Egy színházi ajánló blogon koncertekről írni (hangsúlyozottan NEM zenekritikát) csakis azért érdemes: hátha lesz az olvasók között olyan, aki szintén inkább színházi néző, és mégis kedvet kap ahhoz, hogy a komfortzónájából kilépjen, és ráébredjen, hogy érdemes hasonló kalandokat bevállalni.
A Máté-passiót NYOLC éve hallottam először (egy templomban, azonnal „vágatlan verzióban”, ahogy most is megszólalt), de az az egy koncert elég hatékonyan lökött rá az útra, amelyen lassan, de biztosan haladok azóta is az operától a régizene irányába. (Nézőként eltérő, hogy kit milyen hatások érnek, honnan hova tart. Ez a székesfehérvári koncert is volt olyan jó, hogy nem lepne meg, ha valaki utólag majd mérföldkőként emlékezne rá vissza.)
Lassan két éve szokjuk a stabil bizonytalanságot, és a sok elmaradó program miatt szükségszerűen bele is fásultunk ebbe az állapotba. Nem valami jó érzés csalódni, valami olyat várni, ami aztán sorozatosan nem történhet meg, így egyre nehezebben tudunk vágyakozni. Sokkal egyszerűbb begubózni és inkább otthon nézni a biztosan elérhető filmeket/felvételeket/sorozatokat – ki mire váltotta át az élő színházat/koncerteket…
Stefanik Márta szoprán szólója - mögötte balra: Borka Ákos
Éppen ezért, felvillanyozó élmény volt számomra, amikor csütörtök délután az egyik, általam követett énekes – Molnár Anna – posztjából felismertem, hogy miután egy régen betervezett előadásom ismét elmarad, Székesfehérváron egy TELJES Máté-passiót nézhetek meg helyette, ráadásul több olyan szólistával, akiket ugyan számon tartok, de ritkán hallom őket élőben (Kovács Ágnes, Nagy Bernadett és Borka Ákos), és (nagyon nem mellékesen) fellép Megyesi Zoltán, akinek a koncertjeit régóta kifejezetten keresem. A tenorista ezúttal „megnyerte” nemcsak a tenor áriákat, de az evangélista szerepét is. Aki halványan is ismeri a darabot, az tudja, hogy ez rengeteg. Ez a tény már lényegében mindent eldöntött, látnom kellett ezt a koncertet.
A sorozatos megbetegedések miatt a produkció még jobban hasonlított arra, amilyennek Bach elképzelhette: a tervezettnél (és a szokásosnál) jelentősen kevesebben adták elő.
Melkovics Zoltán, a "beugró Jézus"
Melkovics Zoltán beugrott Jézusként, akinek erre mindössze egy napja volt és előtte sosem énekelte a szerepet. (Ha ezt nem tudom meg, sosem jöttem volna rá - nagyon rendben volt ez a Jézus már most, remélhetőleg még későbbi előadásban is hallani fogom, miként formálódik.)
Egy teljes Máté-passió ritka, jellemzően húzott verziókat szoktak játszani. Itt Fehérváron Pad Zoltán ötödik éve működik együtt a zenekarral és a kórussal, 2020-ban adták elő először, majd 2021-ben a János-passió következett. A youtube-on a két évvel ezelőtti alkalom TELJES EGÉSZÉBEN megnézhető (részben azonos szólistákkal ráadásul).
Pad Zoltán, karmester
Ez a pénteki számomra kivételes alkalom volt, mivel jellemzően húzott változatokkal találkoztam én is, bár a már említett első élményem éppen egy teljes verzió volt, amely hasonlóképpen közel három órán át tartott, szintén egy templomban, így a mű hangulata, szándékai ténylegesen érvényesülni tudtak. Arra teljesen felkészületlenül érkeztem, míg most már túl vagyok 6-7 élő koncerten, és a Máté-passió a telefonomra is több verzióban le van töltve, szoktam is hallgatni. Azt nem mondanám, hogy alaposan ismerem, de most már nagyjából tudtam, hogy milyen dallam után mi várható.
Radulyné Bondor Erika, mögötte Janzsó Gergely
Nézőként rá tudtam hangolódni a fellépők hullámhosszára, akiken nem észleltem, hogy megviselné őket a rengeteg változtatás. Átélhetővé tették az európai művelődéstörténet legismertebb árulás-történetét.
Talán naponta előfordul, hogy kisebb-nagyobb igazságtalanságokkal szembesülünk, amelyeket muszáj lenyelni, és nem mindenki mer ezek ellen küzdeni, és azt is láthatjuk, hogy a legritkább esetben áll ki valaki másért, aki nem közvetlenül érintett. De Máté evangéliumában leírt szenvedéstörténet még akkor is erősebben hat, ha már rég ismerjük és közben lepergett közel 2000 év. Már amennyiben jól mutatják be, illetve mi nézők is a megfelelő állapotban vagyunk mindehhez.
Nem olyan egyszerű sokadszor is átélni, hogy milyen az, amikor valakit egy tanítványa elárul, majd megkínozzák és végül kivégzik, de a passiónak épp ez a lényege, hogy lélekben végigéljük ezt, ráadásul nemcsak egy, hanem a történet több résztvevője szempontjából is. Mert ebben a zeneműben az evangélista hosszan meséli a főbb fordulatokat, a főszereplők meg is szólalnak néhány mondat erejéig, sőt a korálokban a nép hangja, érzései is megjelennek, akik bennünket képviselnek.
Muszáj belemennünk - emiatt természetesen a hallgatóságtól is nagyobb erőfeszítést igényel egy Máté-passió meghallgatása, mint pl. egy musicalé. Három óra szünet nélkül egy vígjáték esetén sem lenne kevés.
Ahogy látszott, némi bizonytalanságot szült az első rész végén a csak egy-két percesnek szánt leállás, néhány néző csak kiment és aztán nem mindenki tért vissza. A közönség legalább kilencven százaléka mégis kibírta, és végül zajosan ünnepelt.
Természetesen a nézői erőfeszítések sosem összemérhetőek a zenészekével, akik több napon át hosszan próbálták a darabot. Az Alba Régia Szimfonikus Zenekar tagjai mellett voltak vendégművészek is. A viola da gambán Nagy Réka szólózott (aki az Orfeóból volt ismerős), a zenekar saját csellistája, Kárász András mellett Pétery Dóra és Szokos Augustin játszhatta a continuo szólamot. Utóbbiak jelenléte bármilyen hangversenyen garancia a minőségre, erről már többször is meggyőződtem az Orfeo Zenekar illetve a BFZ koncertjein.
Az Ars Oratoria Kamarakórus tagjai között örömmel fedeztem fel olyanokat, akiket a Purcell Kórusban szoktam látni, másokat pedig a Honvédban, illetve a Nemzeti Énekkarban. Többen kaptak kis szólókat is (az első és a második szolgálólányt, illetve Péter szerepét énekelték - ha valaki segít, a neveikkel szívesen ki is bővíteném ezt a bejegyzést). Amit mindig szeretek: a legtöbb szólista, akiknek egyébként saját ária is jutott, ugyanúgy énekelte a korálokat a kórussal együtt, így őket is a Jézus sorsát megfigyelő közösség tagjainak érezhettük, és így átvitt értelemben magunk közül valónak. Felléptek még a Székesfehérvári Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola gyermekkórusai /karnagy: Kneifel Imre/.
A szólistákról összefoglalóan elmondható, hogy aki nem betegedett meg, az viszont jó formában volt és jól bírta a rá nehezedő extra terhelést.
Borka Ákos basszista megkaphatta mind Júdást, mind Pilátust, és ahogy tőle korábban is megszoktam, előadásában törekedett arra is, hogy színészként is megjelenjen. Sikeresen elkülönítette a szerepeit, és érezni lehetett mindkét figura jelentősen eltérő helyzetét és egyéniségét.
Kovács Ágnes énekel - előtte: Szokos Augustin és Pétery Dóra, köztük Fóris István (oboa)
Kovács Ágnes áriáit kívülről énekelte, és nem is fogta a kottát, és ezzel éneke hatását most is jelentősen megnövelte. Hasonlóan jól sikerült duettje is Nagy Bernadett-tel, az egész este egyik legjobb részletének éreztem azt is. (Ha valaki Bach zenéjével ismerkedni akar, akkor nagyon nyomatékosan ajánlom Kovács Ágnes h-moll mise felvételét, amely egészében is elképesztően gyönyörű. Én egyenesen beleszerettem ebbe, néha napokig be se zárom a fenti "youtube-fület". )
A bal oldalon: Molnár Anna, cselló: Valkó Béla
Molnár Anna nagyon sokat énekel külföldön jelentős kórusokkal a legjobb koncerttermekben barokk zenét, ugyanakkor itthon vannak különleges kortárs koncertjei is, amelyeken szólistaként látható, központi szereplőként. Aki érzi magában a kellő nyitottságot, érdemes ezt az arcát is megismerni, és meg is lehet. Ő az a ritka énekes, aki legtöbbször időben meghirdeti a programját, lehet tudni, hogy mire készül, és varázslatos diplomakoncertje óta mindig meg is fontolom ezeket a lehetőségeket, bár a sok színházi bemutató miatt kevésre tudok eljutni. Erről a passióról is az ő oldalán értesültem először, és szerencsére ezúttal el is tudtam jönni, és meg tudtam hallgatni az alt áriát is, amelyik neki jutott.
Nagy Bernadett egyik szólója, előtte: Tóth Sára Rebeka - fagott és György Attila - bőgő
Nagy Bernadettet néhány, ha nem is túl sok templomi koncerten már hallottam, de a legutolsó se mostanában volt. Ezen az estén kirobbanóan jó formában volt, így mondanám, hogy „ezek után majd megjegyzem”, de már ez rég megtörtént.
Az énekesek közül Megyesi Zoltánra esett a legnagyobb feladat: az evangélista és a tenor áriák. Visszahozta a régebbi hozzá fűződő élményeimet, most is egészen átszellemülten énekelt.
Két héttel korábban a Müpában egy ziccer-szerepben láttam bravúrosan komédiázni (Az eladott menyasszony Vasekjaként). Milyen jó, hogy valaki ilyen jó színész, és eközben az oratóriumok és a Bach-kantáták világában is otthonosan mozog - mindkét oldalát szerencsére gyakran láthattam az elmúlt 16 év folyamán. Örültem, hogy a véletlenek összjátékának köszönhetően ilyen gyorsan itt volt az újabb lehetőség, pedig terveim szerint az újabb találkozásra csak március 24-én a Vigadóban került volna sor. (A János-passiót fogja itt énekelni a Nemzeti Filharmonikusokkal.)
Kakukktojás-kép: Megyesi Zoltán a Hattyúdal-ciklust énekli (Bartók Emlékház fotója)
Ráadásul erre a pénteki Máté-passióra nagyon gyorsan következhetett még egy élmény: másnap, szombat este a Bartók Emlékházban élőben láthattam Megyesi Zoltán harmadik Schubert-dalestjét is (Fülei Balázzsal adták elő a Hattyúdalt), és erről azóta nemcsak ajánló bejegyzésem van már, de KINT VAN A FELVÉTEL a fb-on, elérhető lesz bármeddig. (Később a youtube-on is, ahol az előző két Schubert-est már nézhető.) Akinek a Máté-passióban, vagy akármikor máskor megtetszett Megyesi Zoltán művészete, az jól teszi, ha ezekre a linkekre rákattint, és akár többször is meghallgatja őket.
Sárkány Kata - hegedű, Nagy Ferenc - bőgő
Kegyelmi állapot, ha sikerül kizárni a külvilágot, átadni magunkat a zenének, és nem is mindig vagyunk erre alkalmasak. Örültem, hogy épp ezen a napon ez sikerülhetett, minden mástól el tudtam tekinteni erre a három órára - Pad Zoltán irányítása alatt a fellépők magukkal tudtak vinni. Szép nap volt ez a március 11., még hosszú ideig vissza lehet majd rá gondolni.
PS.A bejegyzésben szereplő fotók a szekesfehervar.hu oldal galériájáról származnak, a fotós Simon Erika
