Mezei néző

Gondolkodtam, hogy nektek mennyire van szükségetek egy újabb levélre, de mégis beszámolok A jégről, ami vagy tegnap volt legutószor, vagy felépül Hollósi Frigyes és akkor lesz februárban ismét.

nov.21.

(Ma délelőtt a szabadnapomon láttam egy "Vénusz nercben"-t a Pesti Színházban.  Ez  aztán majdnem (de azért nem) teljesen felesleges 1,5 óra volt. A fiatal színészek (kétszereplős, Bata Éva, Telekes Péter) jobb darabot és egy jó rendezőt kaphattak volna. Nem tehetségtelenek, de annyira nem is zseniálisak vagy akár csak professzionálisak, hogy ennyi ideig fenntartsák a nézők érdeklődését és vigyék őket magukkal. Az én érdeklődésem fél óra után lanyhult.

Nem volt elég érdekes  a történet. 

 Marton László már lehet, hogy átadhatná a terepet, a rendezéséből úgy tűnik, hogy nem nagyon maradtak ötletei. Az előadás előnye, hogy filléres a díszlete, a raktárból, két kezdő színész olcsón dolgozik, nem kell előadás közben átdíszíteni - a műszak végül megközelítőleg negyed óra alatt el is tud pakolni. Olcsó előadás, lemegy a bérletben - javítja a pénzügyi mérleget. Közben úgy teszünk, hogy fiatal tehetségek kaptak esélyt.  Ebben a rendezésben állóképességüket fejleszthették.

Jó kontraszt a Kamrában a Bőrpofa, amelyben szintén két kezdő színész van, viszont egy roppant invenciózus rendezésben. Ugyanígy másfél óra, de a feszültség végig megvan. Azt a téma miatt (író láncfűrészes gyilkosnak szeret beöltözni) alig tudják eladni, gond nélkül vehettek előadás előtt 5 perccel is féláron jegyet rá. Az jó előadás. Minél többet látok idén, az a tavaly januári Bőrpofa annál értékesebbnek tűnik. 

(febr.22.: levették sajnos a Bőrpofát, nézettség hiányában)

Viszont a  mai délelőtt egy újabb gondolatom támadt Alföldi lehetséges újrahasznosítására:  eszembe jutott, hogy a Robi a Vígből mit hozhatna ki, ha Marton helyébe léphetne. Encivel együtt dolgozhatna. Mindketten mániákusak, ha sikerülne összedolgozniuk klasszisokkal érdekesebb színház lehetne a Víg, jönne Várkonyi után az újabb virágkor. Eszenyi nagyon ezen dolgozik, látszik a fejlődés, de még radikálisabb lépésekre lenne szükség. Miután álmodozó alkat vagyok, kirajzolódott előttem egy igazán modern és korszerű Vígszínház-képe, amely igazi szellemi központtá válhatna. Ezért érdemes lenne a színház pillanatnyi vezetőinek is megfontolni azt, hogy akár annak árán is, ha egy lépést hátrálnak, fel tudnák emelni éppen azt a színházat, amely nekik a legfontosabb. (Az azért innen a pálya széléről is látszik, hogy Eszenyi Enikőnek a Vígszínház sorsa a világon a legfontosabb. )

11.16.

A héten eddig nem jutottam el sehova, lassan alkalmassá válok, hogy visszatérjek a színházi szférába dolgozónak - már egészen leszoktam az előadások nézéséről az utóbbi hónapban, azaz szabaddá váltak az estéim.

Viszont:

Amitől tartottunk, bekövetkezett:

Én nem kicsit lettem szomorú, hanem kővé dermedtem, amikor a Heti Válasz plakátját megláttam két napja reggel az utcán, és kiderült, hogy mégis pályázik Vidnyánszky Attila, aki színházvezetőként már jelentős múlttal rendelkezik és senki nem mondhatja komolyan, hogy alkalmatlan jelölt, sajnos. 

Viszont nem jó időpontot választott, mert most biztosan nem szorulna rá a Nemzeti, hogy gyökeresen más irányba forduljon. Muszáj lenne, hogy legalább még  öt évet kapjon Alföldi Róbert, ahogy a Katona vezetésétől sem vették el a lehetőséget 1987-ben, 5 év után azzal a felkiáltással, hogy "adjunk esélyt másnak is arra, hogy kipróbálhassa magát". 

Az elmúlt három órámat Alföldi Róbert pályázatának átnézésére fordítottam.

(Most erről fogok írni részletesen. AKit ez nem izgat, itt kiszállhat - viszont a maradék hónapokban nézze meg azokat az előadásokat a Nemzetiben, amelyek még érdekelhetik...)

Ha politikamentes döntést várhatnánk (ami lehetetlen persze), egyértelmű lenne, hogy a pályázat, illetve az elmúlt öt év munkája alapján meg kellene kapnia a Nemzeti jelenlegi csapatának a folytatás esélyét.  Egy ilyen racionális döntés a csodák kategóriájába esne. Ezt a pályázat írói is nyilván tudják, hacsak nem Magyarország leoptimistább polgárai, ezért nagyon tiszteletreméltó, hogy ennyire alapos munkát nyújtottak be a reménytelen helyzetben is. 

A pályázatot elolvasva, a mellékleteket átnézve jól feleleveníthető a Nemzeti elmúlt 5 éve, kristálytisztán látszik, hogy a fiatal színészek mennyire nagy súllyal voltak jelen, de szinte mindenki kapott elég megmutatkozási lehetőséget, nem ültek sokan a kispadon. (Azért Söptei nem kapott sok lehetőséget, ill. sokszor alázatosan asszisztált, de hátha még egyszer eljön az ő ideje is. Érdemes megnézni a listát, szinte a kezdő színészek kapták a szerepek legnagyobb részét.)

A színészek szerepeit nem a teljesség igényével sorolták fel - lsd. pl.Garas Dezső, Stohl András, Nagy Zsolt. Lehet, hogy a fenntartó erre hivatkozik majd az elbíráláskor? "Hiányos a pályázat, nem kielégítő."

Nagyon érdekes és vonzó a műsorterv. Kifejezetten izgalmas lehetőségeket vet fel. Előre sajnálom, hogy ezeket az előadásokat nem láthatjuk majd... A Kő hull apadó kútból c. regény színpadra adaptálásának kitűzése önmagában is azt mutatja, hogy Alföldi Róbert mégis hisz a csodákban és hátha neki lesz igaza...

(febr. 21: nem lett.)

A begyűjtött aláírók névsora is magáért beszél. A támogatók közül többen részletes ajánlást írtak, nem pusztán a nevüket adták, amiért szintén becsülendőek.  (Anyagi támogatást csak Orlai ajánlott, lesz Alföldi-rendezés jövőre a Belvárosiban, figyeljétek meg. Ez a tippem.)

Sajnálatosnak tartom, hogy nem jutott senkinek eszébe "alulról jövő kezdeményezésként"  a Nemzeti előadásai előtt, ill.  más színházakban, amelyek rokonszenveznek a jelenlegi Nemzeti irányvonalával, aláírásokat gyűjteni a "mezei" nézőktől is. Akár 2-3000 aláírás is csatolható lett volna. (Ha korábban eszembe jut, isten bizony belefogtam volna egy ilyen akcióba. Nem sok jó színház van ma Pesten, ahova érdemes menni.)

Ez esetben még nehezebb lett volna arra hivatkozni, hogy csak egy szűk réteghez szól a Nemzeti műsora és kizárólag Eszterházy Péter, Térey János  és a többi 158 támogató tölti meg minden este a nézőteret.

Én a tavalyi évadban 21 előadáson vettem részt, egy ízben volt bántóan sok üres szék, de az összes többi alkalommal valóban 90% feletti telítettséget tapasztaltam, néhányszor a lépcsőn is ültek. 

A jelen helyzetben nem csak az nyomasztó, hogy ezt a jó nyomon haladó, minden esetben gondolkodtató és igényes színházat egy másik pályára fogják állítani,  és újra 1-2 évbe fog telni, amíg a Nemzeti más arculata kialakul, ami persze nem lesz igénytelen, de ennyire nyitott sem. 

Számomra még zavaróbb ennél talán az, hogy a rendkívül kevés invenciózus magyar rendező közül valószínűleg ismét elveszítünk egyet.

(pl. Kovalik Balázs távozása Németországba, miután eltávolították az Operából. )

Alföldi Róbert, ha elveszíti a Nemzetit, kaphat bőven rendezői megbízásokat külföldön (persze itthon is), nem kell méltatlan helyzetbe kényszerülnie.

Vagy választhaná azt, ha elég erőt érez magában, hogy a napi megélhetési gondokkal küzdő független szféra egyik meghatározó alkotójává válik, ahogy Pintér Béla, Balázs Zoltán - létesíthetne egy önálló műhelyt. Ha igazán optimista, erőt érez magában, megalkuszik egy rosszabb technikai feltételeket nyújtó színházi térrel - én ezt látnám a magyar színházi élet egésze számára igazán megfelelő megoldásnak. Fel lehet sorolni az elmúlt évekből nagyszerű előadásokat, amelyek kis térben, kevés pénzből születtek. 

Alföldi Róbert előadásait a legelső rendezésétől kezdve nyomon követem, a Trisztán és Izoldától. A magam részéről azokat az előadásait szeretem (mert nekem sem tetszett mindegyik), amelyekben nem a látvány a domináns, hanem a színészek és a rendezői ötletek együttesen. Ha Alföldi Róbert a Jurányi egyik tantermét bérelné, és ott hozna létre előadásokat, azok éppúgy jelentősek lehetnének, mint jelenleg egy olyan, ami a Nemzeti stúdióiban valósul meg. 

Lennének jó színészek, akik kevesebb pénzért, de színészi fejlődésük érdekében csatlakoznának hozzá, nem kétséges. Kérdés persze, hogy a van-e kedve visszatérni a stúdiókhoz a már jobb körülményekhez szokott Alföldinek, lenne-e független alkotó ő, aki eddig a saját elképzeléseit a kőszínházi keretek között is meg tudta valósítani. Mennyire tekintené ezt visszalépésnek, illetve bevállalhatónak?

Nagyon drukkolok Alföldi Róbertnek, bízom benne, hogy megőrzi a bátorságát, nem veszíti el a lelkesedését akkor sem, ha a papírforma szerint elveszik tőle a folytatás lehetőségét, hanem új utakra lép.

Hát ez van.

11.12

Az utóbbi hetem is a színházi diéta jegyében telt. Eljutottam a vasárnapi Figaróra, immár legalább hatodik alkalommal néztem meg Galgóczy Judit helyenként idegesítő rendezését, jelenleg majdnem minden szerepben jó énekesi teljesítményekkel. Régen megy, kellene végre egy igazán jó Figaró. Észrevehetnék, hogy a parkettátimitáló  linóleum szétkopott, bár a rengeteg darabidegen ötlet él és virul sajnos, különösen az első felvonás elején.

De benne van Bretz Gábor, aki nemsokára Bohéméletezik december elején és ismét lehet látni a valóban sugárzó tehetségű Balga Gabriellát, aki a Hunyadi Lászlóbeli szerepe után apródként módot kap a ragyogásra. (Az, hogy Hunyadi Mátyásként egy néma fiú mögött állt, nem volt előnyös megoldás.) Miatta mindenképp érdemes volt menni, Bretz teljesítményében már nincs váratlan elem, egyszerűen és magabiztosan jó. Almaviva grófként valószínűleg még jobb lehetne, mint bármelyik Almaviva, akinek eddig az inasát játszotta. A gróf-grófné kapcsolat megoldása sajnos nem hihető, ennek a párnak semmilyen terápia már nem használna... Jók az énekesek, de a valaha volt szerelem maradék szikráját sem tudják eljátszani, igyekezet ide vagy oda.

De senki ne aggódjon, nem lesz ebben az évadban több Figaró az Operában- így csak magamban folytatom az elemzést.

febr. 21: De lett a MüPá-ban Figaro, olvashatsz róla, hogy az milyen lett a Fesztiválzenekar elővezetésében.

okt.26.

Megjelent az új Fidelió, azaz könnyen áttekinthető most már a pesti színházak novemberi műsora. A papírforma szerint történnek a dolgok, a zsúfolt október után jön egy szinte eseménytelen november. Minthogy egy átlagos színház 6 héten keresztül próbál egy előadást, emellett vannak színházi szempontból holt időszakok ( ld. halottak napja v. a téli szünet nagyobb része), sőt az elvonások miatt egyre kevesebb a bemutató egyébként is  - januárig nem is várható újabb bemutató dömping. Októberre 35 előadást terveztem, amiből 17-et megnéztem okt. 19-ig, be is számoltam róluk - nem ismétlem magamat.

Az ígéret földjének jótékony hatására a hétre tervezett minden programomat töröltem és nem fog ártani még egy újabb hét szünet sem. A novemberi programokat végignézve mindössze 10-11 előadást tudtam a naptárba beírni, ebben két opera is benne van.

Az Operának van egy új akciója, diákoknak, nagycsaládosoknak és nyugdíjasoknak kiválasztottak néhány előadást, amelyre az eredeti helyár negyedrészéért be lehet ülni. Lesz novemberben egy Don Pasquale és egy Otello. Az Opera a teljes szereposztásokat még most sem közli minden napra , pedig érdemes ezt is megnézni, mielőtt valaki megkockáztatja az  előadás megtekintését. Az Otellóban énekel Létay Kiss Gabriella, aki önmagában is megéri azt, hogy kivonuljunk az előadást megnézni. (nov.14.) Novemberben lesz két jól kiosztott Figaró is, terveim szerint arra is elmegyünk. (nov.6, 11.)

Az Ódry Színpadon egy újabb érdekes vállakozás várható (A hideg gyermek), sőt a  Gózon Gyula Kamaraszínház is készül egy nagy dobással. A XV. kerületbe  másodszor fogok kimenni novemberben, hogy az Antigonét megnézzem. Kiss Diána Magdolna neve remélem nektek is ismerős (Hopp Art, Korijolanusz pl.), nem beszélve Kálid Artúrról és Vasvári Emeséről.  

A Studió K-ban ismét játszani fogják Kiss Csaba több mint tíz éve futó előadását (Csehov novelláiból összeollózva) - De mi lett a nővel? címmel. Ha valamelyikőtök nem látta, nehogy kihagyja, mert ez egy igazi érték, szórakoztató és mindössze 1,5 óra. Ennél több előnyt ne akarjon senki. Gyabronka József, Honti György és Horváth Lajos Ottó rendületlenül tartja a minőséget. November 25-én, 19.3o h-kor van, 18oo Ft.

Az egész hónapomban ez a fix pont - a nov.4-i Fédra fitnessz mellett, amiről már írtam és amire néhányan jönni is fogtok.

A Szkénében a tavaly hatalmas sikert aratott Bányavirág c. darab második részét (Bányavakság) mutatják be a hónap végén. A színészek és a rendező is ugyanaz (Széles László, Bozó Andrea, Eke Angéla, Tóth Jocó), mint akik a Bányavirágban játszanak. Egész jó kis előadás volt valóban a tavalyi, még fut a Pinceszínházban most is. A Bányavakság is kifejezetten komédia, szünet nélkül.

A fentieken kívül a Katona Sufnijában futó előadások közül nézek meg talán néhányat, főleg Kiss Eszter Szabó Lőrinc-estje érdekel. A Belvárosiban pedig lesz Edit Piaf-est, és hátha belefér a Jadviga és a Kramer is, amelyeket még mindig nem láttam.

Hát ez az egész. Csalódás mindenesetre kevesebb lesz a kevesebb előadásból.

"Önnön buta vétekikért odavesztek a társak..." - csak ezt tudom magamnak mondani, amikor két nap alatt 2 nagy csapdába sétáltam bele, túlbuzgón, gyanútlanul. Tegnap: Örkény Színház és HOPP Art - csupa nagyszerű produkciók (lsd. Korijolanusz) létrehozóinak melléfogását - nekem annak tűnt, ez az igazság - (Merlin avagy a puszta ország) sikerült a szünetben otthagyni. Pedig a darab jó, de valahogy iszonyat unalmasnak hatott. Lehet persze, hogy bennem van a hiba, nem voltam ráhangolódva és valóban meglehetősen ki voltam merülve, persze ez nem mindig akadályoz meg a műélvezetben. Pedig azt hittem, hogy Tankred Dorst darabja akármilyen előadásban csak érdekes lehet. De nem. És a nagyszerű színészek is mintha csak üresjáratban mozogtak volna.... De fátylat rá, minthogy nem néztem végig, nem illik gyalázni. (Ha végiggondolom, hogy hányan írnak úgy véleményt egy színházról, hogy oda se találnának valószínűleg, akkor persze egy felvonásról is lehetne hosszan lamentálni.)

MA viszont a nagyon jó marketing-tevékenység hatására szavaztam bizalmat Rudolf Péter beharangozott nagy alakításának, Az ígéret földjén-nek. Ez utóbbi ígéret maradt, se nagy alakítás, se jó rendezés (sose találtam volna ki, hogy ez egy Novák Eszter-előadás). Az, hogy odamentem az általam nem ismert darabon kívül főleg a rendező személyének szólt. Novák Eszter előadásait 95%-ban nagyon kedveltem, mindig láttam benne koncepciót, ötleteket, hatalmas szakmai tudást, egyszóval lekötöttek a munkái, ami a leglényegesebb. Lekötöttek attól függetlenül, hogy mekkora közönségsikert értek el. Úgy tűnt, hogy nem az az elsődleges célja, hogy bevonzza a nézőket a színházba, hanem akart valamit mondani. Egyszer egy 3 mondatos magánbeszélgetésben kereken kinyilvánította nekem Eszter, hogy színházba prekoncepció nélkül menni, egészen nyitottan. Ismeretlen darab esetén sokkal egyszerűbb ezt elérni, amikor nincs az embernek se előélménye, se elképzelése a darabról. Könnyebb feltétlenül, mint a 12. Hamletet megnézni, amikor óhatatlanul várunk valamit. Nem tudjuk magunkat az előismeretektől megfosztani. Éppen ezért gondolom sokkal hálásabbnak, ha adódik néha néha egy olyan darab, amelyik egészen új. Emiatt vártam ezt az előadást talán túlságosan is nagy izgatottsággal.

(febr. 21.: Nem kellett volna, az idei évem legnagyobb csalódása ért, ami után majdnem egy teljes hónapig kellett magam pihentetni. Természetesen ebben az is benne lehetett, hogy ez volt az idei 38., előtte is sok olyan előadást láttam, amely nemhogy nem töltött fel, inkább lemerített.)

Magáról az előadásról:

Vannak élő fák benne, amin el lehet töprengeni, mennyi idő múlva fognak kiszáradni. Szépek voltak, de sajnos volt időm ezen a kérdésen gondolkodni menet közben. Az egész szörnyen vontatott volt és kicsike kis szimpátiát sem éreztem a 15 éves lányoknak drogot árusító Rudolf Péter iránt, aki egy lakópark mellett csövezik és a harmadik felvonás végére ledózerolják a lakókocsiját. A másik 13 színész játéka aztán végképp hiteltelen volt, egy fél percig nem hiszem el, hogy ezek egy erdőben lakó csövesek-alkoholisták-drogosok. A két előadást az átérzett irgalmatlan unalmon kívül a díszletbeli lakókocsi megléte köti össze bennem. Ez a mai 3 felvonás volt, fél11-ig tartott és csak azért maradtam, mert életemben nem futottam még meg két előadásról egymás utáni napokon. Volt benne kb 3 percnyi jó rész, esetleg ezt meg merem kockáztatni. Csak Rudolf Péter kifejezett rajongóinak tudom javasolni, olyanoknak, akik most felháborodottan és hitetlenül törlik ki a levelemet. Nekik előfordulhat, hogy tetszik. Azért írok most azonnal, hogy nehogy bedőljetek a kampánynak. Shakespeare-i mélységek? Na jó, erről ennyit. Nem jó a darab sem. Ha valaki megnézné, majd írjon, neki hogy tetszett. Én szóltam mindenesetre, mosom kezeimet.

Ami pedig üdítő kivétel volt: ma délután voltam az Ódry Színpadon egy vizsgaelőadás főpróbáján - Carlo Gozzi 1762-ben Itáliában bemutatott, de itt még sosem játszott darabján, A kígyóasszonyon. Az előadás egyben 85 perc, rengeteg szellemes ötlet és legalább 4 tehetséges, jól instruált színészpalánta volt benne. Török Tamara ötlete volt elővenni, ő is fordítota és Zsámbéki Gábor rendezte. Holnap délután van a bemutató. Erre a jegyek 15oo Ft-ba kerülnek, diákkal ezerért is be lehet jutni. Ezt érdemes. Kevés előadás lesz, most kell előre gondolkodni.

Vilma mostanra eléggé belemelegedett a különböző énekesek követésébe (nagyon válogat, alkalmanként csak 1-2 énekesre koncentrál). Vasárnap délelőtt is (Carmen) és este is (Hunyadi 2. szereposztás) az Operában voltunk, mivel Bretz Gábor megint fellépett. Nem bántam, hogy mind a tíz fellépését nem kellett megnézni, mert ugyan Bretz ideális Escamillio és Gara nádor, és ráadásul számos olyan partnere is volt, akiket nem volt rossz hallgatni, de a rendezések gyengeségei azért erősen próbára tettek, különösen azért, mert már legalább ötödszörre néztük a Carment és a mai Sevillai borbélyt is.

Számomra mindig csoda, hogy zeneértő emberek hogyan tudják ennyire félreérteni a darabot. Vagy kissé finomítva: miért nem foglalkoznak azzal, hogy a rendezés egy következetesen végigvitt koncepció mentén épüljön föl. Nem kell modernizálni, de legalább óriási következetlenségek és teljesen alkalmatlan díszlet ne legyen . Az Opera elég alkalmas a helyszínváltások ábrázolására, ha illusztrál a díszlet, akkor tegye azt végig.  A Carmen statikus város-díszletében eljátszani a hegyvidéki vándorlást elég nagy kihívás - semmiképp nem lenne szükségszerű. (Kérdezte egy kisfiú mellettem, hogy miért lépnek fel-le ládákra az énekesek: ez lett volna a csempészek vonulása hegyen-völgyön.) Ilyen dilettáns megoldás sok van benne, és sajnos Gál Erika szép hangja ellenére nem feledteti Mester Viktóriát, aki jóval szenvedélyesebb Carmen. Vilma is azonnal szóvá tette ezt a hiányérzetét, de ma kárpótlásul láthatta az említett Viktóriát, amint a szintén nagyon nekivaló Rosina-szerepben tündökölt.

Az opera blokk-rendszerben játszik jelenleg. Emlékszem tíz éve még elátkozták Hegyi Árpád Jutocsát, amikor a gondolatot felvetette - szakmaiatlannak nevezték, amiért a korábbi havi akár 17 különböző előadást játszó opera helyett olyat akart, amelyik 4-5 darabot variál mindössze. Most ez van. Én nem bánom, mert az említett operák mellett már csak a Figaró házassága jöhet szóba, mert a lány ott még nem tart, hogy valamiből az összes létező előadást megnézze. Az majd a Xerxész lesz - illetve a Mefistofele volt. Ezek igazi és nem hozzávetőleges élményt kínálnak.

Tegnap a Szkénében abszolváltam a Képmutatók cselszövését (Bulgakov), amely nem az első olyan előadás, amelyik Fodor Tamás és Nagypál Gábor kettősétől lesz igazán élő. Kerekes Éva itt is kiemelkedően jó volt, de viszonylag kevésszer volt színpadon. Egy igazi, lassú menetű, hagyományos előadást láttunk, amely természetesen párhuzamot húzott Moliere és a mai színházcsinálók között. Szerintem a Caligula helytartója keményebb és erősebb előadás, mint ez - de nem bántam meg, hogy megnéztem, a fent említett színészek miatt. (De Tóth Jocó is kellemes volt, őt mindig szeretem nézni, örültem neki most is.)