Ez a 2991. posztom ezen a blogon, de még mindig fontosnak érzem, hogy hangsúlyossá tegyem: ez egy főpróba (!) alapján készült ajánló (!) (nem kritika), és a kérdésem továbbra is az: kinek és miért érdemes megnézni?
Ötvös András (Alvin) és Péter Kata (Karen)
Január utolsó két hete a korábbinál még fokozottabb bizonytalanságról szólt – az én naptáramból tíz előadás tűnt el a covid miatt, és vagy került helyére másik/harmadik, vagy lett „szabadnapom”. Ez a bemutató is közel két hét csúszással jutott el végre a premierig és a második előadásáig, de az a lényeg, hogy eljuthatott.
A Gózon Gyula Kamaraszínház saját épületének felújítása miatt a város számos pontján vendégeskedik, és így az új bemutatójuk ide került, a FÉM Arts & Café-ba, amely logikus választás volt nemcsak a színházterem jellege miatt, de azért is, mert a szereplő színészek más, itt futó előadásokban is érdekeltek.
Stubnya Béla, Tűzkő Sándor és Kálid Artúr
Számunkra új és otthonos helyszín volt Cziczó Attila színháza, és a megtekintett „De mi lett a nővel?” kíváncsivá tett mind a hely, mind a színészek többi előadására is. Ennél részletesebb ajánló:
A Network ötödik nyilvános előadásán jártam szombaton délután, és ennek kapcsán következik néhány megjegyzés. Mondanám, hogy AJÁNLÓ, de ennek az előadásnak nincs ilyesmire szüksége.
Az előadás márciusi jegyei négy óra alatt fogytak el, sok a jegykereső poszt a facebookon, engem is többen kérdezgettek, meg tudtam-e már nézni. Ezekből az előjelekből az előadás megtekintése nélkül is már előre levonhattam a legfőbb tanulságot: Puskás Tamásnak tényleg sikerült ezúttal megint egy olyan előadást létrehoznia, amelyik erősebb, mint a vírus, sokan vágyakoznak rá, és így jó ideig nehéz lesz rá bejutni.
Alföldi Róbert
Két év kihagyás után, ráadásul most már saját helyszínen láthattuk péntek este a Dekk Színház, a FÜGE és a Gólem Színház még 2018 szeptemberében bemutatott előadását, a négy szerző (Kiss Judit Ágnes, Maros András, Nényei Pál, Szabó Borbála) által jegyzett Kiválasztottakat. (Ha már az írók: nemrég láttam Maros András REDŐNY-ét, és ezt mellékszálon MUSZÁJ ajánlanom, az egyik legjobb előadás abból a 109-ből, amit idén láttam eddig.)
A "Kiválasztottak" műfaját tekintve zenés és valóban szórakoztató közéleti kabaré, zenekarral (Ed is ON) és öt nagyszerű színésszel. Ezzel a csapattal igazán jól járt Borgula András, aki rendezőként és díszlettervezőként is működött, és mi is, akik ezen az estén a Gólemet választottuk.
Néhány benyomás következik most a helyszínről is, amely októberben nyílt, így még talán viszonylag újnak számít, és magáról az előadásról is.
Tasnádi Bence, Nádasi Iván, Sipos Vera és Katona László
Már most jelzem, hogy hétfőn visszamegyek a Mundstock úrra, akinek van szabad estéje még, becsatlakozhat.
Két év és hat hét után ismét jártam a Karinthy Színházban, ahol még mindig Marci kíván nekünk jó szórakozást és ő kapcsoltatja ki a telefonokat. (…) Erről a projektről is még egyeztettek vele az alkotói csapat tagjai, és nem zárnám ki, hogyha a covid nem szól közbe, már az ötvenediken is túl lenne ez a produkció.
Ez az este akár még a régi időkben is megtörténhetett volna, mindössze az hiányzott, hogy előadás előtt és a szünetekben fel-le cikázzon köztünk és kérdezgesse, hogy tetszik az előadása. Miután engem itt néz a plakátról írás közben ugyancsak több, mint két éve és hat hete, ő nyilván tudja, hogy mit is gondolok a színházának átalakulásáról és erről az új bemutatóról. Az utóbbiról lesz szó ebben az AJÁNLÓban, amely Balázs Andrea rajongótáborának kötelezően nézendő, kihagyhatatlan előadás.
Balázs Andrea és Pásztor Tibor
Znajkay Zsófia szokatlan című („A”) darabjának negyedik előadásán jártam a MU Színházban, és szívesen és feltétlenül ajánlom.
Azóta sorra maradtak el az általam egy hónapra előre betervezett előadások (négy egy héten belül!), és nagyon remélem, hogy most, amikor már az a meglepő, ha valami a tervek szerint rendben lemegy, mindenki más is átérzi annak a nagyszerűségét, hogy egyáltalán színházban lehetünk. Mert muszáj értékelni, és erősen örülni, hogy abból a csapatból, amelyik minket is érdekel, mindenki jól van pont azon a napon, amikor menni akartunk, és az előadás megtörténhetett. Erre is tanít minket a covid - ne vegyünk mindent olyan magától értetődőnek. A színház a jelenről szól, törékeny, eleve jellemzi a kiszámíthatatlanság, saját nézői állapotunk is erősen meghatározza az élményt, és most ezt minden korábbinál erősebben tapasztaljuk meg.
Kurta Niké és "Apu" ( Jókúti György fotója)
Most már kiteszem ennek a kedd estének a krónikáját, ugyan csak két képet találtam hozzá, de majd idővel kibővítem újabbakkal, ha lesznek.
Közel két éve volt a Mady Baby bemutatója, amelyről a színlap leírása alapján is biztosra vehető, hogy nem jelent majd könnyen emészthető kikapcsolódást nézőinek. Nem árulnak zsákbamacskát, tudható, hogy masszív tragédiával kell majd szembenéznünk. A színházi nézők többsége (a jelenlegi jegytérképekből is) láthatóan valami szórakoztató, laza darabot keres, esetleg némi társadalomkritikai felhanggal, de igazán durva előadást kevesen szeretnének. (Nemrég valaki „sírva röhögőset” keresett egy csoportban – ilyen kategória is van – ez pont nem az.)
Ezt az elméletemet a tegnapi „Dead Man Walking” is igazolta az Eiffelben – pontosabban a több, mint 250 üresen maradt szék az egyébként katartikus előadáson. (Lesz még egy belőle, jövő vasárnap - határozottan ajánlom.)
Nekem viszont most egy újabb durva, ámde annál emlékezetesebb élmény jutott, és meg is írtam erről az AJÁNLÓmat azonnal, aki érzi magában az erőt, az jól jár, ha nem hagyja ki.
Ez egy szép előadás, a nézőt azonnal megfogja a költői nyelv és a hozzá illő „költői színház”. Mesét hallunk három remek színésztől, amelynek van áthallásos jelentése és az elmesélés formanyelve nagyon elüt a szokványtól. Megfelel a „családi verses-zenés mesejáték” megjelölésnek.
A következő előadás február 6-án nézhető, jegyek még a 6Szín oldalán kaphatóak rá.
Szádeli fest - Illés Dániel
Ennyiben foglalnám össze tömören az ajánlómat, de kifejtem valamivel bővebben is:
Jó helyzetben van az, aki évek óta kedveli a Dinyés Dániel- Göttinger Pál kettős által valóban már fémjelzett operabeavató előadásokat, amelyek a 6Színben évad elejétől teltházzal mennek. A már befejeződött Don Giovanni sorozat után (Szegeden még az van műsoron!), újabb operát kezdtek zenei motívumokra szedni, és ez egy fiatalkori Mozart darab, a Szöktetés a szerájból. (A szerző 24 évesen írta.)
Ha minden jól megy, havonta két estén lehet a karmester, illetve a rendező stand up-ra erősen emlékeztető műsorát megnézni. Érdemes időben kapcsolni, mert már most elkelt a februári jegyek nagyrésze.
Ez a nagy hír, és ennyi is elég azoknak, akik már láttak ilyen műsort. (Én is írtam már nagyon sokról, a teljes Cosí fan tutte sorozatról is, illetve a nyári ördögkatlanos DG-ról.)
Dinyés Dániel
Most ez az újabb krónikaszerűség azokat célozza, akik még sosem voltak, csak fontolgatják, és persze azoknak is jól jöhet, akik valami akadály miatt kihagyták és be szeretnének kapcsolódni előbb-utóbb.
Az utóbbi hetekben többször elhallgattam előadást, nem akartam az AJÁNLÓ blogomat kritikai irányba vinni, nem esik jól a hánytorgatás, annak szeretek nyomot hagyni, ha a mérleg egyértelműen pozitív. Éppen ezért NAGYON NAGY HÁLÁT érzek, amikor egy előadás kapcsán az a benyomásom (azonnal és még két nap távlatából is), hogy EZ REMEK, EZ HIBÁTLAN, EZ PONT ÍGY JÓ, ahogy van, és a legkisebb kompromisszumot sem kell kötnie annak, aki megnézi. Fenntartások nélkül tudom ajánlani.
Maros András darabja Ujj Mészáros Károly rendezése ez az eset. Minden összejött az alkotóknak. Aki alapvetően szereti a színházat, megteheti, hogy ezt megnézi, és mégis kihagyja (és nem azért, mert a vírus miatt úgysem megy sehova), azt csak sajnálni tudom a veszteségért. Ennek az előadásnak be kell robbannia. A második előadás a 6Szín műsorában már megtalálható, február 25-re még vannak is jegyek.
Különösen érdemes lenne erre gimnazistákat vinni, jól el tudnám képzelni az előadást feldolgozó drámafoglalkozással vagy levezető beszélgetéssel lezárva.
