A Víg Házi színpadán ugyanilyen okból (valószínűleg) Esterházy Péter bemutató volt tegnap, a Csokonai Lili. Egy próba iránt érdeklődtem, erre adtak egy premier-jegyet. Ezek szerint illusztris emberekkel nem sikerült a kis színháztermet megtölteni. Tegnap túl sok bemutató volt országszerte - ez a nagy helyzet.
Az előadás két óra egyben. Egy színésznő, Majsai-Nyilas Tünde hatalmas energiákkal, és töretlen jelenléttel nagyjából jól oldja meg ezt a lehetetlen feladatot, kap hozzá még jó rendezőt is. Sopsits Árpádnak vannak ötletei, de annyi mégsincs, hogy két órán keresztül a kényelmetlen és túl sűrűn rakott tonettszékekre bezsúfolt nézőket végig lekösse. Nagyon sokszor gondoltam arra, hogy miért kellett nekem egyáltalán elindulni otthonról, miközben voltak olyan pillanatok az előadásban, amelyek valószínűleg végleg velem maradnak majd.
Erre az előadásra kevesen lesznek kíváncsiak, illetve éppen annyian, akik Esterházyt annyira szeretik, hogy az sem érdekli őket, hogy az író színháznak írt szövegei sem igazán alkalmasak színpadra. Megszólaltathatóak, de nem adják magukat könnyen. Ez esetben egy kisregényről van szó, amely helyenként drámai történéseket mond el, ilyenkor fel is izzik a szöveg, a figyelemünket is magára vonja, de sajnos nem húztak belőle eleget. 80 percben ugyanez jobban hatott volna.
Én azon kevesek közé tartozom, akik nem az író, sőt nem is a rendező, hanem kifejezetten a színésznő miatt mentek oda. Arra voltam kíváncsi, hogy mit kezd ezzel a kőkemény feladattal és magával ebben a szerepben Tünde. Korábban láttam néhány alkalommal, amikor elég jó szerepet kapott, de amióta gyesről visszatért, mindössze egyetlen nagyobb szabású feladata akadt. Nem tett jót neki, ahogy senkinek sem tesz jót, ha hosszú ideig nem kap igazi lehetőséget, azután pedig kap egy irreálisan nehezet.
Én drukkolok Tündének, hogy tudja tovább csinálni, mert az egész kísérlet minden tökéletlenségével egyetemben hangsúlyozottan igényes hozzáállásra utal. Kérdés, hogy lesznek-e partnerek, olyan nézők, akik hajlandóak lesznek intellektuális erőfeszítésükkel beszállni a játékba.
