Egy újabb szinte friss előadást nézhettem meg ma a Bethlen Téri Színházban, ahova legutóbb „A testőr” miatt látogattam el, még tavasszal, amikor helykihagyással lehetett csak ülni és kötelező volt a maszk is.
Ez már a múlté, de az nem mondható el, hogy a vírus hatása nyomtalanul eltűnt azóta: a közönség egy része még óvatos (túlságosan? vagy azoknak van igaza, akik kerülik még mindig a közösségi élményeket?), és kevesebb az érdeklődő más helyszíneken is, és túl sok a lehetőség a maesteszinhaz.hu-n. (Átmenetileg ez persze jó, de hosszú távon kevésbé.)
Az ArtSzíntér most ezt a kétszemélyes, romantikus vígjátékot kínálja nekünk, amelyiket korábban lehetett látni a Budapest Kamaraszínházban és a Tháliában is, nem egészen idegen a „Frankie és Johnny”. Terrence McNally darabját Hamvai Kornél fordításában, Deés Enikő dramaturg támogató közreműködésével, Dicső Dániel rendezésében játsszák.
Aki egy párkapcsolati témájú, rövid (egy rész, 80 perc), szórakoztató és egy jó beszélgetés kiindulópontjául szolgáló előadásra vágyik, annak ez jó választás. Esetleg akkor is, ha „csak” Ullmann Mónikát vagy/és Makranczi Zalánt „élőben”, három méter távolságban szeretné látni valaki, és nem a kedvenc sorozatában. (Hm. Ha valaki nézte a Drága örökösöket, akkor nem lesz újdonság számára a kettős, illetve éppen ellenkezőleg: ez most egy másik leosztás.)
