A Mozsár Műhely főpróbáját láthattam a múlt szerdán, amely ugyanúgy tele volt, mint a Jurányiban az „Apád előtt ne vetkőzz” előző nap – annyi különbséggel, hogy ez a teljes telítettség pontosan 33 mezei nézőt jelentett. (Ja, nem voltak mind mezeiek, mert volt köztük néhány színműs hallgató, újságíró és fotós is.) Ennyien nézhettük Kieran Hurley „Szócső” című darabjának főpróbáját Fullajtár Andrea és Szántó Balázs előadásában, Szilágyi Bálint rendezésében.
Kedden, közvetlenül az Orlai Produkció előadása előtt jött a hidegzuhany mindenkinek, akiket a színházak működése érint: éjféltől már csak minden harmadik széken ülhet néző, azaz a másfél méteres távolságot előadás közben minden irányban be kell tartani. Ez az azonnal hatállyal meghozott döntés a kis nézőtereken számottevő külső források nélkül működő függetleneket lehetetlen helyzetbe hozta, különösen akkor, ha egy teltházra eladott produkcióról volt szó.
Ebben a tudatban léptem be a Jurányi Kamaratermébe, ahol az Orlai Produkció még friss bemutatónak számító előadására sokan voltak kíváncsiak: minden széknek volt gazdája. (Az előadás egyik koprodukciós partnere, az Óbudai Kulturális Központ már korábban a műsorára tűzte.) Ugyanezt másnap már a nagyteremben kellett játszaniuk, hogy a távolságtartás új szabályai szerint lehessen ültetni. A nézők egy jelentősen nagyobb térbe való szétszórása nyilván elvett az előadás intim hangulatából, hiszen számít nekünk a színész közelsége, de nem vehetett el a produkció fontosságából.
Erről a másfél órás, kétszemélyes produkcióról írtam ajánlót, erősen remélve, hogy előbb-utóbb visszatérnek a dolgok a normális kerékvágásba. (Ha másként nem, stream-en látható lesz, az Orlai Produkció is elindítja új kezdeményezését, mégpedig november 12-től Keresztes Tamás „Egy őrült naplója” c. előadásával.)
Végre megszületett egy új Poppea-interpretáció, amellyel Almási-Tóth András rendező elvonta a figyelmünket a maszkhordás kényelmetlenségéről, sőt a koronavírusról is. A teljes értékű főpróba és három szereplő kiesése után még mindig megtartott bemutató alapján korábban írt ajánlómat tömörítettem a frissen kitűzött újabb időpontok (nov. 19, 29, dec. 20) alkalmából. Felvillanyozó előadás, erősen remélem, hogy a megtartásuk lehetséges lesz a harmadára csökkentett nézőtéren, és ténylegesen be is ül majd az a 140 ember, aki jelen helyzetben beférhet. (Aki több részletre kíváncsi, annak megmaradt az eredeti, 11 oldalas - 37 ezer karakternyi- vágatlan verzió is.) Egy hónap után már hiányzik az előadás, csak a szépre emlékezem, és így a markáns húzások sem estek nehezemre: a saját szövegemből mindössze három oldalt hagytam, a 75%-ot kihúztam.
Ámor, aki mindenért felelős: Daragó Zoltán (Lázár Eszter fotója)
Nagyon szeretek maradéktalanul lelkesedni egy előadásért, örülök, ha valami egészében is tetszik, nemcsak egyes részleteiben.
A „Kicsibácsi”-t minden tekintetben tökéletesnek érzem, és nemcsak a minősége kiváló, és fontos a mondanivalója, de JÓ IS NÉZNI, igazán lehet élvezni minden percét. Sőt: segítséget ad a nézőnek ahhoz, hogy átvészelje a hétköznapi élet nehézségeit, a jelen bizonytalanságát. FELTÉTLENÜL NÉZENDŐ!!
Mindenki készüljön fel, hogy ezt az előadást – ha lesz rá módom – a továbbiakban más bejegyzésekben is emlegetni fogom.
Jaskó Bálint, Katona László és Jankovics Anna
Még híre-hamva sem volt a covidnak, amikor Vajda János már megírta az Operaház felkérésére legújabb operáját – ahogy a színlap tájékoztatójában is szerepel, saját ötletéből, Moliere „A képzelt beteg” című komédiáját és Bulgakov Moliere életéről szóló darabját némileg összefésülve, Várady Szabolcs librettista közreműködésével.
Az opera két részből áll, a felépítése arányos, a zenéről pedig egy meghallgatás után nem nyilatkoznék. Jó lenne most szórni azoknak a műveknek a címeit, amelyekből idéz a szerző (elég sok ilyen lenne), de remélem, hogy majd a zenekritikusok górcső alá veszik, akik jelen voltak ezen a bemutatón.
Biri Gergely, Horti Lilla, Bátori Éva, Hanczár György és Rácz István - a széken: Hábetler András
Ahogy a friss műsorhirdetésből kiderül, november 7-én és 14-én lesz két újabb előadás is, ezekre lehet jegyet venni – feltehetően a mától életbe lépő új szabályozással, amely csak azt engedélyezi, hogy minden harmadik széken üljön néző.
Drukkolok, hogy mire eljön a szombat, valaki csak rájöjjön a döntéshozók közül, hogy az egy háztartásból érkezők elkülönítése felesleges – de ennek a posztnak most CSAK az előadás a témája, így aki tovább kattint, az a premier kapcsán látottakról fog néhány benyomásomról értesülni.
Több, mint két éve készült erre a napra a székesfehérvári színház társulata, és az utolsó percben mégis el kellett, hogy maradjon.
Ez manapság papírforma, de azért minden egyes alkalom szörnyű. Az alábbi szöveget a sajtós próba után készre írtam, hogy majd azonnal kiteszem a premier után. Miután ma egy profi újságíróval (Bóta Gáborral) beszélgethettem a Klubrádió Művészbejáró c. műsorában, azt a tanácsot kaptam, hogy tegyem ki. Kiteszem, és nagyon drukkolok, hogy végre tényleg legyenek túl a premieren is - a két főpróba már megvolt.
Gáspár Sándor, Krisztik Csaba és Pálya Pompónia - 3. szín
Vannak esetek, amikor a színlapot feltétlenül érdemes jól elolvasni, sőt szerencsés lett volna még tovább tájékozódni, hogy mire ülünk be. Aki netán botor módon a „Gergye Krisztián Társulat”-ra vagy a Soharóza kórusra váltott jegyet, az akár meglepődhetett, és nem biztos, hogy mindenkit kellően – vagy az elvárásainak megfelelően – szórakoztatott el, ha nem hatott rá Magdalena Abakanowicz világa, amelyet benyomásaim szerint az alkotói csapat nagyon hűen tudott tolmácsolni.
Ezen a vasárnapon jártam először a FILC-ben, azaz Fischer Iván Lakásszínházában további 25 néző társaságában. Ez a nézőszám manapság teltházat jelent, ennyi ember tud biztonságosan leülni egy talán harminc négyzetméteres szobában. Az időpont abból a szempontból nem volt optimális, hogy éppen egybeesett a hely tulajdonosának és a BFZ-nek a vicenzai koncertközvetítésével, amelyről így lemaradtam.
Mérlegeltem a helyzetet, és győzött Dante.
Az esemény plakátja - Gyabronka József
Annyira nem gyakori, hogy egy rendező meg is írja a darabot, amit bemutat, ráadásul szinte azonnal sikerül módot ÉS megfelelő színészeket találni az előadáshoz.
Dettre Gábor előadását a CafE Budapest fesztivál keretében a KuglerArt Szalonban játssza Máhr Ági és Kolnai Kovács Gergely mintegy száz percben, és ami jó hír: ez az előadás nem egyszeri esemény, lesz folytatás, a „Lekváros keksz járvány idején” a tervek szerint nézhető lesz novemberben is. Ajánló következik.
Az előadás plakátja Máhr Ágival
A CAFé Budapest fesztivállal szövetkezve valósult meg az Örkény Színház új előadása, amelynek egy korai főpróbáján – vagy talán inkább teszt-előadásán – járhattam, még szeptemberben, egy hónappal a premier előtt, a Csapodárok és a Teljesen idegenek közötti szombat estémen. Azóta a bemutató megtörtént a tervek szerint, és manapság ez már szinte rendkívüli eseménynek számít.
A főpróba alapján már elég rendesen látszottak az előadás körvonalai, bár feltételezem, hogy a maradék idő alatt kisebb változtatásokat az alkotók végrehajtottak, feltételezhetően ezért is szervezték meg ezt a nyilvános előadást. Ajánlani ez alapján is nyugodt szívvel tudom, engem lekötöttek a látottak, csak azt sajnálom, hogy nem ültem le azonnal utána, hogy részletesen leírjam a látottakat, így most csak egy rövid figyelemfelkeltő bejegyzést olvashattok. (Ez alapján is eldönthető talán, hogy valakit érdekel-e a téma, vagy sem.)
