Az Ódry Színpadon megtörtént egy magyarországi ősbemutató: Zsótér megrendezte egy főiskolás osztállyal Brecht tandrámáját, A gömbfejűek és a csúcsfejűek címűt. Mire elkészült Brecht, addigra a fasizmus teljes üzemmódban beindult - nem tudták az egyébként meglehetősen papírízű darabot bemutatni, ami keményen a társadalom szemébe vágja, hova vezet, ha a széles néprétegek hallgatólagosan támogatják a rasszimus politikáját. Nagyszerű ötletei vannak Zsótérnak és csapatának (ha valaki nem tudná még, kb 20 éve dolgozik azonos dramaturggal, jelmeztervezővel és díszlettervezővel a pénzes és a kevésbé fizetett munkákon egyaránt a vidéki színházakban, az Örkényben, Radnótiban is).
Úszógumik és iskolai tantermi padok, viaszosvászon - lényegében ennyi kell egy profi előadáshoz.
Mindig intellektuális kaland Zsótér előadásait megnézni, a közvetített üzenetet kitalálni. Amikor - ahogy most is - az érzelmek kimaradnak az előadásból, kevésbé hat a mű. Miközben sok elemét élvezni lehetett, értékelni is, de azt nem éreztem, hogy magával sodorna és elvinne magával az előadás.
Jövő pénteken jön a Radnótiban az újabb Zsótér-bemutató Kovács Adél főszereplésével (Kurázsi mama). Nagyon remélem, hogy azt nem sterilizálta egészen Zsótér.
A jövő hétnek feltétlenül az az előadás lesz a kulcseseménye.