Két alkalommal volt szerencsém próbát nézni a Hunyadiból, egy zártat üres színházban, 5 percenkénti leállásokkal és a tegnapi nyilvánosat. Utóbbira mindkét lányom együttes unszolására vetődtünk el. Berta kifejezetten akart jönni, és most nem aludt el a harmadik felvonáson, ami óriási dolog és ritka eset nála - jelzi, hogy maga az opera elég érdekes és fenntartja a néző figyelmét.
Kellemesen csalódtam, gyenge előadásra számítottam.
Az előadás rendezői koncepciója kissé szokatlan. Nem biztos, hogy túl sokan képzelik a Hunyadit egy repülőtéri várócsarnokba.
A nyitány alatt a néző mégis ott találja magát és a mai ruhákban öltözött szereplők láttán kezdtem reménykedni, hogy egy aktualizált előadást fogunk látni, eltérően a korábban megszokott múzeum-színháztól. A nyitány vége előtt elpattan a buborék, azaz a szereplők átveszik a kosztümöket és így az előadás 10. percétől egy hagyományos Hunyadi előadás következik, bár lényegében üres térben: azaz megtakarították a díszletköltségek jelentős részét.
Mint megtudtam egy közreműködőtől (és most kapaszkodjatok meg jól!): a rendező alapötlete az volt, hogy flash mob-ként adják elő a 153 perc menetidejű operát.
Ezt a gondolatot ledobta magáról a mű, viszont annyit ez a felütés mégis adott, hogy eszembe jutott, hogy lehetne mégis érvényes, mai rendezést csinálni a Hunyadiból is (bárcsak Kovalik lenne itt!), amit korábban kizártnak tartottam.
(Ez volt az első opera, amivel élőben találkoztam - és azóta egészen szerdáig meg voltam arról győződve, hogy ez egy rossz mű, ami nagyon nem igaz. Ennél nagyobb meglepetés csak a Kovalik-féle Figaró esetében ért 2006-ban, korábban a Figarót a legunalmasabb operának tartottam... )
Az opera cselekményét ez a bevezető utalásszerűen mégis kötötte a mai politikai viszonyokhoz, felhívta a figyelmet arra, hogy ma sincs más, pusztán egy másik szakaszát éljük a permanens pártoskodásnak. Ma fejek nem hullanak ilyen látványosan, de elő-előfordul, hogy egy konfliktus megoldására nem a törvényes utat választja valaki, aki a hatalom közelében van.
Az előadás világában a hatalomra ácsingózók természetesen mindketten gonoszok, a király, aki birtokon belül van, viszont folyamatosan fél attól, hogy megölik. Ez a félelem a kulcstényező a tragédiában, amit a rágalmazó politikusok nagyszerűen kihasználnak, és ezáltal lesz gyilkos az igazából jószándékú V. Lászlóból. (Az opera első verziója 1844-es, még a reformkorban vagyunk, még él a bizalom az eredendően jó királyban.) Pataki P. Dani királyként látnivalóan Ferenc Józsefre akar hasonlítani, ahogy a jelmezek egy része is inkább a XIX. századra utal. (Van bőven XX. századi egyenruha is, lehet, hogy a jelmezek és kellékek eklektikája, a középkori kardoktól egészen a mai bőröndökig lett volna hivatott a válság permanens mivoltát kifejezni. Igazából ez a sokféleség inkább csak zavaró volt, vagy még inkább a koncepció zavarosságára utalt. ) A darabban a királynak több eljátszani való jut, mint magának Hunyadinak, aki szimplán egy tiszta hős, és a körülmények áldozata. Mi nem tartjuk gyilkosnak, bár éppen úgy beleegyezett az áruló Czillei leölésébe, ahogy a király is rábólint vetélytársa kivégzésére, hiszen meg van győződve Hunyadi árulásáról. (V. Lászlót persze e romantikus operában a szerelem is vezérli: Hunyadinak halnia kell, másként nem lenne esélye Hunyadi menyasszonyánál, Gara Máriánál.)
Az énekesek az első szereposztásban igazán a helyükön voltak, kifejezetten jó most az operában a casting, furcsa módon alkalmas szereplőket válogattak minden kulcsszerepre.
Fekete Attila (aki miatt egyáltalán felmerült az előadás megtekintése) mellett Fodor Beatrix és Pataki Potyók Dániel roppant erős volt már tegnap is. PP Dani kellő intenzitással vívódott, hogy bosszuljon-e vagy sem és még ennél is intenzívebben szeretett bele Máriába. Gara Mária Miklósa Erika volt, aki technikásan énekel, de színészként a közelében sincs az előbb említetteknek. (Nem is lehet egyszerű fiatal hamvas ártatlanságot megjeleníteni primadonna alkattal és attitűddel.) Fodor Bea igazán megrendítő Szilágyi Erzsébetként, különösen az utolsó felvonásban, amikor a fia halálát figyeli. Csak miatta is érdemes megnézni.
A balett ill. tánc-betétek csapnivalóan szánalmasak, a leggyengébb a palotás.
Ezt az előadást azért részleteztem, mert a szombati premiert kivetítőn lehet majd az Opera előtt követni, 1200 műanyag széket fognak kirakni, pont annyi ember nézheti bent, sőt lesz csúsztatva TV-közvetítés is. (Akinek van TV-je, belenézhet.)
A második szereposztásban is vannak igen jó nevek, azt 14-én este nézzük. (Aznap Bretz Gábor miatt délelőtt Carment is nézünk - ha valamelyikőtöknek van kedve, ott találkozhatunk.)
A Hunyadi László kétszeri megnézése után (amit több kritikus ismerősöm a leghősiesebb vállalkozásnak minősített) még a szombati kivetítős előadásra is odakeveredtem a lányokkal egz egésznapos vidámparki elfoglaltság után, de mindössze egy felvonást néztünk meg az Opera előtt: nagyon torzította a hangot a berendezés és úgy már végképp nem volt semmi értelme ott lenni. Megállapítottam, hogy még Fodor Beatrix minőségén rontott a legkevesebbet, ami lehet, hogy azt is jelzi, hogy mégis ő volt a legjobb énekes a fellépők között. Jövő vasárnap nem hiszem, hogy elkerülhetem a másik szereposztást. (febr.25.: Bretz miatt megnéztük, kipipálva.)
Hasonlóan a legtöbb előadáshoz. A Hunyadihoz is egészen hozzászoktam, nem is beszélve a MüPá-féle Wagner előadásokról, amelyek színházi szempontból igazán sok sebből vérzenek, de mégis meg lehet őket szeretni.
2013. márc.2.: lesz még 32 előadás a Hunyadiból az Erkel-próbaüzemében. Aki még nem látta, itt az alkalom.
