Különleges programnak ígérkezett szombat este az „Orfeusz, avagy Nárcisz Tükörországban” Pál András és Pető Kata előadásában, és ennek az egyszeri alkalomnak hagyok most röviden nyomot.
Kiss Richárd képe a felolvasószínházról
A színlap eléggé pontosan megadott mindent, és most ezt kivételesen szó szerint idézem is, mert ennél nehéz tömörebben fogalmazni:
„A darab főhőse egy középkorú, alkoholista férfi, aki évek óta a saját maga által teremtett pokolban él – a kocsma közönségének ő Orfeusz. Delíriumhoz közeli állapotban átélt víziói és álmai gyakran keverednek össze a valósággal. Eljön a nap, amikor azzal szembesül, hogy hamarosan véget ér az élete, ha nem hozza meg a lehetetlennek tűnő döntést: be kell látnia, hogy beteg, tehetetlen, és segítséget kell kérnie.
Az előadás – naplófeljegyzések, versek, rap- és slamszövegek révén – pokolbeli utazásának eseményeit rajzolja meg. Szeretők, szerelmek, kocsmacimborák által benépesített, kaotikus dzsungelből, majd a jéghideg magányból kell visszatérnie a valóságba, hogy elhiggye: szerethető, értékes ember. A feldolgozott anyag megszabadult alkoholisták és drogfüggők vallomásaiból, történeteiből, alkotásaiból született. Színházi előadás magyar nyelven. Előadják: Pál András, Pető Kata. Zene:Lázár Zsigmond. A szöveget összeállította: Galambos Péter, Kovács-Cohner Róbert, Rendező:Galambos Péter - Támogatók: Az előadás a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ és a KuglerArt Szalon közös programja."
A leírás elég pontos, bár egy dolgot valahogy nem említett az ajánló írója: felolvasószínházról van szó.
Az előadás után egy nézőtárssal futólag megbeszéltük a kérdést, és azt gondolta, hogy egyszeri alkalomra nem is volt feltételezhető, hogy két ilyen elfoglalt színész, mint Pető Kata és Pál András egy ilyen meglehetősen hosszú – közel nyolcvan perces – szöveget megtanulna…
Erről természetesen eszembe jutott Pál András bravúros Petri-estje, illetve Pető Kata szeptemberi Jelinek-bemutatója, az Árnyék, amelyek arra ösztönöztek, hogy ezen az estén pl. ne az Operaház nagyszabású új bemutatóját válasszam, hanem őket. (Ez nem volt kemény döntés, egyértelműen ők érdekeltek jobban - ha jól számolom 39 nappal korábban írtam be a naptáramba a programot, és ez pont nem maradt el.)
Pál András fotója egy youtube-linkből, érdemes rákeresni, Petrit mond
Mindkét említett est hatalmas kihívást jelentett az előadóknak, és a „poszt-karantén” időszakban általam látott 57 előadásból mindkettőt gondolkodás nélkül beírnám a top ötbe, nemcsak legjobb alakításnak, de legjobb produkciónak is. Valójában el tudtam volna képzelni velük ugyanezt összművészeti eseménynek is, amelyik hosszan repertoáron tartható - amilyenné az Árnyék vált a Trafóban.
Hát igen, a KuglerArt, mint helyszín valóban megkötést jelent, ide valóban csak azok a produkciók férhetnek be, amelyek CSAK a szöveggel hatnak, vagy épp ez a polgári lakás miliő illik hozzájuk. (A Trojka Anna Kareninájához, amit itt láttam, nagyon passzolt, és a Látókép Ensemble előadásai is minden bizonnyal jól játszhatóak itt.)
Ez a Nárcisz mikroportos előadás volt harminc nézőnek.
Ez a mondat már meglepőbb lehet, mint az előző, hiszen a tér kicsi, minden jól hallatszik.
Ezúttal mégis több kell, az apró sóhajokra is szükség van (hasonló okok miatt mikroportozták nemrég a Katonában is az Othellót), és ráadásul aláfestő zörejeket, mindenféle zenei betétet is hallunk a János passiót is, a Doors egyik híres számát is, és hamar el lehet fogadni, hogy szerencsésebb, ha mi nézők egy hangforrásból kapjuk mindezt, összevegyítve.
Látunk két civilben ülő, a példányát néző színészt, akik talán most előttünk pont úgy dolgoztak, rendkívül koncentráltan, mintha egy hangjátékot készítenének. (Na, ide jó lenne egy fotó - nem is próbálom meg leírni, miként olvassák a példányaikat egy-egy kislámpa fényénél.) Önmagában ez is csodálatos, az a profi tudás, ahogy valaki képes egy szöveget élettel megtölteni, csak a hangja által.
Az eseményhez kapcsolódó plakát a Cafe Budapest oldaláról
Remélem, hogy az estet rögzítették, amely – talán kis rövidítéssel - nagyon jó hangjáték lehetne. Egy ideig kísérleteztem azzal is, hogy milyen, ha nem nézem a színészeket, és csak hallgatom. Elég erős hatása volt így is, tényleg nem hiányzott semmiféle pótcselekvés hozzá. A szöveg egyes részei jobban, mások kevésbé kötötték le a figyelmünket.
Pál András végigbeszéli a teljes előadást, ő lenne egyszerre Orfeusz és Nárcisz, illetve egy nárcisztikus alkatú alkoholista, aki – emlékeim szerint – 956 napja már nem ivott, viszont visszaidézi emlékeit, szerelmeit, gondolatait, amelyek jól és kevésbé jól követhetően ránk áradnak. Eközben Pető Kata sokféle karakter mellette, néha csak háttérzaj, többször és többféleképpen énekel – ebben az előadásban is igen jól érvényesül a muzikalitása.
Egymásra vannak hangolódva, és jól sikerül a mutatvány, levesznek minket a lábunkról, még akkor is, ha semmi közünk nincs pont az alkohol-függőséghez.
Azoknak, akik ezt végigolvasták, csak azt tudom javasolni, hogy mindkét színésztől nézze meg a már említett magánszám-jellegű produkciókat, és persze minden mást is, amelyben előfordulnak. Én ezt teszem évek óta.
Ps. Amennyiben lesznek képek az eseményről, pótlólag majd beillesztem a bejegyzésbe.
