Mezei néző

Eljött tehát a különleges hétvége, amelyre rekordmennyiségű premier összesűrűsödött, és nyilvánvaló, hogy nem fogom tudni mindet megnézni én sem. „Csak” kilenc előadás van a naptáramban erre a karácsonyig tartó időszakra, amelyből nyolc premier és egy ráadás: Molnár Piroska 25. évfordulója Bors néni szerepében. Hamarosan elválik, hogy mennyiben működhet ez, a lemaradt előadásokat majd később fogom pótolni. Nyilván nem lesz minden ajánló az előadás másnapjára kész, de van, ami igen. Mindenkinek ezúton is köszönöm a figyelmet, az olvasást az ünnepi felkészülés időszakában, vagy a két ünnep között.

Az Örkény Stúdióban kezdtem a sorozatot, mégpedig Sartre „A legyek” című darabjának főpróbájával. Remek felütés volt, ha valaki nem jön tovább, annak annyit: ez egy 10/10-es előadás nekem, a "feltétlenül nézendő" kategória, érdemes küzdeni a bejutásért, mert kelleni fog. (Márciusig MINDEN jegy már eladva, de hajrá mindenkinek!)

Zsigmond Emőke és Jéger Zsombor - a kicsit sem édes bosszú után

Nagyon látszik egy színészen, ha éppen azt játssza, amit olyan NAGYON játszani akar. A monodráma eleve óriási kihívás, jelen esetben pedig Horváth Lili egyedül köti le a közönségét nyolcvan percen keresztül Gergye Krisztián rendezésében, a GK társulat és a Manna közös produkciójában. Az előadás feltétlenül több figyelmet érdemelne, havonta egyszer látható 2019. áprilisa óta a Bethlen tér nagyon otthonos kis színházában, közel a Keletihez, ahol – csak úgy mondom – jelenleg Bege Nóra és Éder Vera fotókiállítása is látható még dec. 19-ig.

Fotó: Molmik Photography

A december végi őrült bemutató-dömpinget látva előre sejthető volt, hogy a január korántsem lesz ilyen zsúfolt, már csak azért sem, mert egy bemutató előállításához jellemzően hat hétre van szükség még mindig a legtöbb kőszínházban. Majd a február megint több előadást hoz.

Jelen esetben is a saját magam számára összeállított programot vettem alapul a most különösen rövid ajánló készítéséhez, a teljesség igénye nélkül. KOMMENTBEN természetesen kiegészíthető.

Jánossal nemrég újranéztük Varga Ádám egyszemélyes előadását, a Túlélőt, amelyik másodszorra is egészen zseniális volt, és a fiam miután most a Félőlényben is megnézte Ádámot, már megint ismét akarja, sőt még egy rap-számot is írt tegnap neki/róla. (A címben ennek a kezdősorát használtam fel.) Így jártam, kellett nekem a gyereket beszoktatni a színházba, most már egyre több igénnyel áll elő, nem is tudom, hogy kire emlékeztet…

Balázs Andrea - Varga Ádám - "csapj fel te is szörnynek!"

Amikor szeptember végén a Színikritikusok díjátadóján voltam, megfogadtam, hogy feltétlenül pótolom legalább a Megfigyelőket és Az ügyet, azt a két független előadást, amely szembeszökően sok jelölést kapott és díjakat is.

Az Ügyet nem játszották azóta, de ezen a hétvégén háromszor is műsorra került. Ez a bejegyzés a pénteki alkalom extrém sikerének hagy nyomot. Az előadás szünet nélküli, hetven perc.

Fotó: ? - a kafkadesk.org ajánlójából

Akit foglalkoztat, hogy elmenjen párterápiára, mert válságosnak érzi házassága pillanatnyi állapotát, az jelentősen olcsóbban jön ki, ha helyette – első lépésként – a Pinceszínház új előadását választja. A kilencven perces időtartam nem sok, nem is érződik annak, és szünet sincs. Mivel korán vége, még van idő valahova beülni, a darab jó kiindulási pont egy nagy beszélgetésre.

A Komlósi-gála másnapján négy és fél óra alvás és egy hasonlóan "faltól falig" nap után tértem vissza az Erkelbe továbbra is kitűnő hangulatban, hogy mindössze negyedszer megnézzem a Bohémélet 2.0-át, amelynek a premier-szereposztásáról is írtam, és később az Operakaland-verzióról is.

Röviden: katartikus, fájdalmasan gyönyörű előadás volt, nagyon jól együttműködő szereplőgárdával, akik hatottak együtt is, külön is. 

Hosszabban:

Könnyű szórakozás néz ki Gálvölgyi János és Györgyi Anna kedvelőinek 100 percben, ha a színház új bemutatóját választják. A darab legfőbb érdekessége a témája: színházról és a színészek életmódjáról szól. 

Gálvölgyi János és Csiby Gergely - "de ugye nem lesz több szívinfarktus?"

A bevezető után, jöjjön hát a lényeg: mi a közös az ABC-operákban a népszerűségükön túl?

A cím akár az is lehetett volna, hogy „a szerelem sötét verem”, mivel azt látjuk, hogyan dúlja fel a szenvedély az addig többé-kevésbé nyugodtan élők hétköznapjait. Az operák hősei jellemzően olyan személybe szeretnek bele, akik bajt hoznak rájuk, akivel akár annak egyénisége/életfelfogása vagy a körülmények miatt nem tudnának kiegyensúlyozott életet élni. De a színházban épp az a jó, hogy a mezei nézők, akik sokkal inkább hajlamosak biztonsági játékra, mint az operahősök, másodlagos élményként, a nézőtéren átélhetik a viharos szenvedélyeket, meghatódhatnak a szereplők sorsán, és utána nyugodtan visszatérhetnek a (remélhetőleg) kényelmes lakásuk biztonságába. Az ABC operákban sokféle szerelmi kapcsolatot láthatunk, de boldogságot csak igazán rövid pillanatokra. (A színház a konfliktusokról szól. A harmónia, a Vidnyánszky Attila által egykor megfogalmazott "remény színháza" k. unalmas, ahogy a tüntetésen Pintér Béla is elmondta frappáns beszédében. Hiába vágyunk nyugalomra, békére, kölcsönös kapcsolatokra, szeretetteljes odafigyelésre - ezek léte senkit nem villanyoz fel hosszan, egy idő után természetesnek tűnik, rengeteg szenvedés kell ahhoz, hogy valaki ezeket megtanulja értékelni. Színházban pedig kiemelten unalmas, ha csak ez van. (Lehet, hogy az egyformaságot eleve rosszul tűri az ember? Kellenek a vegyes benyomások? - "Annál jobb, ha minél rosszabb?")

Komlósi Ildikó a Varidance táncművészeivel a Carmenben (fotó: Csibi Szilvia)

I. A Komlósi Ildikó-gálán az Aidából ezúttal AMNERIS lett.

 „„Elszoktál az operáktól.” - mondta tegnap valaki. Ami azt illeti az idei eddigi 98 előadásból 13 volt opera (operagálákkal, beavatókkal  és a Müpában tartott koncertszerű operákkal együtt), a legtöbbet meg is írtam,  átlagosan heti egy a korábbi heti három helyett.

Az egyébként összességében is elég jó minőségű prózai előadások tengerében mindenképp kiemelkedik ez az egymást követő két este, amelyekről most jönnie kell beszámolónak – részben az énekesek odaadó munkája és nem kevésbé az előadásokból kirajzolódó üzenet miatt.

Hogy ne legyen olvashatatlanul hosszú, három részre tagoltam, ez most két oldalnyi bevezető, részben a december 9-i - a színházi törvénytervezet ellen tiltakozó tüntetésről is szól. Hamarosan következik a Komlósi gálát és az ABC-operákat érintő rész, majd külön egy a Bohémélet negyedik újranézése kapcsán.

Megyesi Schwartz Lúcia és Szegedi Csaba forralt bort oszt a Komlósi Ildikó gála előtt