A családon belüli zaklatás témája egyre gyakrabban említődik, nem olyan régen egy budaörsi Születésnap keretében is találkozhattunk vele, de a KV Társulat most kilencvenperces laza jelenetsorát Zsigó Anna kifejezetten a párkapcsolati erőszak köré építette. Kovács D. Dániel egy liftbe beszorította (ha nem is mindig egyszerre) a hat színészét, akiket föl-le hurcol az otthon és a számukra elvileg segítséget nyújtó ellátórendszer különböző részeit megjelenítő emeletek között, és módot ad arra, hogy vele együtt több oldalról is körüljárjuk a témát. Vannak visszatérő motívumok és helyszínek, bár a sorrend kialakításában nem vettem észre szabályosságot.
Már az előadás színlapjáról kiderül, hogy a bántalmazottak „kafkai útvesztőben bolyonganak” és: „A magyar nők átlagosan 35 verést szenvednek el, mielőtt segítséget kérnek. Ekkor 5-12 intézménynél, szervezetnél, hatóságnál tesznek panaszt az erőszak megállítása érdekében, mielőtt hatékony segítséget kapnak.” (nokjoga.hu)
Kárpáti Pál - Hajduk Károly - Urbanovits Krisztina - Száger Zsuzsanna : orvosi konzílium
Az előadás célja a figyelemfelhívás, és ez meg is történik, miközben szórakozunk. (Remélhetőleg bocsánatos bűn, de én elsősorban a szereplő színészek miatt mentem el, még nem felejtettem el a karantén előtti egyik utolsó legjobb emlékemet a „Terike és Irén”-t Urbanovics Krisztinával és Száger Zsuzsannával, hogy az egyik legfőbb motivációmat említsem.
Ahogy a szintén a Trafó színlapján közölt két interjúból is kiderül, a szereplők hosszan beszélgettek egymással is, bántalmazottakkal is a témáról, ötleteket gyűjtöttek, és ennek következtében feltehetően az összes szokásos szempont bekerül az előadásba, amely a nőket visszatartja attól, hogy feljelentést tegyenek, ha életük párjától sérelem éri őket.
Ez az előzetes és alapos brainstorming magán az előadáson is érezhető, és nem lepett meg, hogy már a járványhelyzet előtt dolgoztak rajta – ez nem egy hat hét alatt tető alá hozott produkció.
A karantén által teremtett helyzet a megvalósulást késleltette, ugyanakkor a kényszerű összezártság a problémát felerősítette - nagyon nem volt mindegy, hogy ki kivel szorult be hónapokra egy lakásba.
Mind a hatan
Az előadás a lehetőségek széles spektrumát mutatja be: futólag, de említődik fordított eset is, amikor a sértett éppen a férfi, Urbanovics Krisztina éppen egy olyan „véletlen balesetet” mesél el, amelyből ezt vonhatjuk le.
A lift megoldás nem rossz, és az sem, hogy a Trafó klubjának a terét tovább szűkítik, csak annyi a baj vele, hogy a lift mögött játszódó néhány jelenet valóban csak középről látható jól, a közönség fele ezekről szükségszerűen csak hangjátékként értesülhet. Horváth Jenny látványtervező ezt lehet, hogy eleve veszteségnek könyvelte el, de a történéseknek legalább a nyolcvan százaléka jól követhető.
Domokos Zsolt
Az előadás show-ként indul, Domokos Zsolt műsorvezetőként próbál minket szórakoztatni. Nagyon lendületes, érezzük az igyekezetet, de nem ez a legemlékezetesebb megmozdulása – ez csak bemelegítés. Van egy monológja a meg nem szólaló bántalmazott feleségéhez, akinek csak egy belógó testrésze látszik. A falra kenődött vérből és a színész vérző ökleiből egészen világos a szituáció, megismerhetjük az előzményeket, és bár nem menti a férfit az általa elkövetett erőszak, mégis átérezzük, hogy mi vezette idáig, és megsajnáljuk. El tudjuk képzelni hozzá azt a nőt is, aki a hasonló akciókat egyszer vagy sokszor is megbocsájtja, mert ez a férfi tényleg nagyon szerethető. (Domokos Zsolt mindig az, még auschwitzi táborparancsnokként, vagy Néróként sem tudtuk igazán utálni – ezt a rendezők ki is használják. Tegnap este egy másik Nérót nézve ismét eszembe jutott a színész, és ez a sajátossága.)
A bántalmazó ökle is vérzik - önmagánál messze túlmutató kép az előadásból
Ez a monológ az egész előadás legbensőségesebb jelenete volt számomra, és ehhez képest a jelenetek többsége a felszínen marad. De ezen hosszan el lehet gondolkodni.
Túl sok a feszültség, túlságosan is rászorulnánk a másik felünk támogatására, de erre mégsincs erőforrásunk, és hosszú háború lesz az eredmény, összekapaszkodás helyett. A címben éppen Domokos Zsolt sóhaját emeltem be, akinek a szereplője láthatóan nem érti, hogy miként juthatott el a kapcsolata erre a pontra, miért indult el a szétesési folyamat.
Hajduk Károlynak – többek között - már egy teljesen tönkrement házasság bemutatása jut, szárazon és tényszerűen, és ebben már a gyerekek szempontja is felmerül. Sok szülő nem képes arra, hogy a gyerekeket megkímélje, de az is világos, hogy van az a pont, amikor a mérlegeléshez már nem jutunk el, mert hagyjuk, hogy a helyzet tűrhetetlenné váljon körülöttünk.
A bántalmazott itt: Háda Fruzsina
Az előadásban a három férfi és három nő sokféle kombinációban fordul elő, Száger Zsuzsanna és Urbanovits Krisztina például orvosok (is), aki a gyanús balesetet szenvedő Háda Fruzsinát kezelik. Ez a bántalmazott sem tesz súlyos sérülései miatt feljelentést. A fiatal színésznőt látjuk egy másik szituációban is, amely nem mondható a családon belüli erőszak tipikus esetének. Itt még csak azt láthatjuk, hogy élettársával, akit Kárpáti Pál játszik egy nem túl szenvedélyes, és nem túl egyenrangú kapcsolat kezdeti, de már kihűlő szakaszában vannak, amikor már lehetne gyanakodni, hogy ezt a viszonyt nem lenne érdemes tartósítani.
Az előadásból feltétlenül megjegyzendő, hogy a családon belüli erőszak nem a címbeli pofonnál kezdődik, sokkal előbb, és mindkét fél benne van abban, ha egy kapcsolat már idáig eljut.
A hat színész összes jelenetét megidézni felesleges, nagyon sok pár percnyi találkozásból áll az este. Nem lehet szoros kapcsolatot látni közöttük, a figurák helyzete is változik, ahogy a jelenetek hatásossága is hullámzik. Kovács D. Dániel laza asszociációkkal dolgozik, és azt feltétlenül eléri, hogy a témán gondolkodjunk, és módot ad arra is, hogy sokat nevessünk.
Az előadás érezhetően érzékenyítő célzattal jött létre, emiatt is szerveztek beszélgetést utána, amelyre nem tudtam ott maradni, így be sem számolhatok arról, hogy hányan vettek rajta részt, és a többi nézőre miként hatottak a látottak.
Lezárásként Hajduk Károly felolvas egy nagyon viccesnek ható szöveget, a „Jó feleség 14 pontját”. Azt hiszem, hogy aki ezt be tudja tartani, az tényleg nagyban elősegíti, hogy a családi élet konfliktusmentesebb legyen, csak az a kár, hogy aki ezt kigondolta, olyan családban gondolkodott, amelyben a családfő egyedül is könnyen megteremti az anyagi biztonságot, és a nő dolga csak a házi tűzhely melegének őrzése. Lehet, hogy ezt mégis át kellene gondolni, és átírni 2020-ra. Illetve legalább mellé tenni a Jó férj 14 pontját is.
Ps. Ofner Gergely fotóit a Trafó facebook oldaláról használtam fel.
