Ez a bejegyzés Kissjudit Annáról (sic! - aki így szereti a nevét írni) szól, nem másról, aki a ma esti Gioconda premierbe Wiedemann Bernadett megbetegedése miatt beugrott.
Magáról az előadásról, Almási Tóth András rendezéséről és a többi szereplőről a sorozat befejeződése után (márc. 10.) teszek ki posztot.(Azóta már kész, itt olvasható.) Lesz jövőre is négy, és ajánlóként majd akkor betölti szerepét.
La cieca: Kissjudit Anna
Annyit előre: mindenkinek nagyon javaslom a megtekintését, aki a XIX. századi olasz operákat alapvetően kedveli, akinek fontos az, hogy az előadásnak szép díszlete és jelmeze legyen, és nem nagyon akar modernizált változatot nézni. (Jó, van víz a színpadon, de ettől még ez egy énekesközpontú, "hagyományos" előadás.) És persze, akik szeretik a fellépő énekeseket, a még nem említett Sümegi Esztert, Alexandru Agachét, Gál Erikát, Boncsér Gergelyt és Cser Krisztiánt. Ők a célközönség. Mivel a fentnevezettek még a további öt előadásban énekelnek biztosan (hacsak nem szorul az Operaház ismét a cover-szereposztás valamely tagjára), viszont Kissjudit Annának lehet, hogy idén ez volt az egyetlen alkalma, így erről a mai estéről most külön kap egy nyomhagyó bejegyzést maga a beugrás, annál is inkább, mert éppen azért mentem éppen ma Giocondát nézni, mert feltétlenül látni akartam Kissjudit Anna életének első nagyszínpadi fellépését az Erkelben.