Egressy Zoltán Portugálja körbejárta szinte az összes határontúli és vidéki színházat az elmúlt évtizedek folyamán, közel húsz rendezésben volt nézhető, de a Katona emblematikus bemutatója óta nagyszínpadon PESTEN máshol nem adták még elő. Ennek talán nemcsak szerzői jogi okai lehettek, bár ritkán szokás valamit egy városon belül két helyen is játszani. Még most is meredeknek érződik ez a lépés, mert 423 előadást ért meg a produkció (1998-2018), sőt film is lett belőle. Ennek az előadásnak a rendezője, Lengyel Ferenc Retek szerepét játszotta, és így a darab alapos ismeretében fogott hozzá ehhez az új bemutatóhoz.
Asszony: Szabó Gabi - útban a fröcsike felé...
Az előadás három óra egy szünettel és kifejezetten azoknak okozhat felhőtlen szórakozást, akik NEM kötődnek a fent említett produkcióhoz, nincsenek mély emlékeik, és nem tudnák felsorolni az összes szereplőt álmukból is felköltve. De ez csak az én véleményem, meglehet, hogy a produkció létrehozói éppen arra számítanak, hogy azokat tudják erre átcsábítani, akiket a legendás előadás bevonzott, és már három és fél éve hiányolják a megszokott poénokat. (Érdekes lehetne egy közönségvizsgálat, hányan jönnek előélményekkel és ezt előnyösnek, vagy hátrányosnak érzik…)
Hosszú távon majd a jegyeladás megmutatja, hogy erre a verzióra milyen nagy az igény, meg tudja-e ez a darab ezt a nagy nézőteret is tölteni.
Az idill esélye: Lábodi Ádám és Kónya Merlin Renáta
A József Attila Színházban ezen a hétfő délutánon tele volt a színház nyugdíjasokkal és diákokkal, és tagadhatatlanul nagy sikere volt a produkciónak. Ritkán van prózai darab közben nyíltszíni taps – most több is volt, és a sok nevetés is azt mutatta, hogy bejönnek a poénok.
A darabból a drámát se lenne nehéz felfejteni, benne van a magyar falvak kiürülése, a fiatalok elvándorlása, sőt az is, hogy még a gazdagabb réteg élete sem problémátlan (lsd. Feleség – Kulcsár Viktória négy konyak hatására hasonlóan kezdett viselkedni a helyiekhez), nehéz igazi társat találni, és még lehetne sorolni a gondokat, de ez az előadás a darab vígjátéki vonalát erősítette fel. (Ha a Gaál Erzsébet stúdióba tervezték volna, másként játszanák, de ez egy nagyszínpadi, célzottan a kikapcsolódást szolgáló produkció, így kell rá készülni.)
Az előadás nagyrészt a kocsmában játszódik, ezt jelzi a „Kocsmajaj!” műfaji megjelölés is a színlapon. Ábrahám Péter díszlete kellően szolgálja a rendezői szándékokat, ahogy Vecsei László zenéje is.
Bár feltehetően a színházat látogatók többségének pont így lesz a jó, de számomra túl könnyed lett az összhatás – ami nekem fájt: nem szakadt meg a szívem ma délután Kónya Merlin Renátáért, aki Masnit játszotta. (Jelen esetben nem használt, hogy teljesen megmaradt bennem Pelsőczy Réka játéka, akit még 1998.11.19-én láttam, a bemutató után közel egy hónappal, és bár előtte is követtem, azóta pláne nézem minden munkáját.). Jelen esetben nekem jobb lett volna, ha nincs összehasonlítási alapom.
Lajos, a kocsmáros: Nemcsák Károly
A darab kapcsán felmerül a szülői felelősség kérdése is, az atyai jószándék (kocsmáros: Nemcsák Károly) nem sokat segít Masninak, ez talán akkor is átjön, ha valaki a nyelvi és vizuális poénokon nevet egész este. – Az, hogy mennyire akadályozzuk a következő generáció kibontakozását, az előző nap folyamán a 6Színben a Dühöngő ifjúság közönségtalálkozóján is felmerült, mégpedig Lukáts Andor hozzászólásában, aki történetesen 1998-ban a Katona Portugálját is megrendezte. (Az egymást követő élmények szükségszerűen összekapcsolódnak – a közönségtalálkozóról is lassan befejezem a bejegyzésemet, az sem volt tanulságok nélküli.)
Bittner: Újvári Zoltán
A kocsmáros és sokan mások – Horváth Sebestyén Sándor (Csipesz), Szabó Gabi (Asszony), Zöld Csaba (Sátán) – bohózatnak játsszák a darabot (nyilván a rendezői koncepció szerint), és a közönség nagyon hálás is volt nekik, leginkább ők hárman kapták a nyíltszíni tapsokat. A megrögzött alkoholistát én egyiküknek sem hittem el, sőt a lerobbantságot sem – a szerepformálásukon átsütött, hogy mennyire egészséges és ügyes színészek, „jó kondiban” vannak. Lehet, hogy Lengyel-Szabó Zita jobb lett volna, ha más jelmezeket ad pl. Szabó Gabira, akin így is látszott, milyen jól meg tudta magát őrizni, és igazán bravúrosan egyensúlyoz a hordhatatlannak látszó magassarkúban. Ez az asszony sportol, nem fröccsözik, és nincs rajta fél deka felesleges súly sem, így inkább irigyelni lehet. Nekem ez jutott eszembe róla. Lukács Dániel itt-ott szintén erősen eltúlozta Retek vonásait, de kevésbé. Újvári Zoltán éppen csak feltűnik Bittnerként, normális (és igazi) átlagembernek látjuk, halála nem tűnik tragédiának, de különösebben megrendítőnek sem.
Retek és Sátán: Lukács Dániel és Zöld Csaba
A legtöbb szereplő inkább karikatúra, mint igazi ember – ez alól az említett Masni, Bittner és a városból érkező, Portugália felé induló fiú, Bece a kivétel. Lábodi Ádám egy, a kötöttségei elől menekülő fiatal írót játszik, és általa más minőség és más játékstílus jelenik meg a színpadon. Amit mond, azt komolyan lehet venni, bár neki a szerző nem is írt olyan ziccer jeleneteket, mint a kiparodizált falusiaknak.
Quintus Konrád - egy temetés és egy keresztelő között a kocsmában
A mezőnyből Quintus Konrád papján éreztem, hogy a legjobban ellavírozgat ezen a szűk mezsgyén: a poénjai ülnek, de nem éreztem, hogy csak karikatúra.
Emlékképeim szerint ez a darab vagy rövidebb volt (mert a Katonában esetleg húztak belőle? – de erre nem mernék mérget venni), vagy abban nem éreztem üresjáratot, de ennek az előadásnak nagyon jót tett volna, ha nem három óra, hanem csak két és fél. Az, hogy Szokolai Brigitta kezdeményezett-e valami hasonlót, vagy sem, nem tudom – sajnos, mindig a dramaturgon verik el a port az ilyen problémákért, míg, ha minden oké, meg sem említik. Lehet, hogy nem rajta múlt, sőt lehet, hogy a történet új nézőinek ez pont így jó, akik így teljes egészében élvezhetik Egressy Zoltán szövegét.
Csipesz, a taxis hiéna: Horváth Sebestyén Sándor
A József Attilában nemsokára jön egy új bemutató, az Imposztor – várom, hogy az, amelyikből szintén van erős előélményem a Katonából, miként fog működni.
PS. A fotókat Kállai-Tóth Anett készítette, a színház Fb-oldalán több is megnézhető. Na még egy:
A másik váratlanul érkező: Kulcsár Viktória, a Feleség
