Nem egyszerű mostanában ajánlót írni, hiszen szinte képtelenség előre tervezni. Tipikus nézői magatartássá vált az előadás napján megvenni a jegyet, és ez indokolt, mert például tegnap is délután kettő után töröltek egy előadást, azaz hat órával a kezdés előtt.
Minden létező rugalmasságunkat elő kell venni, és lehetőség szerint úgy tervezni, hogy eközben ne éljük bele magunkat túlságosan előre az élménybe. Ez mindenképp veszteség, és ahogy tegnap magamon megtapasztaltam, nem is sikerülhet egészen, nehéz ez a „készülni is, nem is” állapot.
A színházakat viszont pont most nem szerencsés magukra hagyni, mert mire elmúlik a vírushelyzet, addigra a néző nélküliség csapását nem fogják kiheverni. Aki nem fél, az pártolja az általa kedvelt társulatokat, hogy túléljék a válságot.
Ezért kapom maga én is össze, és leírom, hogy én mit várok a novembertől, és ezzel is kicsit időt nyerek, hogy a három folyamatban lévő bejegyzésemet elengedjem. (A közeli napokban az Othellóról, az Amadeusról és a „III. Richárd betiltva” c. Vádli-produkcióról szóló beszámoló befejezését tervezem.
Don Giovanni - Müpa - nov. 28-án lesz a BDZ előadásában - számomra a hónap eseménye lesz, ha nem marad el
ZENÉS SZÍNHáZ
Két pesti esemény van, amelyeket muszáj teljes lendülettel várni még ebben a helyzetben is. A Mester és Margarita premierje az Eiffel Műhelycsarnokban éppen negyedszer van kitűzve. Gyöngyösi Levente „rockoperája” először az építkezés miatt, később a vírus miatt csúszott, és jelenleg a novemberi műsorban két alkalom szerepel (nov. 5 és 8). Nagyon drukkolok annak, hogy megvalósulhasson most már.
A másik az általam már előzetes ajánlóval és részletes leírással is megörökített Don Giovanni lesz a Müpában november 28-án. A sárospataki előadás beváltotta a hozzáfűzött nem kis elvárásaimat, és remélem, hogy a járványhelyzet lehetővé teszi a megtartását.
PRÓZAI SZíNHÁZ
Mivel az Opera nagyobb apparátust igényel, és sérülékenyebb emiatt, szeptember óta 90%-os arányban nézek prózai előadásokat, egyszerűen azért, mert a betervezett operaelőadások maradnak el a leggyakrabban, ráadásul pótlás nélkül. (Jó esetben marad egy a négyből.)
A pesti prózai színházak közül is sokan kénytelenek alkalmanként néhány napra leállni, és egy pozitív teszt beugrásokat eredményez lépten nyomon. Ennek ellenére nézzük meg, hogy elméletileg mi az, amire lehet számítani.
Az Átriumban ismét egy Alföldi Róberthez köthető előadás nézhető, ezúttal rendezőként szerepel „A jegyzőkönyv” színlapján. Ugyancsak az Átriumhoz tartoznak a Mentőcsónak társulat előadásai is, akik egy újabb bemutatót készítenek (Megálló), amely a szokott módon a Jurányiban nézhető.
Az Orlai Produkció nagyon küzd szintén, a Hatszín Teátrum kiesését is megoldották, és most már a Katonában is tartanak előadásokat. Ha valaki megnézi a műsort, amely a sok helyszín előadásait mind együtt közli, nagyon látszik a „csakazértis”. Az október végi két bemutatójuk (Apád előtt ne vetkőzz, Nyakunkon a revizor) is többször nézhető november folyamán, de szinte a teljes repertoárjukat is képesek felszínen tartani.
A Katona műsora is folyamatos, ezen látszik nagyon, hogy előre most már nem lehet eladni a jegyeket, de még így is vannak novemberre már betelt alkalmak. A két új bemutató – Othello és a „Hát, ha van is…” – sokszor nézhető, néhány napon belül ki fogom tenni a saját ajánlóimat is ezekről.
A Centrál Színházban a „Házassági leckék középhaladóknak 2” ugyan október utolsó napján lesz először, de ezért ez mégis inkább már a november nagy eseményének ígérkezik. Az első rész igazán remek volt, és majd most kiderül, hogy a folytatás fenn tudja-e tartani a színvonalat. Ezt mindenhogyan igyekszem majd megnézni, mert jó élmény volt az első rész, amelyről akkor még persze nem tudtuk, hogy várható folytatás is.
A Radnótiban november legvégén lesz Schiller Don Carlosának premierje, és ez engem a társulaton kívül azért is vonz, mert ebben az évben sokat foglalkoztam a Verdi operával, legutóbb sikerült a téma kapcsán megdönteni negatív rekordomat is: a darab elemzéséről írt külön bejegyzésem tényleg senkit nem érdekelt, de ettől még fokozottabb lelkesedéssel készülök az újabb Don Carlosokra.
A Rózsavölgyi Szalon felkérésére írt Zalán Tibor új művet („El kell mondanom”) és ennek is novemberben lesz az új bemutatója Őze Áron rendezésében.
Az RS9 műsorára nézve se jönne rá senki, hogy most különleges időszak van, folyamatos a program. Itt is jól összegyűlt néhány pótolnivalóm. Most elsősorban a Neptun Brigád „Bankhitel” c. előadása jutna eszembe, amelyet tegnap mutattak be, és jó esetben novemberben tudom megnézni csak.
A Tháliában október utolsó napjaiban kerül sor egy új bemutatóra. Az Illatszertár hálás darab, még a kisebb szerepek alakítóira is hosszan emlékszünk. Ezúttal Szinetár Dóra, Ember Márk és Szervét Tibor kapja majd a legnagyobb esélyeket.
Valószínűleg ennyire kevés eseményt még sosem terveztem egy novemberi hónapra, és még persze elválik, hogy ennyi is megvalósulhat-e vagy sem, illetve jön-e bármi még hozzá, esetleg sikerülhet-e még bármire lejutni vidékre is.
Most is várom, hogy kommentben kiegészítsetek, ti mit vártok színházi szempontból a novembertől?
