interaktív kiállításról, amelyik kiemelkedően jó élményem volt, és szinte bárkinek ajánlható, akinek fontos a zene.

Pass Andrea művének létrejöttét erősen megnehezítette a covid. Próbafolyamata még az első leállás előtt kezdődött el, a bemutatóra csak 2020 szeptemberében kerülhetett sor, és azt egy újabb, még hosszabb színházi szünet (majd nyár) követte, így lényegében ebben az évadban tudták csak rendszeresen játszani. Aki persze a Narratíva  munkáját szorosan követi (több ismerősöm is), már jóval korábban megnézte, A Jelentéktelenről több kritika is született, így bőven lehet tájékozódni, ha valaki részletes elemzésre kíváncsi. Ez itt csak egy (tőlem rövidnek számító) nyomhagyó ajánló, mégpedig egy rendkívüli estéről, amikor a Lestyán Attila által játszott öt szerepbe Martinkovics Máté ugrott be.

Hajduk Károly, Friedenthal Zoltán, Tóth Zsófia és Kárpáti Pál

Nemrég kikérdeztem egy igazi színikritikust februárra betervezett előadásaim kapcsán. Mint kiderült, a legtöbbet már látta, mivel a tavaly zárt körben tartott bemutatókról kapott a színházaktól felvételeket. Legalább húsz előadásról beszéltünk, a legtöbb esetben valamiféle „de” is elhangzott, leszámítva ezt az egyet, amelynek kapcsán most ezt megemlítem.