Mezei néző

Zártkörű főpróbáról nem illik kritikát írni, (és milyen jó, hogy nem is vagyok kritikus, AJÁNLÓ blogot írok), de mivel egy egészen kivételes véletlennek köszönhetően mégis láthattam Eric Stubo, skandináv rendezőjének első közönség előtti megmutatkozását, kiemelem azt, amit szerettem benne. Bár az előadás végleges tempója még ebben a stádiumban nyilván nem állt be, nem kevés olyan értéke így is megmutatkozott, amelyek mindenképp megérdemlik a nyomhagyást. Trill Zsolt és Szűcs Nelli kedvelői ezt semmiképp nem hagyhatják ki.

Lehetne akár egy boldog család is...

A kényszer rávesz, hogy most tényleg rövid ajánlót írjak, de nem is bonyolult a helyzet. Az Orlai Produkció még tavaly szeptemberben színpadra segített egy igazán jó előadást, amely mostantól folyamatosan jelen lesz a Jurányi műsorán. Eddig nem tudtam róla, fogalmam sincs, hogy az elmúlt évben összesen hány előadásban volt látható, de ez nem is fontos. Kiérlelt munka, az látszik rajta, és akár hosszan el is lehet gondolkodni a látottakon. Mindössze másfél óra szünet nélkül Dékány Barnabás rendezése, amelyhez nagyjából egy kanapé szükséges tárgyi elemként, a többit megoldják a színészek.

Mészáros Béla - Kurta Niké - Baki Dániel

Még tíz évvel ezelőtt is azt láthattuk, hogy az október az első igazi teljes hónapja az évadnak, de az utóbbi években a színházak már előre menekültek, két hónappal előre egyeztetnek, és igyekeznek minél korábban megtartani az első új bemutatóikat. Emiatt fordulhatott elő az én szeptemberi terveim között 27 előadáscím. A dolgok jelen állása szerint ebből már 24-nél több nem tud megvalósulni. (Persze menet közben volt nyolc csere is, csak részben mentem oda, ahova eredetileg terveztem, de ez nem rendkívüli. Kétszer is eltereltek, de egyik esetet sem bántam meg.)

Egy hosszú hét utána megint a Fesztiválzenekar művészeit hallgattam, és ezúttal a saját bázisukon, a Selmeci utcai próbateremben. A templomi koncert-körút után gyorsan elvonási tüneteim lettek, és örültem a lehetőségnek, hogy még az Orfeo előtt az együttes újabb arcával ismerkedhettem meg.

Ez most egy egészen gyors ajánló lesz, amely kivételesen nem arra buzdít, hogy menjetek el egy élő előadás helyszínére, pusztán az internetes közvetítés megtekintésére hívja fel a figyelmet. Mivel főpróba alapján írom, eleve nem is lehetne ennél több, bár már most leszögezem, hogy nem voltak minőségi kifogásaim a mű megszólaltatóival kapcsolatban. (Egyetlen zavaró tényezőként a nézőtér közepére elhelyezett álló fotóst említhetem, akinek a gépe meglehetősen hangosan kattogott. Nem hiszem el, hogy 2019-ben nincs olyan gép, amelyik zaj nélkül készít fényképet, és azt még kevésbé, hogy a Müpa a platina hűségkártyával rendelkező ügyfeleinek és egyéb meghívott vendégeinek közelébe enged egy ilyen géppel dolgozót, hogy sokak nagy munkáját kissé, de mégis beárnyékolja. Ez nyilván már az előadásokon biztosan nem fordulhat elő.)

Ezek után tényleg jöjjön az ajánló a BFZ honlapján szeptember 20-án este követhető élő közvetítéshez. (A két előadásra már májusban sem maradt jegy, csak a legelszántabbaknak ajánlom, hogy a helyszínen is próbálkozzanak. Mindig szokott lenni, aki az utolsó pillanatban nem tud jönni, és eladná a jegyét, de ez csak néhány ember helyzetét fogja megoldani.)

Mi tagadás majdnem egy éve volt a Pelsőczy-Rába színészosztály zenés vizsgája, úgyhogy ma este már egy bejáratott másfél órás előadáson szórakozhattak a mezei nézők, akik rendesen megtöltötték a Hevesy termet.

Az Orlai produkció egy újabb film-adaptációval állt elő a szentendrei előadások után most már törzshelyén a Belvárosi Színházban, amely részben arra épít, hogy a nézők számára vonzó lesz az ismert történet, és persze a színészi játék. Mivel nem ismerem a filmet, engem csak a szereposztás miatt érdekelt. Lesznek így rajtam kívül néhányan, és nekik szól ez a nyomhagyó bejegyzés.

Kizárt dolog, hogy Bach ilyen örömmel ÉS magas szinten játszó művészektől hallgathatta a heti penzumként megírt (ötszáznál több!) kantátáját, amelyeknek a többsége elveszett, bár kétszáznál több így is ránk maradt. Szerencsére a BFZ el akarja játszani az összes olyat, amelyekre biztosítottak a feltételek a turnézás körülményei között is, így velük lépést tartva előbb-utóbb mi is végig juthatunk. Már öt éve követik egymást ezek a Bach kantáta-estek a Közösségi hét ingyenes rendezvényeként, huszonkettő került már sorra, de bármikor be lehet kapcsolódni. Aki egyre is elmegy, igazi ünnepet kap cserébe, érdemes érte utazni is.

Lesz egy tavaszi sorozat is szokás szerint, de addig még (szept. 15. 17h) jön a “Vasárnapi kamarazene” a zenekar Selmeci utcai próbatermében. Akit a modern zene vonz, itt meghallgathatja Schönberg „A megdicsőült éj” című darabját is, mindössze hat zenekari művész előadásában. Szeptember 18-án ugyanezek a művészek eljátsszák az Orfeót, Monteverdi operáját Fischer Iván befejezésével. (Jegyek a két előadásra hónapok óta elfogytak, viszont 20-án élő közvetítés várható.)

Közös fotó a jászberényi koncert után

Teltház és rengeteg taps fogadta a győriek ma esti előadását a Tháliában, akik nem is olyan régen – június közepén – a Városmajorban is felléptek. Arra az előadásra jó előre vettem jegyet, de a sors a Wagner-napok formájában közbeszólt, és így csak most tudtam megnézni. Erről a tegnapi előadásról következik egy nyomhagyó bejegyzés.

Csankó Zoltán és Kiss Tünde - Sárika akcióban

Számomra igazi öröm és boldogság, hogy megkezdődött végre az évad. A tegnap elkezdődött Thália Vidéki Színházak Fesztiválja előtt bónuszként szombaton volt módom már előre visszaszokni, sőt Czeizel Gábor rendezésére a fiam is elkísért.

Aki ismeri a darab témáját – az erdélyi melegek helyzetéről szól -, az akár meg is akadhat, hogy egy alig 11 éves kisfiúnak mi keresnivalója volt ezen.