Szkénében volt egy angol darab bemutatója, a Blackbirdé. Több szakmabeli kifogásolta azt, hogy nem fordították le a címet. Ezzel kapcsolatban nekem sincs igazi magyarázatom, hogy miért nem - a Feketerigó épp így megfelelt volna. Esetleg marketinges okokból gondolták, hogy többen lesznek kíváncsiak rá az eredeti címmel. (Tavaly hosszú idő után a Nemzetiben is rájöttek, hogy nem célszerű Patriot for me címmel kínálni egy előadást, csak beadták a derekukat és tele lett az Hazafit nekünk! címmel is a színpad alatti nézőtér. Ennek oka lehet a szokatlan színhelyen túl az is persze, hogy elég jó lett maga ez az Alföldi-rendezés is.)
Az előadás a pedofília témájáról szól, ami a rendező (Kováts Adél) szerint tízből 8 embert érint. Én ezt nem tudom megítélni, remélem, hogy ez nem igaz. A darabot nagyon dicsérik, de azért mégsem annyira dinamikus - egy beszélgetés mindössze az elcsábított és a csábító között az események után 15 évvel. Mucsi Zoltán és Pető Kata is jó, de amikor én láttam még érezhetően nem voltak teljesen készen. Mucsin ezt különösen éreztem. Mindig megfogadom, hogy várok nála vagy tíz előadást, és mindig megbánom, hogy nem tettem meg. Így is voltak sűrű pillanatok, de az is biztos, hogy ezt az előadást is főleg Mucsi rajongói fogják megvenni.
(A Szkénében már van Kapa-bérlet, ami azért nagy szó. Kevés színész mondhatja el, hogy ilyen nagy mértékben támaszkodnak rá.)
