Alig több, mint két éve mutatták be az Art Színtérben Csiby Gergely rendezésében Warren Adler darabját A rózsák háborújá-t, egy válási tragikomédiát - Sediánszky Nóra és Tucker András fordításában, Góczán Judit dramaturgi közreműködésével -, amelynek tegnap este a 29. és egyben utolsó előadását láthattam.
Megnéztem, és ezek után nem szívesen fogadom el, hogy nincs tovább: nyoma nincs, hogy egy már "kijátszott" előadás lenne, tele van élettel. A közönség végig nevet, követi a játszókat, izgul értük. Mind a négy remek színésznek – Györgyi Annának, Seress Zoltánnak, Szántó Balázsnak és Fekete Lindának - jó játéklehetőséget ad az előadás, még a több kisebb szerepet játszó utóbbiaknak is. Mintha ők is élveznék, nemcsak mi szórakozunk jól, amikor mások nyavalyás életét nézzük, nem konkrétan a sajátunkat. Mi ennyire nem vadulnánk be sose... Nyilván nem, és luxusvillánk sincs, de ettől még nem árt ezt megnézni.
LEGYEN MÉG, akár más helyszínen!
Ennél hosszabban:
Épp egy héttel korábban egy kecskeméti Háy János-előadás kapcsán éreztem ugyanezt a fájdalmat - nehezen tudom elfogadni, hogy idő előtt veszendőbe menjen egy értékes produkció, és nagyon remélem, hogy ennek nem szükségszerűen kell megtörténnie, még akkor sem, ha többnyire így alakul vidéken és a független társulatoknál is, ha nem küzdenek érte.
Ugyanúgy küzdeni kell, időt és energiát fordítani a kapcsolataink működőképességének fenntartására, nem elég a szándék, kell a figyelem, az idő.
Erre hívja fel a figyelmet ez a történet is, amelynek előzményét, egy nagyon sikeres filmet sokan ismerhetnek is. Augusztusban várhatóan jön egy újabb filmes verzió – ez is jelzi, hogy nemcsak nálunk végződik a házasságok jelentős része (itthon a fele!) válással, a téma örökzöld.
Ezt nézve, nagyon nem kell ragozni, miért jó (akár megelőzésnek) egy olyan tanmese-előadás, amely nyomatékosan két utat javasol: a civilizált válást (miután egy extrém ellenpéldát mutatnak nekünk) vagy a kapcsolat újraépítését. Ha alkalmanként csak egyetlen párt arra késztet, hogy kicsit újratervezzék az életüket, már megéri életben tartani a produkciót is, amelynek láthatóan semmi baja, csak reklámra lenne szüksége.
Ez színház, ráadásul nem kőszínház forgószínpaddal, zsinórpadlással és nagy költségvetéssel, hanem egy kis stúdió, amely viszont a látványos kiállítás helyett a közelség élményét adja. Még sokadszorra is különleges érzés ennyire közel lenni a játszókhoz.
A tervező, Galamb Adrienn nem kapott esélyt arra, hogy egy luxusvillát berendezzen nekünk, így viszont szabadon elképzelhetjük „álmaink házát”, amelyet semmiképp nem adnánk fel, még az életünk árán sem.
Szükségből történik, de gyümölcsöző ötlet a puzzle-szőnyeg használata, nemcsak azért, mert a kék és piros elemek átrakása kifejezi a férfi és női terület alakulását, de azért is, mert a minimalista polcos megoldással együtt a JÁTÉKra helyezi a hangsúlyt. Nem kap az előadás melodramatikus felhangokat, bár így is bevonódunk mindkét szereplő oldalán.
Ahogy a film, úgy az előadás rendezője is figyelmet fordít arra, hogy az összes néző a kapcsolatot tekintse fontosnak és áldozatnak, ne csak kizárólag egyik vagy másik felet.
A színpadi játék megtartja a keretet, mint eszközt, ezúttal is Goldstein ügyvéd meséli el ezt a régi esetet elrettentő példának, de most mindannyiunknak, nem pusztán egyetlen ügyfélnek. Először néhány kérdéssel tájékozódik arról, hogy hány pár ül köztünk - némi nevetgélés kíséretében sokan jelentkeznek, jó bemelegítése az előadásnak. Jó a lezáró gesztus is - remélem, még lesznek nézők, akik látni fogják, így nem szpoilerezek. (Fejeződjön ki valamiben az én hitem is, hogy ez a tragikomédia nincs lejátszva.)
Szántó Balázs csak októberben vette át a szerepet Király Dánieltől, látható élvezettel küzd a rivális ügyvéddel – Fekete Lindával a győzelemért. Ahogy a filmben is elhangzik: a válópert az ügyvédek nyerik meg, ők fognak meggazdagodni belőle. (A férfi és nő ügyvéd szerepeltetése által felerősödik "a nemek harca" motívum, amely hangsúlyozottan vesztes-vesztes játszma.)
Ugyan egy viccnek is felfogható a díszlet, van narrátor, Szántó Balázs és Fekete Linda további kisebb szerepeket is játszik (mentőorvost és ápolónőt, nagykövetet és étteremkritikust is) némileg elrajzolt stílusban, már már a karikatúrát közelítve, és vannak horrorisztikus pillanatok is, a házasok kapcsolata mégis nagyon igazinak tűnik, nem volt tandráma érzetem közben, még ha nyilvánvaló is végig a tanító szándék.
A filmhez képest a legnagyobb különbség: abban több jelenetet és arányaiban is hosszabb időt szánnak annak a bemutatására, hogy láthassuk a kapcsolat kihűlésének stációit. Az előadásban a feleség szinte azonnal eljut a válás gondolatához - a fantáziánkra kell hagyatkoznunk, vagy a saját tapasztalatainkra, amely ezt alátámaszthatja. (Ezek a részek mégis hiányoznak, hiszen a válni szándékozó feleség szempontját ezek alapozzák meg, így szükségszerűen a nő tűnik a kegyetlenebb félnek.)
Seress Zoltán és Györgyi Anna nagyszerű páros, együtt és külön is szerethetőek, pótolni tudják mindazt, amit ezen a kis színpadon nem is lehetne megmutatni. A narráció ellenére is azonosítani tudjuk őket a szerepükkel, még akkor is, ha évtizedek óta nézzük őket filmen és színházban. Az, hogy a férfi mindvégig még a „háború közben is” ragaszkodni tud a feleségéhez, miatta nem akarja elengedni a házat, egészen átélhető volt.
A történet kapcsán remélhetőleg sokan nem csak szórakoztak, és a színészek játékát élvezték, de esetleg felismerték, hogy ők is a szakadék közelében vannak, ugyanakkor még időben – még befektethetnek a saját kapcsolatuk működtetésébe több energiát. A „minél többet dolgozzunk, hogy legyen pénz” egy pont után megfontolandó - a történet tanulságait levonva, feltétlenül.
PS.1. Az előadás annyira tetszett, hogy még 24 órán belül megnéztem a filmet… Az összehasonlító megjegyzések tehát ebből a duplán friss élményből következnek.
PS.2. Csiby Gergelynek az Art Szintérben még két további rendezése látható: a Libikóka és A pillangók szabadok (ebben Szántó Balázs a férfi főszereplő), színészként pedig nézhető a Tikk-takk Bumm! c. előadásban.
PS. 3. A fotók az Art Színtér FB-oldaláról származnak
