Ami a novembert illeti, a korábbi éveknél kevesebbet, de mégis 22 előadást (rengeteg kérdőjellel) csak beírtam a naptáramba, valószínűleg nem pont így fognak a dolgok alakulni. (Októberben eddig 18-at láttam, abból csak 10-et terveztem előre.)
Tehát a novemberi előadások közül említődjön néhány kiragadva:
Az Operaház megint műsorra tűzi a Poppeát, amelynek nem is egy, hanem két ajánlót írtam – egy részletezőt, aztán kipróbáltam, és sikerült a 75%-át kihúzni 3 héttel később, így lett egy (ahhoz képest) rövid, mégpedig ahhoz a sorozathoz, amely végül teljes egészében elmaradt. Hátha majd most tényleg lesz. Két szereplőt kicserélnek, így feltehetően összekapom magam, és még egy bejegyzést ennek szentelek.
Ha már zene: a Purcell Kórusnak lesz egy Theodora turnéja, öt alkalommal (különböző városokban) adják majd elő Handel saját maga által a legtöbbre tartott, de nem annyira közismert oratóriumát. Lesz egy a Müpában is. Nyilván akkor hangolódna rá valaki teljesen, ha mindet nézné, de ez feltehetően keveseknek lesz megoldható. (Tavaly nekem bejött ugyancsak Vashegyiékkel a Messiás háromszor egymás után, Debrecen-Miskolc-Pécs útvonalon, nagy kaland volt, bár a róla készült beszámolóm láthatóan tényleg a világon senkit nem érdekelt – mégis jó volt egy ilyet kipróbálni. Akit kicsit is érdekel a régizene és szeret vidékre utazni, azoknak ajánlom.)
Ugyan nem komolyzene, de zenés: a MOM-ban nov. 27-én Pataki Szilvia újra előadja Karády Katalin-estjét, az Ópiumkeringőt. Ez igazán nagy teljesítmény, különleges és nagyon szerethető. Megmutatja, hogy egy igazi színész akkor is eljátszik egy alakot, ha szinte mozdulatlanságra van kényszerítve.
A terveim között szerepel néhány elhalasztott előadás, amelyek vagy betegség miatt elmaradtak, vagy én magam választottam egy másik, még kihagyhatatlanabb produkciót helyettük.
Ilyen a 6színben a Scapin (Pál Andrással), a Nézz vissza haraggal, a Szindbád révbe ér. A Roletti a Jurányiban, a KV társulattól a „Miért lett R úr ámokfutó” (ez most az Átriumban lesz, késői kezdése miatt azért még kicsit ingadozom – este 10-kor én általában már rég blogot írok, nem előadást nézek) - utóbbi most vasárnap volt a Katonában, de máskor nem tudtam volna a Kékszakállút megnézni, így ezt halasztottam, bár ez kifejezetten nagyon érdekel szintén.
Aki nem volt a Hello, Héraklészen, azoknak szintén a pótlást javaslom (10-14 éves gyermek birtokában mindenképp), én pedig ugyanitt, a Budapest Bábszínházban a „Szerb Antal kód” megtekintésére készülök, amelyben a K2 Színház tagjai is közreműködnek alkotóként.
Az RS9 műsorát sem tudom úgy megnézni, hogy ne a lemaradások jutnának eszembe, de itt van most két olyan friss előadás, amelyet beírtam magamnak – Menszátor Hérész Attila produkcióját (Nem is én vagyok ez már), és Ficzere Béláét, aki nekem több előadás miatt is kedves, így „A pacal ideje” című opusza számomra mindenképp nézendő.
A Jurányiban lesz egy Vilmányi Bennett stand up is, ez is érdekes lehet, illetve a Miss Daisy sofőrje is talán (Belvárosi Színház – Egri Márta-Kálid Artúr).
Nagyon ajánlották nekem ketten is a nemzetis Mester és Margaritát, olyanok, akiknek hajlamos vagyok hinni…Ugyan régen jártam arra, de azt, illetve Fabók Mancsi bábelőadását Mikszáthból (A fekete kakas) talán mégis betervezem.
Ahogy látszik, ennyi előadás nem túl sok, és több mint a felénél ott a kérdőjel is. Elválik. Sokan leállástól tartanak – a magam részéről remélem, hogy esetleg megnyomják az oltási kampányt, vagy szigorítanak a szabályokon, de csak meg lesznek tartva ezek az előadások…
Aki a fent emlegetett előadásokat már megnézte, akár kommentelhetne is, szerinte mennyire érdemes épp ezeket bevállalni.
