Két év csúszással láthattuk végre Sebestyén Márta jubileumi „nagykoncertjét”, amely eredetileg a pálya 45. évében került volna műsorra. A legutóbbi hasonló pesti alkalom óta sok minden történt, többek között a covid elvonókúrája némiképp árnyalta mindannyiunk viszonyát az élő zenéhez, és általában az előadóművészetekhez. Ahogy a jegytérképekből látszik, sokakat távolított, míg mások talán ráébredtek, hogy művészet nélkül nem érdemes napról napra vonszolódni, és meg KELL ragadni az ilyen alkalmakat, amikor lehet valaminek örülni. A délelőtt folyamán egy Debussy operát néztem, amelyből egy mondat megragadt: „nem juthat minden napra öröm”. Ez erős tévedés, mert bármikor juthat, ha zenét hallgatunk – különösen élőben -, akkor jut is.
"A láda fotó Harangozó Imre néprajzostól származik...egy XlX.sz szekelyföldi darab,amit az út mentén kirakva fotózott.. kamionok porában, sarában.. Egy hajdan fontos és érdekes darab szomorú és méltatlan sorsa...- azért kell vigyázni,hogy szellemi kulturális hagyatékunk ne jusson ilyen sorsra!" (Sebestyén Márta)
2022 március eleje van, és mától (a posztolás időpontjától) (egy időre? végleg?) lazítanak a korlátozó intézkedéseken, így épp ez a tegnapi volt az utolsó este, amikor még mindenki csak maszkban ülhetett be egy előadásra, és mégis majdnem egészen tele lett az Uránia erre a koncertre. Ez mégis hatalmas dolog.
Ahogy szétnéztem, jellemzően olyanok ülhettek a teremben, akik néhány évtizede már biztosan követik a művészt, nagyon kevés volt az igazán fiatal, bár néhányan voltak azért – nemcsak a lányom, akitől az utóbbi időben nagyon sokszor hallatszik át épp Sebestyén Márta, de az egyik barátnője is ezt a koncertet választotta erre az estére.
Számomra feltétlenül nosztalgikus élmény Sebestyén Mártát a szobám falán túlról is hallgatni, én is 18-23 éves korom között éltem Sebestyén Márta korszakomat, és ugyanúgy operákról váltottam át rá, ahogy ez Vilma esetén tőlem teljesen függetlenül megtörtént. (Ahhoz, hogy Kodály írásait olvasgassa a lány, pláne nincs közöm, teljesen magától jutott el hozzájuk.)
Soós András és Hegedűs Luca
Valami azt súgja, hogy jöhetnek felkapott celebek, akik felszednek néhány dalt, amelyeket eredetileg Kodály/Bartók/Kallós Zoltán vagy épp Sebestyén Márta ásott elő, de erősen kérdéses, hogy még 47 év múlva is érdekesek lehetnek az új generációknak. Ahhoz néhány dolog feltétlenül szükséges: az önazonosság és a mélység. Sebestyén Márta előadásain mindkettő érzékelhető minden esetben.
Láttam 2019-ben miként tapsolt a közönség állva Sebestyén Mártának Hamburgban, Luxembourgban és Párizsban is, aki akkor csak pár dalt énekelt – ez a fogadtatás elképesztő élmény volt, egészen feledhetetlen. Ilyen ovációt itthon lehetetlen magyar fellépőnek elérni, és szinte azon csodálkozom, hogy ezzel a szenzációs műsorral, amelyet ma hallottunk, miért nem mennek világ körüli turnéra.
Andrejszki Judit a csembalónál
Ezen az estén, közel két órán át nagyon sokat megmutatott Sebestyén Márta kelengyésládájából, amelybe már 47 éve gyűjtöget. Ez a műsor a KILENC blokkjával, amelyekben külön-külön is volt a dallamokat egymáshoz kapcsoló közös motívum (akár a téma, akár a gyűjtés helyszíne), egyenletesen eloszlottak az ismert és az ismeretlenebb dallamok, a népzene és az Andrejszki Judit által képviselt régizene is egyensúlyba kerülhetett. A barokk szoprán néhány esetben ugyanannak az „úri” változatát énekelte, amelyet népénekként Sebestyén Mártától is hallottunk, közben csembalón is játszott. Ezek a párhuzamos dallamok különösen hatásosan bizonyították nemcsak azt, hogy milyen erős kapcsolat van a népek zenéje között, de azt is, hogy az előadók tudományos alapokon állnak.
Szabó Zsolt - viola da gamba
Sebestyén Márta konferálásakor ugyanazt éreztem, mint egyes operabeavatókon: a zenei motívumok ismeretében nagyon sokkal mélyebbre is lehetne merülni, és mi csak a felszínt kapargatjuk. Mi lett volna, ha Bartókéknak nem jut eszébe az akkor még egységes Monarchiában elmászkálni a végekre? Az egyes dalokkal kapcsolatban a gyűjtő neve is mindig említődött, illetve a lelőhelye is, ha volt olyan a közönség soraiban, akinek ez volt az első Sebestyén Márta koncert, az ezen akár meg is lepődhetett.
Mivel ez egy AJÁNLÓ blog, említem, hogy Sebestyén Márta és Andrejszki Judit az utóbbi években jellemzően kettesben lép fel, nagyon sok a vidéki, sőt határon túli koncertjük is volt (egy szlovákiairól beszámoltam én is még 2019-ben). Érdemes a Fb-oldalaikat figyelni.
Szerényi Béla és Domokos
Ennek a műsornak a többlete az volt a „szokásos” koncertekhez képest nemcsak a kétszeres hossza, de az is, hogy kiegyensúlyozottan jutott szerephez a többi fellépő is. Ráadásul az est címadó dalát – „Rózsa nyílik, szegfű hajlik” Szerényi Béla énekelte, aki táncolt (rá még egy korábbi koncertről is emlékeztem, és szerintem mindenki más is, aki már látta). Az est nagyobb részében tekerőlanton játszott, ahogy ifjabb testvére, Szerényi Domokos is. Sebestyén Márta furulyált és dobolt is, de nagyon kellett a koncerthez Soós András és zenekara (Soós András- hegedű, Hegedűs Luca- cimbalom, Czaier Péter- nagybőgő), illetve Szabó Zsolt, aki viola da gambán játszott.
Czaier Péter a nagybőgő mögött
Sebestyén Márta egyedül kezdte és zárta a koncertet, énekének természetes egyszerűsége annyira magától értetődő volt most is. Akármilyen dalt is énekel, az számára nem felvett szerep, hanem saját magát adja. Őt nézve valóban az lehet a benyomásunk, hogy akármeddig folytathatta volna, még órákon át is tarthatott volna ez a népdalválogatás, és egyáltalán nem vicc, amikor azt mondja, hogy most ebből az estéből feltöltődött a következő 45 évre is.
Bízzunk benne, hogy az ötvenedik évforduló programja már nem fog csúszni és nem kell majd velünk nézőkkel egy párhuzamosan futó háborút is elfelejtetnie.
PS. A mellékelt fotókat NAGYON KÖSZÖNÖM Dicső-Erdődi Balázsnak, akinek most rendhagyó módon a saját véleményét is mellékelem:
"Nekem nem "csak" a pontossága volt lenyűgöző, hanem az, hogy bemutatta, hogyan mennek át, variálódnak dallamok, motívumok, társadalmi rétegek, országok, nemzetiségek között, erre már az elején a Szerelem, szerelem és a bolgár dallam ötvözése is példa volt (miközben egy hollywood-i sikerfilmben vált ismertté), s ez nagyon bátor kezdés volt szerintem. De a két zenei búvópatak gyorsan folyóvá mélyült.
