Tegnap hosszú hónapok után végre kinyithatott az RS9 Színház is és megnézhettem a Neptun Brigád még mindig újnak számító előadását. Tavaly októberben ugyan sikerült bemutatni, de túl sok előadást nem érhetett meg a nov. 11-i második lezárás előtt, és nagyon sajnáltam, hogy pont lemaradtam róla. Most viszont itt kezdtem hozzá az új évadomhoz.
Tűzkő Sándor és Baksa Imre
Tíz hónap kihagyás rengeteg egy friss előadásnak, bár sejthető, hogy ez nem egyformán érinti a két színészt Cseh Judit rendezésében, akit Zöldi Gergely segített a szöveg színpadra alkalmazásában. Jordi Galceran darabját, a Bankhitelt Baksa Imre korábban (2017-18-ban a Játékszínben) is játszotta ügyfélként Lengyel Tamás oldalán. Jelenlegi partnere, Tűzkő Sándor, aki az utóbbi időben leginkább székesfehérvári előadásokban volt látható, így sokak számára meglepetés lehet.
Az előadás a Vallai Kertben volt nézhető, az igazán kisméretű színpadtér két oldalán ülhettünk, valóban karnyújtásnyira a színészektől. Akinek a színház nagy épített díszletet és sok szereplőt jelent, annak feltehetően igazán extrém ez az intim helyzet. A szereplőknek nincs más segítségük csak két eltérő szék (egy „főnökszék” és egy átlagos) egy szőnyegen, és ugyan irodai környezetben vagyunk elvileg, semmi nem utal rá ezeken kívül.
Ugyan nem láttam a Játékszín előadását, de nyilván ott kiépítették a helyszínt, és talán most is így tettek volna, ha a forráshiány nem kényszerítette volna az alkotókat, hogy csak ennyi jelzéssel beérjék. (Így viszont ez a produkció bárhova vihető, és ez is előny.) A néző fantáziája egyébként is gazdagabb, nagyon lazán el tudjuk képzelni, milyen egy bankigazgató irodája. Azt persze jóval kevésbé, hogy csak úgy arra mehet egy ember, gond nélkül besétál, és nem lehet kidobni, csak követeli a bankhitelt….
Az előadás már az első jelenetben azáltal, hogy az ügyfél egyáltalán bejuthat, elemelkedik a realitások talajáról. Nyilván tudjuk, hogy öt perc alatt nem lehet vége az előadásnak (a kérelmezőnek nincsenek garanciái, így elvileg nem kaphatná meg a 3000 eurót), így meglehetősen szövevényes történetet kapunk kicsit több, mint hatvan perc leforgása alatt.
Az előadás előtt találkoztam két lánnyal, akik utolsó percben épp azért választották ezt, mert érdekesnek találták az alaphelyzetet és kellően rövidnek a menetidőt.
Manapság kevés színház vállal be kilencven percnél hosszabb előadást, szünetet pedig a covid miatt sem szívesen tartanak, de eddig még nem láttam olyan nézőtársat, aki direktben is beismerte volna, hogy kifejezetten szempont volt a választásnál a produkció rövidsége. Pedig erre felé megyünk, lehet, hogy lassan az lesz a szűrő, hogy kibír-e valaki offline egy órát. (Majdnem minden színházi este látok nézőt, aki képtelen erre, lassan ezzel is számolni kell.)
Az előadás több jelenetből áll, és végig azt szemléljük, hogy miként alakul ennek kapcsán a két szereplő viszonya, miként változnak meg az erőviszonyok. Ez sejthető, kiszámítható, de ahogy a két színész játssza, így is feltétlenül szórakoztató.
Jó nézni, ahogy a megszorult helyzetű ügyfél eléri, amit akar, nyilván neki drukkolunk, mintha ő lenne a mesékből a szegény ember, aki végül a királytól elnyeri a királylány mellett a fele királyságát is. Baksa Imre gyorsan megnyer minket humorával, képtelen ötletével, és már szinte hajlamosak vagyunk elhinni neki, hogy olyan ellenállhatatlan, akár csak Don Juan, és ha nem kapja meg a hitelt, tényleg el fogja tudni csábítani a bankvezér feleségét. Eredetileg is miatta lettem kíváncsi az előadásra, garanciának eleve ott voltak a még mindig eleven emlékképeim a „De mi lett a nővel?” és a „Minden jót, Elling” kapcsán, hogy csak két olyan produkciót említsek, amelyek még szintén műsoron vannak és érdemes megnézni őket. (Miután én AJÁNLÓ blogot írok, csak felsorolom ezeket, mert mindkettő nagyon szerethető ÉS szórakoztató előadás.)
Tűzkő Sándor viszont számomra ismeretlen volt, ráadásul az ő bankigazgatójáról alkotott képünk folyamatosan megváltozott a találkozások folyamán, ezt lehetett mélyíteni. Látjuk fokozatosan összeomlani, és ennek a folyamatnak minden fázisa kellően hiteles ahhoz, hogy ilyen rövid időn belül is megsajnáljuk. Magabiztossága fokozatosan foszlik szét, és végül egy erőt már alig mutató érzelmi analfabétát látunk, akinek több évtized házasság után is el kell magyarázni, miként viselkedjen kedvesen a feleségével.
Jó ez a kettős, jó nézni két színész birkózását, nagyon jó közérzettel mentem haza az előadásról – nagyszerű évadkezdés volt.
Ezen a napon a Jurányi premierrel nyitott, Schwechtje Mihály új darabjával (Hajtűkanyar autósiskola), amelynek második előadását viszont hirtelen ötletből egy nap csúszással, csütörtök este néztem meg. A következő beszámoló így erről készül...
PS. Duró Gábor készítette a bejegyzésben szereplő fotókat egy próbán a Neptun Brigád részére
PS. 2. Ha támogatni szeretnéd a blogomat, szeptember 2-től ezt megteheted az alábbi linken - https://www.patreon.com/mezeinezo - mindenkinek, aki így dönt, nagyon köszönöm, hogy elősegíti a tevékenységemet.
