Amikor hónapokkal ezelőtt a koncertet beírtam a naptáramba, természetesen egy papírformaszerű előadásra készültem némi értetlenkedéssel („de hát nincs is Requiem-szezon, ősszel szokták ezt folyton játszani, ilyenkor a passiók jönnek sorban”), és leginkább az foglalkoztatott, hogy lehetne a másnapi pécsi megtekintést is megoldani, amelyet a szokásos okok (logisztika) miatt aztán el kellett engednem.
Viszont számomra végül ez a megmaradt szerda sem alakult egyszerűen...
Ez már a harmadik alkalom volt az Eiffelben, így mostanára már kívülről tudom a menetrendet, ismerős a hely, és szinte úgy megyek az Operaház új játszóhelyére, mintha mindig is a megszokott helyszíneim közé tartozott volna.
Húsvét vasárnapjára két Máté-passió közé egy Mascagni-koncertet iktattak be, amely nyilván az olasz évadnak köszönheti létjogosultságát. Ugyan adta volna magát, hogy ezen a napon az egyébként is műsoron lévő Parasztbecsület-Bajazzók program menjen az Erkelben, de rendhagyó módon inkább az opera koncertszerű változata mellett döntöttek, amely előtt a szerző Messa di Gloriáját is eljátszották.
Fb-kép a közreműködőkről előadás után: Balatoni Éva - Kesselyák Gergely - Komlósi Ildikó - László Boldizsár - Kálnay Zsófia - Kelemen Zoltán
Már megint csúszásban vagyok, hat hét telt el "A Platonov" bemutatója óta, így az előadásról most nem a születés pillanatában hagyok nyomot. A darabot viszonylag jól ismerem, ötféle rendezésben láttam is, bár jóval többször kellett/lehetett volna, hiszen összesen 19-féle előadást tart nyilván a színházi adattár. Érdeklődéssel vártam, hogy mire jut vele Székely Kriszta rendező.
Kocsis Gergely - Ónodi Eszter
Azt hiszem, hogy M. Tóth Géza rendezéséről már 2014-ben és a 2017-es felújításkor is eléggé megemlékeztem, és mélyebbre ásni már csak zenekritikusoknak lehetne, nem egy színházi ajánlókat író bloggernek. Néhány megjegyzést azért rögzítek, és sebesen, mert HÉTFŐN lesz még egy előadás, tehát, aki most hall a lehetőségről, nem maradt még le, nem érdemes még sopánkodni. A helyszínre kell menni, mert bár a regisztrációs jegyek elfogytak, de most is volt legalább húsz üres szék, és mivel ingyenes az előadás, csak be lehet kerülni így is.
2006-ban a Radnótiban láttam egyszer már ezt a Molnár Ferenc vígjátékot, de sokkal több esélyem nem is lett volna rá. A II. világháború óta korábban mindössze két bemutatóját említik: egy 1965-ös zenést az Operettben, és 1994-es prózait a Madách Kamarában. Ha valaki belenéz a Schöpflin Aladár által írt frappáns kritikába, amely az 1926-os ősbemutatónak hagy nyomot, akkor azonnal sejtheti, hogy mire számíthat: egy, a híresekhez viszonyítva kevésbé sikerült, mégis igazi Molnár-darabra, amelyiket előreláthatólag a kiváló színészek mégis képesek lesznek élvezhetővé tenni. Igen, most is ennek lehetünk a tanúi, majdnem 100 évvel később.
Schruff Milán - Kovács Patrícia
Megjelent a havi műsor, átnéztem, és szinte minden napra be is írtam valamit magamnak, aztán majd kiderül, hogy mi lesz belőle. Most kellene mindent pótolni, amit év közben elmulasztottunk...
Hosszú évek készülődése után most már tényleg elindul az Eiffel Műhelyház, megnyitották a Bánffy termet balettel és operával is, és bár néhány hét csúszással, de még tavasszal jönnek sorba a próbaüzemi előadások, amelyekre INGYENESEN, regisztrációs jeggyel jöhettek el azok, akik az Operaház hirdetményeit és előadásait figyelik.Mivel a jelenlegi férőhelyek száma 340 körüli, ez mégsem jelent korlátlanságot, de elég sok az előadás, és talán nem maradnak ki azok, akiket a hely leginkább érdekelt.
Díszletfal, mögötte tenger, puzzle-darabok, korhű kosztümök és láthatósági mellények
Nagyon régen próbálkozom a diákjaim színházba csábításával, és mostanában már félévenként 10+ előadásnézést szervezek, amelyeken önkéntes alapon lehet részt venni. Hol sikere van a választott daraboknak, hol kevésbé, de ennyire osztatlan lelkesedéssel talán még egyetlen előadásról sem számoltak be nekem, mint Szabó Kimmel Tamás önálló estjéről, amelyre egy osztály mehetett februárban, akik közül azóta többen is újra visszaültek rá. (Nagyon ritkán fordul elő, hogy a szünetben valaki csak azért keressen meg, hogy megköszönje az előző napi előadás megszervezését, de most ezt többen is megtették.) Mivel én akkoriban a Giocondával voltam elfoglalva, csak tegnap láthattam meg, hogy mi az, amiért a gyerekek annyira odáig voltak. Csak azt mondhatom, hogy nagyon érthető, hogy így reagáltak.
Korábban mindössze kétszer láttam az Eltört korsót, bár vidéki színházak műsorán időről időre feltűnik. Nem erőltettem a megtekintést, mivel van egy régi élményem még abból az időből, amikor Szolnokról esti előadás után még vissza lehetett jönni Pestre vonattal. Czeizel Gábor 1995-ös rendezte a darabot a szobaszínházban, és ez összességében is igazán megfogott, és ezt látva egészen beleszerettem Epres Attila színészetébe, akit azóta is követek. Nem nagyon hittem/hiszem, hogy annál jobban eljátszható a szerep, de nem is vágytam ennek a letesztelésére. (Igen, a túl jó élmények is problémásak lehetnek, egyes darabok újabb megvalósulásainak befogadását nyilvánvalóan megnehezítik, sőt néha egészen lehetetlenné is teszik.)
Ezt az emblematikus élményemet mégis sikerült félretenni, és úgy ültem be a Szkénébe a salgótarjániak vendégjátékára, mintha most szembesülnék először a történettel. (Kezdek ebbe most már belejönni, csak ezzel a hozzáállással tudtam nemrég hat Kékszakállút megnézni, muszáj igazán tiszta lapot adni a friss előadásnak.)
Máté Krisztián - Mikecz Estilla - Kaszás Gergő
Tegnap kaptam egy egyszerű kérdést: biztosan jót tesz-e a blogomnak az, amit az utóbbi időben csinálok? – Ezt pont ilyen egyszerűen meg tudtam válaszolni: nem.
NEM volt izgalmas téma sokak számára sem a vidéki 10+ előadás, sem a külföldön megnézett magyar vendégjátékok. Előre borítékolható volt, nem meglepő. A nézők arról szeretnek olvasni, amit nézni is szeretnének (és amelyre ESÉLYÜK IS van), vagy amit már meg is néztek. Tiszta sor.
A különleges kalandok persze így is kellettek nekem, és biztosan érzem, hogy nemigen fogja ezt a Kékszakállú-projektemet semmi felülmúlni idén, és még akkor is megérte, ha a vele kapcsolatos 16 cikk közül van olyan is, amelyikre csak 22 ember kattintott rá. :-) De pont azért, mert ez megadatott, terveztem, hogy áprilisban összekapom magam, és pótolok, sokféle előadást nézek majd meg...
Elfog/Adsz - Eke Angéla és Bán Bálint