Mezei néző

Néhány benyomás következik Sárik Péter általam már két hónapja megszeretett Kékszakállú-feldolgozásának pataki ősbemutatójáról, és a Zempléni Fesztivál további eseményeiről, amelyeken ennek köszönhetően részt vehettem.

Próba közben: Sárik Péter, Gálfi Attila, Fonay Tibor és Miksch Adrienn

Ez a poszt csupán rövid bevezetés, akit csak célzottan az átdolgozás és a Trió részvétele érdekel, az rögtön léphet is tovább a következőre.

II.„jazz bezárva” – Sárik Péter Triója Hollerung Gábor várában

Aki viszont csak az énekesek viszonyáról írt néhány oldalamra kíváncsi, ugorjon azonnal a harmadikra:

III. „kihagyott ziccer” - Miksch Adrienn és Cser Krisztián szerepértelmezéséről

Miután nem 55 percnyi élményanyagot szedtem össze három nap alatt, külön nyomhagyó ajánlót is írtam a projekt járulékos hasznairól. Ha realisták vagyunk, bőven lehetnek olyanok, akiknek ez lesz viszonylag érdekes, és a Kékszakállúra sosem ülnének be, akár hat-nyolc oldalnyi győzködés hatására sem. Már most át lehet lépni az utolsó részre itt:

IV.A „Sárik Péter-csomag” többi része: két és fél további koncert és két kirándulás

Aki marad, azoknak most tényleg jöhet némi bevezetés:

Véghez vittem immár a tervet, szerettem volna az Ördögkatlan Fesztivál általunk meglátogatott minden eseményét külön bejegyzésben megörökíteni, sorozatként. Ez mára, a saját magam által kitűzött határidőre meg is történt.

A fesztivál két megteremtője: Bérczes László és Kiss Mónika

A színház kapcsán a kereszténység, hagyományok, magyarság jelszóként sokszor elhangzanak, leginkább politikai színezetet öltő kinyilatkoztatásokban.

Nos, itt van ez a független társulat, népi ruhákban (önálló előadásban nem nagyon láttam őket ilyen „jelmezszerű” öltözetben), és betlehemezéssel kezdenek a szabad ég alatt, a „Legelőn”, több száz ember előtt egy Fábián Péter és Benkó Bence által közösen írt és rendezett előadásban, akiknek ez a legújabb közös munkája - ahogy látszik, most már önálló projekteket visznek végbe az utóbbi időben. Ez az előadás 2020. októberében Beremenden került először nézők elé, a tavalyi katlan pót/mini-fesztiválján. A bejegyzésben elhelyezett képek akkor készültek, az Ördögkatlan színlapjáról származnak. (Ha lesz több is, pótlólag bővítem majd a bejegyzésemet.)

Borsányi Dániel és Gyöngy Zsuzsa - a feledés-párti pásztor és a talált leány

A korábbi évekből származó híresztelések alapján azt hittem, hogy a katolikus templom ostromában fogok részt venni az Operabeavatóra való bejutás kapcsán. Nem sorszámos esemény, nincs tuti bejutás, és fél óránál korábban a kezdés előtt nem lehetünk ott. Szinte biztos voltam abban, hogy esélytelenek leszünk így, és már előre fogalmaztam magamban a szöveget, hogy milyen érvekkel fogok próbálkozni a beengedő ember meggyőzésével.

Dinyés Dániel a délelőtti Bohémélet beavatón (ha egyszer arról van kép)

A Katlan utolsó napjának megtervezése sem volt egyszerű feladat, és aki saját tapasztalatából ismeri a helyi viszonyokat, a falvak közti távolságot illetve a bejutási szisztémát, vagy belenézett ennek a sorozatnak a praktikus információkat hordozó első részébe, sejtheti miért. Szerettem volna Beremenden meghallgatni a délelőtti Operabeavatót a Bohéméletről, sőt a délutánit is a Don Giovanniról (utóbbi sikerült is), viszont ezért a fiamat is nagyon érdeklő Göttinger-bemutatóért Villánykövesdre kellett menni, a Faluházba (kb. 70 férőhely), és csak egy sorszámunk volt rá. Egy óránál kevesebbet hagyni a bejutásra ebben a helyzetben erős kockázatot jelentett volna - arra, hogy a csütörtöki csoda megismétlődik (Elemről Guppira), és félórán belül átvisznek minket, pláne nem számíthattunk.

Göttinger Pál Jánosnál a Susotázzsal, egy korábbi Operabeavatóval és legújabban a Színész Bátorságpróbával  már olyan jól pozicionálta magát, hogy  ezt a napot vele kellett kezdenünk.

Nagyon jó döntés volt, az egyik olyan előadást láttuk, amelyik mindkettőnket végig lekötött és szerettük. A célközönsége lehet mindenki, aki élvezettel nézi, ha egy színész hirtelen szerepet vált. A színész egy kosztümöt (látványtervező: Fekete Anna), de négy szerepet öltött magára Ujj Mészáros Károly rendezésében.

Az előadást reklámozó fotó az Ördögkatlan színlapján

A K2 Színház általunk látott második előadásáról készül ez a nyomhagyó-ajánló. Király Dániel rendezte Tom Stoppard színdarabját, akinek még az is lehet, hogy ez volt az első nem-színészi feladata a csapatnál. Feltehetően ez volt a bemutató, áprilisról elcsúsztatva, a port.hu még nem is említi, annyira friss.Játsszák: Bán Bálint, Formán Bálint, Gyöngy Zsuzsa, Piti Emőke, Szabó Zoltán - csapatjáték a javából.

A plakát - Gyöngy Zsuzsával

Stefanovics Angéla 2018 novembere óta játssza a Csáót a Jurányiban (a Titkos Társulattal) Kárpáti Péter rendezésében, én pedig minden egyes hónapban beírtam a naptáramba az időpontjait, amelyek helyett rendre egy-egy főpróbát vagy kihagyhatatlan koncertet néztem meg végül. Biztosan megtörténhetett már ugyanez "a betervezés majd halasztás"-helyzet vagy húsz alkalommal, mire most végül megnéztem, már nem engedve a párhuzamosan játszott más színházi produkciók csábításának. Egy apró malőr jóvoltából ráadásul erre az egy órára nézői pályám egyik legemlékezetesebb epizódjaként fogok visszagondolni. (A tanulság: érdemes a független színházakban nagyon alaposan átgondolni, hogy hova ülünk le.)

Aki Angéla színészete iránt érdeklődik, annak ez a majdnem önálló est kötelezően nézendő, és ehhez semmiféle ajánlót nem kell elolvasni. Ennek ellenére mégis írtam róla egy nyomhagyót, nemcsak a rend kedvéért.

A kép, amely az Ördögkatlan színlapján az eseményt reklámozza

Évek óta lelkiismeretfurdalásom volt, amikor "A piszkosak" eszembe jutott. János annyira élvezte, és szerette volna újranézni, és amíg Marci élt, akárhányszor visszavihettem volna a Karinthy Színházba, bármikor beültetett volna minket és mindig hívott. De nem tettem, mindig volt valami új és még újabb főpróba vagy premier, netán egyik követett énekesem n+1. fellépése.

Most, ugyan volt olyan program, amelyik mindkettőnk számára újdonság és érdekes is lett volna, de úgy éreztem, hogy ez az újrázás a gyereknek jár, hiszen ki tudja, hogy mi lesz az előadás sorsa a későbbiekben, láthatja-e még, miután a Karinthy egészen átalakult.

Az Ördögkatlan színlapja ezzel a képpel reklámozza a produkciót - Katona László és Molnár Gusztáv

A leprikónok felkeresése után Nagyharsányba vitt vissza az utunk. Meghallgattuk Kőrösi Andrást, ahogy elmondja nekünk megközelítőleg egy óra alatt "A helység kalapácsát", de nem akárhogyan - miközben kisüt közben egy szép adag palacsintát is. Kész szerencse, hogy a színpadot borító tető árnyékában ültünk és János fotózott ehhez a bejegyzéshez, van mit kitennem.

Tóth Eleonóra, azaz Szemérmetes Erzsók és Kőrösi András akció közben

Bár mostanára az idő összefolyik, de talán július utolsó hetének közepén, a Katlan műsorát olvasgatva találtam rá a műsorban "A leprikónok átka" címre, és némi keresés után rá is döbbentem, hogy bizony már 2018 óta Varró Dani "A szomjas troll" című mesekönyve nélkül élek. Hm