Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (83) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (98) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (34) Anyegin (20) Ascher Tamás (27) Átrium (50) Bábszínház (36) Bagossy Levente (23) Bakonyi Marcell (26) Balatoni Éva (22) Balázs Andrea (20) Balczó Péter (40) Balga Gabriella (35) Bálint András (23) Balsai Móni (27) Bányai Kelemen Barna (26) Bán Bálint (26) Bán János (21) Baráth Emőke (24) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (55) Benedek Mari (65) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (32) BFZ (37) Bodor Johanna (20) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (22) Bretz Gábor (91) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (31) Centrál Színház (38) Chován Gábor (23) Csákányi Eszter (27) Cseh Antal (48) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (287) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (33) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (47) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (27) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (41) Ember Márk (21) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (24) Erdős Attila (25) Erkel Színház (148) Évadértékelés (47) Fábián Péter (22) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (22) Fehér László (21) Fekete Ádám (20) Fekete Anna (22) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (27) Ficza István (27) Ficzere Béla (21) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (87) Fischer Ádám (33) Fischer Iván (24) Fodor Beatrix (64) Fodor Gabriella (33) Fodor Tamás (32) Friedenthal Zoltán (20) Fröhlich Kristóf (21) FÜGE (38) Fullajtár Andrea (39) Für Anikó (20) Füzér Anni (20) Gábor Géza (90) Gálffi László (27) Gál Erika (53) Gazsó György (22) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (21) Göttinger Pál (47) Grisnik Petra (20) Gyabronka József (22) Gyulay Eszter (26) Hábetler András (97) Haja Zsolt (44) Hajduk Károly (22) Hamvai Kornél (20) Hartai Petra (25) Hegedűs D. Géza (31) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (22) Hevesi László (22) Hollerung Gábor (30) Horesnyi Balázs (22) Horti Lilla (21) Horváth Csaba (33) Horváth István (42) Ilyés Róbert (23) Izsák Lili (29) Járó Zsuzsa (21) Jordán Adél (27) Jordán Tamás (25) Jurányi (85) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (28) Kálmándy Mihály (43) Kálmán Eszter (48) Kálmán Péter (41) Kálnay Zsófia (57) Kamra (42) Kardos Róbert (22) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (46) Kaszás Gergő (22) Katona (130) Katona László (33) Kékszakállú (70) Kerekes Éva (31) Keresztes Tamás (34) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (26) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (40) Kolibri Színház (26) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (46) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (24) Kovács István (55) Kovács János (23) Kovács Krisztián (28) Kovács Lehel (23) Kovalik (31) Kováts Adél (28) Kulka János (22) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (22) László Boldizsár (26) László Lili (23) László Zsolt (44) Lengyel Benjámin (22) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (28) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (37) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (106) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (48) Mészáros Béla (33) Mészáros Blanka (26) Mészáros Máté (25) Mészöly Anna (21) Miksch Adrienn (46) Miskolc (60) Mohácsi János (33) Molnár Anna (23) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (44) Mucsi Zoltán (50) Müpa (123) Nagypál Gábor (31) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (32) Napi ajánló (179) Németh Judit (24) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (38) Nyári Zoltán (38) Ódry Színpad (68) Ónodi Eszter (21) Opera (636) opera (31) Operakaland (44) Operettszínház (20) Ördögkatlan (22) Orfeo Zenekar (20) Örkény Színház (65) Orlai Tibor (107) Ötvös András (23) Őze Áron (28) Palerdi András (46) Pálmai Anna (33) Pálos Hanna (29) Pál András (53) Pasztircsák Polina (36) Pataki Bence (29) Patkós Márton (20) Pelsőczy Réka (65) Pesti Színház (26) Pető Kata (33) Pinceszínház (27) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (26) Porogi Ádám (31) Purcell Kórus (27) Puskás Tamás (24) Rába Roland (25) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnay Csilla (20) Radnóti Színház (60) Rajkai Zoltán (22) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (33) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (76) RS9 (29) Rujder Vivien (33) Rusznák András (22) Sáfár Orsolya (31) Sándor Csaba (37) Scherer Péter (36) Schneider Zoltán (39) Schöck Atala (57) Sebestyén Miklós (27) Sodró Eliza (27) Spinoza (21) Spolarics Andrea (22) Stohl András (35) Stúdió K (22) Súgó (73) Sümegi Eszter (25) Szabóki Tünde (26) Szabó Kimmel Tamás (21) Szabó Máté (53) Szacsvay László (25) Szakács Györgyi (21) Szamosi Zsófia (25) Szántó Balázs (22) Szappanos Tibor (32) Szegedi Csaba (40) Székely Kriszta (28) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (47) Szerekován János (30) SZFE (32) Szikszai Rémusz (29) Szilágyi Csenge (20) Szirtes Ági (31) Szkéné (61) Szvétek László (35) Takács Kati (20) Takács Nóra Diána (24) Takátsy Péter (29) Tamási Zoltán (27) Tarnóczi Jakab (21) Tasnádi Bence (37) Thália (110) Thuróczy Szabolcs (27) Tihanyi Ildikó (22) Török Tamara (29) Tóth Zsófia (22) Udvaros Dorottya (22) Ullmann Mónika (23) Ungár Júlia (21) Vajdai Vilmos (20) Valló Péter (30) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (25) Városmajori Színpad (21) Vashegyi György (37) Vida Péter (24) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (26) Vígszínház (60) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (34) Vörös Szilvia (27) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (57) Znamenák István (42) Zöldi Gergely (21) Zsótér Sándor (83) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

október
14.

Opera - Carmen

 |  MakkZs  |  Szólj hozzá!

2012. május 6., 2012. okt. 14.

Íme két olyan időpont, amikor megnéztük a Carment Vilmával. Látta a Szinetár-rendezést még egészen aprócska korában, majd a Tháliába átvitt másfél órára húzott változatot is, és aztán ismét ezt a régi verziót sokszor. 
A rendezés alapötletét, hogy bámészkodó és folyton fényképezkedő turistákat is beletesz az előadásba ki lehet bírni valahogy, nem adnak hozzá, de nem is tudnak igazán elvenni az előadás értékéből. Ugyanakkor a díszleten akárhányszor is ki tudok akadni, különösen azon, hogy a megmaradó városdíszletben bonyolódnak a hegyi jelenetek is és dobozokra fel-le lépkedve imitálják a vándorlást. Már a 18. században sem okozott problémát a változások jelzése, el nem tudom képzelni, hogy egy alapvetően hagyományos előadásban miért nem oldották meg ezt az egyszerű kérdést. 

Minden előre borítékolható bosszankodás ellenére kifejezetten az énekesekre mentünk. Május 6-án elsősorban Nyári Zoltán Don Joséja, Molnár Levente torreádora és Mester Viktória Carmenje kellett a lányomnak. De szerette benne Frankó Tündét is. Októberben nehezen tudta lenyelni, hogy Viktória helyett más van - Gál Erika, aki azóta márciusban Olgaként kifejezetten tetszett neki, azóta elfogadta. Mester Viktória játékában inkább Carmen, Gál Erika nem tűnik olyan gátlástalannak és kacérnak, akárhogy is próbálkozik, "túlságosan rendes" lány marad. Nem jön belőle annyi vadság, kevésbé erotikus jelenség. Ezen az októberi estén viszont a csempészeket kiemelkedően jó összeállításban hallhattuk - Megyesi Zoltán, Bátki Fazekas Zoltán, Keszei Bori és Megyesi Schwartz Lúcia a nyerő csapat. Nem csoda, ha José elment velük. Az viszont igen, hogy a most is csodás Létay Kiss Gabriella nem varázsolta el. Minket igen. Ahogy korábban a Mefistofele-ben, később pedig a Turandotban, a Pillangókisasszonyban (ebben a leginkább) úgyszintén. És persze Bretz, mint torreádor - tökéletes, ahogy megszoktuk.

Mindkét előadás után következett az aláírásgyűjtés, aminek köszönhetően megvannak a színlapok és most már ez a bejegyzés is.

 

 

Címkék: Opera Carmen Molnár Levente Bretz Gábor Bátki Fazekas Zoltán Létay Kiss Gabriella Nyári Zoltán Mester Viktória Megyesi Zoltán

Szólj hozzá!

okt.13.
Nemzeti - Egy elsurranó patkány
Szégyen ide, szégyen oda: nem bírtam felfogni az előadást. Nagyon meg van csinálva, kitalálva, jók a színészek, de csak halvány gőzeim vannak, hogy mit akarhatott Gergye Krisztián. Inkább nem bántanám a produkciót, amit félházzal adtak a legkisebb színpadon. A nézőtéren is a Nemzeti művészei voltak többnyire, érdekelt volna, hogy ők felfogták-e a látottakat. (Persze, nem mindenki ismerné be, érzem.) Ez eladhatatlan lesz, óriási bukás.
De aki szereti a kihívásokat, megpróbálhatja - vagy ha van egy ellensége, annak is vehet jegyet, garantáltan a helyén kell maradnia az illetőnek 9o percen át, esélye sincs a kijutásra.  A nézők kb 2o% élt az elalvás lehetőségével számításaim szerint. (Egyszerűbben: a 4o nézőből nyolcat számoltam meg, akik aludtak.)
febr.25: (a feltöltés ideje) Azóta úgy tűnik rengeteg idő eltelt. Elolvastam Agota Kristof teljes magyarul megjelent életművét és először jutott eszembe, hogy kár, hogy nem tudok franciául. Ez a darabja sajnos továbbra sem hatott rám, mindennek ellenére. A lényegét azért érteni vélem és a darab autentikus feldolgozása valószínűleg az előadás, csak én maradtam kívül. Ez az az eset, amikor elismerem az előadás minőségét, csak engem nem hatott meg.
Hollósi miatt így is feltétlenül örülök, hogy láttam. A bemutató idején még nem tudtam a betegségéről. Ráadásul nem túl régen ismertem meg személyesen, nagyon közvetlen ember volt és remek lehetett a barátainak.
A halála után valóban elég értelmetlen lett volna mással helyettesíteni.

Címkék: Nemzeti Gergye Krisztián Agota Kristof Hollósi Frigyes Egy elsurranó patkány

Szólj hozzá!

 

Rétegelőadás, de fontos.

"Ausztriában, Bécsben tűrhetetlen az élet. Borzalmas a politika. Itt nem lehet élni."

Ilyesfajta mondatokból (a helyhatározót nagyon kiemelve!) rengeteg van a 3 felvonásos darabban. Van üzenet, de az előadás végignézése feladatnak, helyenként kihívásnak érződik. Akarnak valamit, és helyenként nagyon erős jelenetek vannak - ez biztos. Az, hogy nem lett kész ez sem teljesen a főpróbára, az is. (törvényszerű)

Első felvonás: Szirtes Ági monologizál 45 percen át Kis Eszternek, aki talán 3 mondatot közbe vet. Többnyire leköt minket.

Második felvonás: itt már 4-5 színész is előkerül, de a szöveget szinte csak Pelsőczy Réka és Máté Gábor mondja. Utóbbi szövegében van a legtöbb üzengetős mondat.

A harmadik felvonásban 9 színész szerepel, ez szinte tömeg - az egyetlen akció (ebéd-jelenet) itt történik. Itt használódik fel praktikusan is Antal Csaba díszlete, amely nagyon illik a térhez és az előadáshoz is.

Ez az a felvonás, ahol leginkább éreztem, hogy még tempótlan a jelenet.

Érdekes előadás, sőt fontos, jelentős de csak olyanoknak, akik ezt a történés-nélküliséget jól bírják. A célozgatások annyira hosszan nem tudják fenntartani az érdeklődésünket, valami még kellene hozzá - idővel meg is születhet.

(Azt is írhattam volna: Thomas Bernhard - és akkor kiderül minden. Aki ismeri, az tudja, hogy mire számíthat)

2013. febr.25.: Ez is van annyira fontos, hogy újra meg kellene nézni. Mostanára a színészek kialakíthatták az előadás megfelelő  tempóját.

2021.febr.16.

Múlt pénteken közvetített a Katona egy kísérleti tévé-színházi előadást (Végre van egy kis csönd), és ennek kapcsán előjött megint a Heldenplatz, Szirtes Ági monumentális monológja. Nem volt felületes élmény, ebből is látszik, hogy nem a könnyedén szórakoztató előadások hatása tart a legtovább..

 

Címkék: Katona Bagossy László Máté Gábor Heldenplatz Szirtes Ági Pelsőczy Réka Antal Csaba

Szólj hozzá!

Sajnos, ez nem a nagy Zsótér-sikerek közé fog tartozni.

Vannak nagy poénok a díszletben: az előadás reagál az új rendeletre, amely színpadon, előadás közben is tiltja a dohányzást. A logika rendben: annyi mást imitálni kell a színészeknek, akár a dohányzással is megtehetik ugyanezt.  Emiatt hatalmas felirattal (Smoking room) ellátott kalickát tesz Ambrus Mária a színpadra és a színészek néha oda okkal v. ok nélkül bevonulva dohányoznak, ami persze zavarja a szöveg érthetőségét.

Sok előadásban megjelenik poén szinten ennek a rendeletnek a hatása, a színészek között alig lehet nem-dohányzó egyed, én arról tudok, hogy Tóth Jocó leszokott pár éve, de mindenki mást sújt az épületen belüli dohányzás tilalma. A Kamra esetén a legrosszabb a helyzet, kénytelenek előadás közben is, jelmezben is kijönni az utcára - 3 órát lehetetlen lenne kibírniuk. 

Ez a reflexió mindenképp beletenyerel az előadásba, ami e köré az elem köré épül nagyban (nem kizárólag), és fontosak még a függönyök is, szobabelsővel és régi metszetek (XVII. sz-i) képeivel a harmincéves háborúról.

Nekem ez a rendezés egyértelműen Petrik Andrea Katrinjáról szól, aki a legjobban eljátszott Katrin, akit valaha láttam (nagy szó ez? - kb 6 Kurázsi mama előadásra  tudok valamennyire visszaemlékezni.). Miatta érdemes elmenni.

Adél (Kováts) nem volt még igazán kész (okt. 10.), ez az én meglátásom. De lehet, hogy idegenkedik is a szereptől. Nem rossz, de nem olyan átütő, mint a Vágyvillamosban.

(Nem élhetünk mindig képességeink felső fokán....- de még sokkal jobb is lesz ez, ha ki tudják játszani. Ez utóbbi nem biztos, ahhoz kell a nézői érdeklődés is.)

Címkék: Kováts Adél Zsótér Sándor Radnóti Színház Petrik Andrea Kurázsi mama

Szólj hozzá!

 

Megint izgalmas elrendezése van a nézőtérnek, ezúttal forgószékeket kapunk és körbejátszanak minket a színészek, mi pedig pörgünk szüntelenül.

Voltak nagyszerű pillanatok és üresjáratok.

Martinovits Dorina emlékezetes Tünde, viszont már most képtelen vagyok Csongort magam elé idézni, ami magáért beszél. Molnár Piroska és Nagy Mari megteszik a magukét (utóbbi a teljes 1,5 órán át, amennyire összezsugorodott a darab, a színpadon tölti, amiért sajnáltam), de voltak jobb helyzetben is. A rendezés tökéletlensége, hogy ennél még több  nem jött ki  belőlük.

Molnár Piroska még szeptember közepén azt mondta, hogy még sose volt igazán jó Csongor előadás. Igaza lehet. Nem véletlen, hogy amíg a Bánk bánt és a Tragédiát bevállalta Alföldi, ezt átadta egy kezdő rendezőnek, ha egyszer az látott benne lehetőséget.

Félsiker, de valóban vannak nagyon erős mondatok, amelyek miatt nem mondanám elvesztegetett időnek ezt a másfél órát. 

"Elérhetetlen vágy az emberé."

A Csongor esetén, épp a forgószékek miatt nem fognak tudni pótszékeket kiadni, így ha közületek bárki erre a kellemes (és sokkal olcsóbb) megoldásra számítana, ez esetben csalódni fog.

Címkék: Nemzeti Csongor és Tünde

Szólj hozzá!

A Víg Házi színpadán ugyanilyen okból (valószínűleg) Esterházy Péter bemutató volt tegnap, a Csokonai Lili. Egy próba iránt érdeklődtem, erre adtak egy premier-jegyet. Ezek szerint illusztris emberekkel nem sikerült a kis színháztermet megtölteni. Tegnap túl sok bemutató volt országszerte - ez a nagy helyzet.

Az előadás két óra egyben. Egy színésznő, Majsai-Nyilas Tünde hatalmas energiákkal, és töretlen jelenléttel nagyjából  jól oldja meg ezt a lehetetlen feladatot, kap hozzá még jó rendezőt is. Sopsits Árpádnak vannak ötletei, de annyi mégsincs, hogy két órán keresztül a kényelmetlen és túl sűrűn rakott tonettszékekre bezsúfolt nézőket végig lekösse. Nagyon sokszor gondoltam arra, hogy miért kellett nekem egyáltalán elindulni otthonról, miközben voltak olyan pillanatok az előadásban, amelyek valószínűleg végleg velem maradnak majd.

Erre az előadásra kevesen lesznek kíváncsiak, illetve éppen annyian, akik Esterházyt annyira szeretik, hogy az sem érdekli őket, hogy az író színháznak írt szövegei sem igazán alkalmasak színpadra. Megszólaltathatóak, de nem adják magukat könnyen. Ez esetben egy kisregényről van szó, amely helyenként drámai történéseket mond el, ilyenkor fel is izzik a szöveg, a figyelemünket is magára vonja, de sajnos nem húztak belőle eleget. 80 percben ugyanez jobban hatott volna.

Én azon kevesek közé tartozom, akik nem az író, sőt nem is a rendező, hanem kifejezetten a színésznő miatt mentek oda. Arra voltam kíváncsi, hogy mit kezd ezzel a kőkemény feladattal és magával ebben a szerepben Tünde. Korábban láttam néhány alkalommal, amikor elég jó szerepet kapott, de amióta gyesről visszatért, mindössze egyetlen nagyobb szabású feladata akadt. Nem tett jót neki, ahogy senkinek sem tesz jót, ha hosszú ideig nem kap igazi lehetőséget, azután pedig kap egy irreálisan nehezet. 

Én drukkolok Tündének, hogy tudja tovább csinálni, mert az egész kísérlet minden tökéletlenségével egyetemben hangsúlyozottan igényes hozzáállásra utal. Kérdés, hogy lesznek-e partnerek, olyan nézők, akik hajlandóak lesznek intellektuális erőfeszítésükkel beszállni a játékba.

Címkék: Vígszínház Majsai-Nyilas Tünde Csokonai Lili

Szólj hozzá!

október
3.

Szkéné - Blackbird

 |  MakkZs  |  1 komment

Szkénében volt egy angol darab bemutatója, a Blackbirdé. Több szakmabeli kifogásolta azt, hogy nem fordították le a címet. Ezzel kapcsolatban nekem sincs igazi magyarázatom, hogy miért nem - a Feketerigó épp így megfelelt volna. Esetleg marketinges okokból gondolták, hogy többen lesznek kíváncsiak rá az eredeti címmel. (Tavaly hosszú idő után a Nemzetiben is rájöttek, hogy nem célszerű Patriot for me címmel kínálni egy előadást, csak beadták a derekukat és tele lett az Hazafit nekünk! címmel is a színpad alatti nézőtér. Ennek oka lehet a szokatlan színhelyen túl az is persze, hogy elég jó lett maga ez az Alföldi-rendezés is.)

Az előadás a pedofília témájáról szól, ami a rendező (Kováts Adél) szerint tízből 8 embert érint. Én ezt nem tudom megítélni, remélem, hogy ez nem igaz. A darabot nagyon dicsérik, de azért mégsem annyira dinamikus - egy beszélgetés mindössze az elcsábított és a csábító között az események után 15 évvel. Mucsi Zoltán és Pető Kata is jó, de amikor én láttam még érezhetően nem voltak teljesen készen. Mucsin ezt különösen éreztem. Mindig megfogadom, hogy várok nála vagy tíz előadást, és mindig megbánom, hogy nem tettem meg. Így is voltak sűrű pillanatok, de az is biztos, hogy ezt az előadást is főleg Mucsi rajongói fogják megvenni.
(A Szkénében már van Kapa-bérlet, ami azért nagy szó. Kevés színész mondhatja el, hogy ilyen nagy mértékben támaszkodnak rá.)

Címkék: Szkéné Kováts Adél Orlai Tibor Blackbird Pető Kata

1 komment

okt.1.
Eljutottunk többen is (41-en erről a listáról!!!) a Pesti Színházba a Vígegyetem sorozat egyik előadására. Príma környék címen egy Spiró dráma kerül bemutatásra szintén a jövő hét végén.
Az első felvonás után az alkotókat kiültették a színpadra, akik ettől a pillanattól látnivalóan elég rosszul érezték magukat civilben. Az előadás maga nyilván kész is lesz jövő péntekre, most még helyenként le-leült, ami annak is köszönhető, hogy nem  túl cselekményes  maga a darab sem. A jövő héten valószínűleg újranézem, hogy megállapítsam, hogy mennyit fejlődött az előadás ill. hogyan sikerült megoldani az igencsak érzékeny zárlatot.
Mivel kortárs szerzőről van szó, nem biztos, hogy hosszú életű lesz az előadás, de a Vígszínház kipipálta a kortárs magyar író rovatot a munkatervben.

okt.18.

Megnéztem a Príma környék (Spiró) másik felvonását is. A nyugdíjasok jól eltűrték az előadást, nem reagáltak különösebben a még mindig tempótlan és sok üresjáratot tartlamazó előadásra. Ha a Pillantáshoz viszonyítok (Örkény), meg kell állapítanom, hogy az élő szerző belezavart a képbe. Felére meghúzva játszotta az Örkény a Pillantást, az összes fecsegést   kihagyták - jó lett. Jelen esetben Spiró nem engedett a szövegből, sajnos kár.

Egyszer meg lehet nézni, esetleg szórakozni is - de nem lesz hosszú karrierje ennek, nem a Kvartettről van szó.

febr.25.: A színészek közül ilyen távolságból Hegedűs D. Géza, Járó Zsuzsa, Börcsök Enikő képe a legelevenebb. Azóta nyilván felpörgött rendesen...

Címkék: Spiró György Pesti Színház Príma környék

Szólj hozzá!

Az Ódry Színpadon megtörtént egy magyarországi ősbemutató: Zsótér megrendezte egy főiskolás osztállyal Brecht tandrámáját, A gömbfejűek és a csúcsfejűek címűt. Mire elkészült Brecht, addigra a fasizmus teljes üzemmódban beindult - nem tudták az egyébként meglehetősen papírízű darabot bemutatni, ami keményen a társadalom szemébe vágja, hova vezet, ha a széles néprétegek hallgatólagosan támogatják a rasszimus politikáját. Nagyszerű ötletei vannak Zsótérnak és csapatának (ha valaki nem tudná még, kb 20 éve dolgozik azonos dramaturggal, jelmeztervezővel és díszlettervezővel a pénzes és a kevésbé fizetett munkákon egyaránt a vidéki színházakban, az Örkényben, Radnótiban is).
Úszógumik és iskolai tantermi padok, viaszosvászon - lényegében ennyi kell egy profi előadáshoz.
Mindig intellektuális kaland Zsótér előadásait megnézni, a közvetített üzenetet kitalálni. Amikor - ahogy most is - az érzelmek kimaradnak az előadásból, kevésbé hat a mű. Miközben sok elemét élvezni lehetett, értékelni is, de azt nem éreztem, hogy magával sodorna és elvinne magával az előadás.
Jövő pénteken jön a Radnótiban az újabb Zsótér-bemutató Kovács Adél főszereplésével (Kurázsi mama). Nagyon remélem, hogy azt nem sterilizálta egészen Zsótér.
A jövő hétnek feltétlenül az az előadás lesz a kulcseseménye.

Címkék: Brecht Zsótér Sándor Ódry Színpad

Szólj hozzá!

Két alkalommal volt szerencsém próbát nézni a Hunyadiból, egy zártat üres színházban, 5 percenkénti leállásokkal és a tegnapi nyilvánosat. Utóbbira mindkét lányom együttes unszolására vetődtünk el. Berta kifejezetten akart jönni, és most nem aludt el a harmadik felvonáson, ami óriási dolog és ritka eset nála  - jelzi, hogy maga az opera elég érdekes és fenntartja a néző figyelmét.
Kellemesen csalódtam,  gyenge előadásra számítottam.

Az előadás rendezői koncepciója kissé szokatlan. Nem biztos, hogy túl sokan képzelik a Hunyadit egy repülőtéri várócsarnokba.
A nyitány alatt a néző mégis ott találja magát és a mai ruhákban öltözött szereplők láttán kezdtem reménykedni, hogy egy aktualizált előadást fogunk látni, eltérően a korábban megszokott múzeum-színháztól. A nyitány vége előtt elpattan a buborék, azaz a szereplők átveszik a kosztümöket és így az előadás 10. percétől egy hagyományos Hunyadi előadás következik, bár lényegében üres térben: azaz megtakarították a díszletköltségek jelentős részét.
Mint megtudtam egy közreműködőtől (és most kapaszkodjatok meg jól!): a rendező alapötlete az volt, hogy flash mob-ként adják elő a 153 perc menetidejű operát.
Ezt a gondolatot ledobta magáról a mű, viszont annyit ez a felütés mégis adott, hogy eszembe jutott, hogy lehetne mégis érvényes, mai rendezést csinálni a Hunyadiból is (bárcsak Kovalik lenne itt!), amit korábban kizártnak tartottam.
(Ez volt az első opera, amivel élőben találkoztam - és azóta egészen szerdáig meg voltam arról győződve, hogy ez egy rossz mű, ami nagyon nem igaz. Ennél nagyobb meglepetés csak a Kovalik-féle Figaró esetében ért 2006-ban, korábban a Figarót a legunalmasabb operának tartottam...  )

Az opera cselekményét ez a bevezető utalásszerűen mégis kötötte a mai politikai viszonyokhoz, felhívta a figyelmet arra, hogy ma sincs más, pusztán egy másik szakaszát éljük a permanens pártoskodásnak. Ma fejek nem hullanak ilyen látványosan, de elő-előfordul, hogy egy konfliktus megoldására nem a törvényes utat választja valaki, aki a hatalom közelében van.
Az előadás világában a hatalomra ácsingózók természetesen mindketten gonoszok, a király, aki birtokon belül van, viszont folyamatosan fél attól, hogy megölik. Ez a félelem a kulcstényező a tragédiában, amit a rágalmazó politikusok nagyszerűen kihasználnak, és ezáltal lesz gyilkos az igazából jószándékú V. Lászlóból. (Az opera első verziója 1844-es, még a reformkorban vagyunk, még él a bizalom az eredendően jó királyban.) Pataki P. Dani királyként látnivalóan Ferenc Józsefre akar hasonlítani, ahogy a jelmezek egy része is inkább a XIX. századra utal. (Van bőven XX. századi egyenruha is, lehet, hogy a jelmezek és kellékek eklektikája, a középkori kardoktól egészen a mai bőröndökig lett volna hivatott a válság permanens mivoltát kifejezni. Igazából ez a sokféleség inkább csak zavaró volt, vagy még inkább a koncepció zavarosságára utalt. ) A darabban a királynak több eljátszani való jut, mint magának Hunyadinak, aki szimplán egy tiszta hős, és a körülmények áldozata. Mi nem tartjuk gyilkosnak, bár éppen úgy beleegyezett az áruló Czillei leölésébe, ahogy a király is rábólint vetélytársa kivégzésére, hiszen meg van győződve Hunyadi árulásáról. (V. Lászlót persze e romantikus operában a szerelem is vezérli: Hunyadinak halnia kell, másként nem lenne esélye Hunyadi menyasszonyánál, Gara Máriánál.)

Az énekesek az első szereposztásban igazán a helyükön voltak, kifejezetten jó most az operában a casting, furcsa módon alkalmas szereplőket válogattak minden kulcsszerepre.
Fekete Attila (aki miatt egyáltalán felmerült az előadás megtekintése) mellett Fodor Beatrix és Pataki Potyók Dániel roppant erős volt már tegnap is.  PP Dani kellő intenzitással vívódott, hogy bosszuljon-e vagy sem és még ennél is intenzívebben szeretett bele Máriába.  Gara Mária Miklósa Erika volt, aki technikásan énekel, de színészként a közelében sincs az előbb említetteknek. (Nem is lehet egyszerű fiatal hamvas ártatlanságot megjeleníteni primadonna alkattal és attitűddel.) Fodor Bea igazán megrendítő Szilágyi Erzsébetként, különösen az utolsó felvonásban, amikor a fia halálát figyeli. Csak miatta is érdemes megnézni.
A balett ill. tánc-betétek csapnivalóan szánalmasak, a leggyengébb a palotás.

Ezt az előadást azért részleteztem, mert a szombati premiert kivetítőn lehet majd az Opera előtt követni, 1200 műanyag széket fognak kirakni, pont annyi ember nézheti bent, sőt lesz csúsztatva TV-közvetítés is. (Akinek van TV-je, belenézhet.)
A második szereposztásban is vannak igen jó nevek, azt 14-én este nézzük. (Aznap Bretz Gábor miatt délelőtt Carment is nézünk - ha valamelyikőtöknek van kedve, ott találkozhatunk.)

A Hunyadi László kétszeri megnézése után (amit több kritikus ismerősöm a leghősiesebb vállalkozásnak minősített) még a szombati kivetítős előadásra is odakeveredtem a lányokkal egz egésznapos vidámparki elfoglaltság után, de mindössze egy felvonást néztünk meg az Opera előtt: nagyon torzította a hangot a berendezés és úgy már végképp nem volt semmi értelme ott lenni. Megállapítottam, hogy még Fodor Beatrix minőségén rontott a legkevesebbet, ami lehet, hogy azt is jelzi, hogy mégis ő volt a legjobb énekes a fellépők között. Jövő vasárnap nem hiszem, hogy elkerülhetem a másik szereposztást. (febr.25.: Bretz miatt megnéztük, kipipálva.)

Hasonlóan a legtöbb előadáshoz. A Hunyadihoz is egészen hozzászoktam, nem is beszélve a MüPá-féle Wagner előadásokról, amelyek színházi szempontból igazán sok sebből vérzenek, de mégis meg lehet őket szeretni. 

2013. márc.2.: lesz még 32 előadás a Hunyadiból az Erkel-próbaüzemében. Aki még nem látta, itt az alkalom.

Címkék: Opera Hunyadi László Bretz Gábor Fekete Attila Fodor Beatrix Pataki Potyók Dániel

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása