okt.13.
Nemzeti - Egy elsurranó patkány
Szégyen ide, szégyen oda: nem bírtam felfogni az előadást. Nagyon meg van csinálva, kitalálva, jók a színészek, de csak halvány gőzeim vannak, hogy mit akarhatott Gergye Krisztián. Inkább nem bántanám a produkciót, amit félházzal adtak a legkisebb színpadon. A nézőtéren is a Nemzeti művészei voltak többnyire, érdekelt volna, hogy ők felfogták-e a látottakat. (Persze, nem mindenki ismerné be, érzem.) Ez eladhatatlan lesz, óriási bukás.
De aki szereti a kihívásokat, megpróbálhatja - vagy ha van egy ellensége, annak is vehet jegyet, garantáltan a helyén kell maradnia az illetőnek 9o percen át, esélye sincs a kijutásra. A nézők kb 2o% élt az elalvás lehetőségével számításaim szerint. (Egyszerűbben: a 4o nézőből nyolcat számoltam meg, akik aludtak.)
febr.25: (a feltöltés ideje) Azóta úgy tűnik rengeteg idő eltelt. Elolvastam Agota Kristof teljes magyarul megjelent életművét és először jutott eszembe, hogy kár, hogy nem tudok franciául. Ez a darabja sajnos továbbra sem hatott rám, mindennek ellenére. A lényegét azért érteni vélem és a darab autentikus feldolgozása valószínűleg az előadás, csak én maradtam kívül. Ez az az eset, amikor elismerem az előadás minőségét, csak engem nem hatott meg.
Hollósi miatt így is feltétlenül örülök, hogy láttam. A bemutató idején még nem tudtam a betegségéről. Ráadásul nem túl régen ismertem meg személyesen, nagyon közvetlen ember volt és remek lehetett a barátainak.
A halála után valóban elég értelmetlen lett volna mással helyettesíteni.