Vannak napok, amikor a mezei néző átérezheti, hogy milyen gazdag is a pesti kínálat, mert az se lenne elég jó megoldás, ha két helyen lehetne egyszerre, annyira sok a „kihagyhatatlan” kategóriába eső program. Ha nem is minden nap ilyen, most a szerda és a csütörtök is ilyen volt.
Egy csapatban: Sebestyén Márta és Andrejszki Judit
Most is az egyszeri esemény mellett döntöttem. Örülök, hogy mentem Sebestyén Márta és zenésztársai kétórás koncertjére, ez a rövid konklúzióm.
Valamivel bővebb nyomhagyás következik:
Ezen a csütörtökön valóban a bőség zavarával küzdöttem: Terminal Workhouse premier volt a Szkénében, főpróba az Örkényben (ide mentek a lányaim, akiknek tényleg nagyon bejött Bodó Viktor Shaxpeare-mosása), a MOMKult kisebb termében Hábetler András operatársulata lépett fel, amelyet szintén szeretni szoktam. Eközben pedig Sebestyén Márta a híradások szerint 45 éves pályájára visszatekintve „életmű-koncertet” adott.
A 45 év nagy idő, egy művészi pályán különösen. Az énekes szokta is emlegetni a korát, koncertjein az összeállítások közötti átkötő szövegeiben elő-előjön a régmúlt, beszél a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes évekről is, bár őt hallgatva, pont ez nem tűnik érdekesnek. Jelen állapotában meg se kottyan neki egy ilyen hosszú program, pedig még a héten további fellépések is várnak rá. A műsor nem nosztalgikus, láthattuk milyen sokféle zenével foglalkozik.
Tegnap egy nagyon összetett, sokféle műsorszámból - 11 blokkból! - gondosan összeépített programot hallhattunk, és ami azt illeti, csak egy vágyam van: a felvételt mielőbb újra meg újra meghallgatni, ha lesz. (Annyi mikrofon és kamera is volt, lennie kell.)
A műsor a címadó dalt (“Hegyen völgyön járogatok...”) is tartalmazó összeállítással indult, és már az elején említődött Bartók halálának évfordulója. Bartók, és az általa gyűjtött népdalok végig kísérték előadói pályáját, ráadásul a kezdetek kezdetén ezen a napon nyert egy versenyt is.
A második, a bor és a Kánai menyegző köré épülő ciklus nekem már ismerős volt a júniusi szlovákiai koncertről, amelyet reneszánsz velencei zene, majd az egyik dallam kalotaszegi változata követett. Most láthattuk táncolni először ifjabb Szerényi Bélát, aki több hangszeren (köztük tárogatón is) játszott az est folyamán, de kackiás bajszáról és imponáló tánctudása miatt fogjuk elsősorban megjegyezni.
Sebestyén Márta partnerei felváltva vettek részt a közös muzsikálásban, a program összeállításánál nagyon szerencsésen alakult, hogy mindenkinek jutott szusszanásnyi idő. Andrejszki Judit, a “tüneményes hangú szoprán” (S.M.) már tíz éve partnere a fellépésein, és egészen nyilvánvaló, hogy nagyon jól összeillenek. Ezúttal nem csak ketten voltak, hanem együtt muzsikált még velük Szabó Zsolt és a Hungarian FolkEmbassy csapata.
A negyedik összeállításban ismét ismerős dallamok csendültek fel, jött az egyik kedvencem, a “Piros alma leesett a fáról...”, amelyik az általam összesen hétszer meghallgatott BFZ-koncerten is volt, bár most még további dalokkal kiegészítve hangzottak el. (Közben eszembe jutottak a hamburgiak és a párizsiak, mennyire egyformán tudtak Sebestyén Mártáért lelkesedni a frissen összeszedett ismerőseim, nemzetiségétől függetlenül, anélkül, hogy értették volna a szöveget. )
Ezt a blokkot követték az olasz és indiai altatók, amelyekre most Meenakshi Bittner Dora táncolt, majd egy cigány zenékből gyűjtött összeállítás.
Sebestyén Márta arra is felhívta a figyelmünk, hogy milyen rendkívüli, hogy egy barokk szopránt hallunk cigányzenét énekelni, de ahogy visszagondok rá, egészen természetesnek tűnt, ahogy ezen a koncerten a régizene és a népzene ötvöződött, ráadásul mindez “tudományos alapon”. Minden dallamnál megjelölték a forrást is.
Ez még messze nem a műsor vége volt, hiszen jöttek dallamok a Rábaközből, amikor kicsit a koncert prímása is megforgatta az énekesnőt - csak úgy a hegedűvel a kezében. “Nehéz ülve maradni” - mondta, és ezzel többen is egyetértettek. A közönség soraiban volt, aki néhány ismerősebb dallamot énekelt is, bár erre nem szólítottak fel minket. Jött még később Boncidai katonakísérő, ritka magyar, amelynek a hangulata a “csak azértis”-ról szól az énekesnő interpretációjában. Igen, sokféle zenére van szükségünk, ilyenre is, amelyik küzdésre késztet minket.
Sebestyén Márta közben megemlékezett Sára Sándorról is, akivel dolgozott közösen, majd a koncert vége felé jött a 71. Zsoltár, később az estéli ima-blokk is. Ebben Andrejszki Judit egy újabb olasz művet énekelt, amelynek egy elkapott szövegfoszlánya (“bisogna morire”) kapcsán azon merengtem el, hogy voltaképp ez a zene éppen abban segít a legtöbbet, hogy valahogy sikerüljön az elmúlás gondolatát elfogadni (vagy éppen elfelejteni?).
De nem fejeződhetett be melankolikus hangulatban az este, így érkezett még egy vendégfellépő, Tobak Ferenc, akiről megtudtuk, hogy mostanában már Kaliforniában él, és miközben dudált, a többiek ugrós táncokat játszhattak. A duda kapcsán megint elhangzott egy, a BFZ-turnén is hallott összeállítás, amely nagyon alkalmas a közönség felélénkítésére.
Ugyan egy oldalba összenyomtam az eseménysor vázlatát, amelyből remélhetőleg átjött az eljátszott zenék témájának és zenei világának sokszínűsége. Még ezt bőven lehetett volna ragozni, hiszen még az egyes kisebb összeállításokon belül is variálták a hangszereket, és a hangszeres művészek egyénenkénti méltatása is kitölthetne néhány oldalt.
De ez itt nem zenekritikai elemzés, csak egy ajánló, és a nyomhagyáson túl az lenne a célja, hogy kedvetek legyen egy későbbi koncertre jönni.
A márciusi turné után sokat gondolkodtam, hogy miben is állhat az énekesnő varázsa, miért lelkesedtek érte egy meghallgatás után is sokan olyanok, akik korábban nem is hallottak felőle. A titok a szubjektív elemeken túl feltehetően abban állhat, amilyen spontán módon a zenében élve megszólal. Ez érződik az elmondott történeteken, és ezt halljuk az énekében. És persze ott van a zenébe beépítve mégis az a megélt 45 év, minden jó és keserű tapasztalatával. Hatalmas energiák rejlenek az énekében, és talán ezért is hallgatom hetente többször a felvételeit, különösen akkor, ha érzem, hogy össze kellene végre kapni magamat.
Sok erőt, egészséget és jó közönséget kívánok a továbbiakhoz. Várom a folytatást és persze a felvételt!
PS. A koncert plakátján szereplő fotót használtam. Amennyiben lesznek még fotók a későbbiekben, utólag néhányat felhasználok.