A februári visszatekintés után jöjjön a március.
Rezes Judit - teremőr a Melancholy Rooms-ban - fotó: Szokodi Bea
A hónap elején a Katonában kezdtem, és a három új bemutató közül kettőt azonnal meg is néztem. Bezerédi Zoltántól hatalmas teljesítmény volt a Cigány Mózes (monodráma a Sufniban). A márciust vele is zártam, az Esterházy-estjét néztem meg a 6Színben.
Bezerédi Zoltán - fotó: Szokodi Bea
A nagyszínpadon Tarnóczi Jakab rendezett egy szokatlan előadást „Melancholy Rooms” címen, amely érezhetően nem tölti meg a nézőteret, de a hozzám érkezett visszajelzések alapján úgy vélem, hogy aki már elmegy rá, azt megfogja. Nekem kellett talán tizenöt perc is ahhoz, hogy felismerjem, hogy milyen jó, de aztán végig fogvatartott a produkció és szívesen ajánlom.
A hónap egyik különleges eseménye volt Sebestyén Márta koncertje az Urániában – a fiatalabb generációt is láthatóan könnyen leköti, érdemes a programjait figyelni.
A hónap közepén Megyesi Zoltán két hangversenyén is ott lehettem, ezek sem voltak könnyen feledhető események.
Az Operaház megnyitásával várható volt, hogy megint „csapdába fogok esni”, és túlsúlyba kerül az opera a programomban, de ez a fordulat csak némi késéssel következett be – márciusban csak a Mayerling első felvonásán, illetve a Hunyadin jártam – utóbbin is csak egyszer. Majd újra megyek rá jövőre is – ahhoz képest, hogy különösebben nem rajongok magáért a műért, meglehetősen tetszett ez az előadás. Lekötött, hiába volt hosszabb a szokásosnál.
Ebben a hónapban az Eiffelben fordultam meg többször, három jazzes Tündérkirálynő is bekerült a naptáramba. Rácz Rita feltehetően eddigi pályája egyik csúcsteljesítményét nyújtotta a címszerepben – az évadvégi kamaraénekesi kitüntetése feltehetően ennek az alakításnak is köszönhető.
Csákányi Eszter - fotó: Szokodi Bea
Csákányi Eszter „Hogyan találkoztam Barisnyikovval?” című előadása szintén nem maradhat ki egy ilyen visszaemlékezésből, a tánc iránt érdeklődő nézőknek különösen ajánlom. Bodor Johanna könyvét (az előadás egyik forrása) ennek hatására azonnal elolvastam.
A tatabányai 10 megtekintése volt a hónap egyik csúcspontja – sokan javasolták nekem, hogy ne hagyjam ki. Megerősítem, hogy feltétlenül nézendő az előadás, más, mint amit a Radnótiban láthatunk, de ugyanúgy nehéz rá bejutni, és nem véletlenül.
Az áprilisi ajánlóm ennél rövidebb lehet, mivel alapvetően két előadást néztem sorozatban, ezekhez képest a többi kevesebb hangsúlyt kaphatott.
