Mezei néző

Fabók Mancsi bábszínházát 2014 óta követem, és igyekszem minden repertoáron lévő produkciójáról nyomot hagyni, illetve ajánlani ezt a számomra kétségbevonhatatlanul zseniális (igen, ez most nem maradt bennem, nincs jobb jelző) és nagyon könnyen szerethető művészt, akinek a bábelőadásait a felnőtteknek is jó nézni, nem csak az óvodás-kisiskolás korosztálynak, akiket elsősorban megcéloznak.

Népmeséket hallunk tőle a saját feldolgozásában, közben rendszeresen megszólítja meg a közönséget, kapcsolatot tart velünk, reagál még arra is, ha netán mi meg se nyikkanunk. Öt-hat karaktert is eljátszik, saját magával párbeszédezik, és mi hol nevetünk, hol meghatódunk.

Miután három-négy napja a Bethlen téri színház műsorát apróra végignéztem egy másik előadás (Ketten egyedül) kapcsán, akkor jöttem rá, hogy Fabók Mancsinak ezt a több, mint tíz éves, szakmai díjjal is kitüntetett produkcióját még épp nem láttam, és most lehetne. Erre a vasárnapra ugyan volt már két előadásom, és lélekben nagyon készültem már a Káli holtakra, de délelőtt erre rá kellett érnem.

Nagyszerű döntés volt, csak kár, hogy kevesen tettek hasonlóképpen...

Egy újabb szinte friss előadást nézhettem meg ma a Bethlen Téri Színházban, ahova legutóbb „A testőr” miatt látogattam el, még tavasszal, amikor helykihagyással lehetett csak ülni és kötelező volt a maszk is.

Ez már a múlté, de az nem mondható el, hogy a vírus hatása nyomtalanul eltűnt azóta: a közönség egy része még óvatos (túlságosan? vagy azoknak van igaza, akik kerülik még mindig a közösségi élményeket?), és kevesebb az érdeklődő más helyszíneken is, és túl sok a lehetőség a maesteszinhaz.hu-n. (Átmenetileg ez persze jó, de hosszú távon kevésbé.)

Az ArtSzíntér most ezt a kétszemélyes, romantikus vígjátékot kínálja nekünk, amelyiket korábban lehetett látni a Budapest Kamaraszínházban és a Tháliában is, nem egészen idegen a „Frankie és Johnny”. Terrence McNally darabját Hamvai Kornél fordításában, Deés Enikő dramaturg támogató közreműködésével, Dicső Dániel rendezésében játsszák.

Aki egy párkapcsolati témájú, rövid (egy rész, 80 perc), szórakoztató és egy jó beszélgetés kiindulópontjául szolgáló előadásra vágyik, annak ez jó választás. Esetleg akkor is, ha „csak” Ullmann Mónikát vagy/és Makranczi Zalánt „élőben”, három méter távolságban szeretné látni valaki, és nem a kedvenc sorozatában. (Hm. Ha valaki nézte a Drága örökösöket, akkor nem lesz újdonság számára a kettős, illetve éppen ellenkezőleg: ez most egy másik leosztás.)

Mintha a dolgok kezdenének visszatérni a rendes kerékvágásba…- egészen úgy nézett ki minden a Müpában mindhárom estén, amikor ott jártam szeptember folyamán.

Sok hónap csúszással, de megvolt a BDZ szokásos évi egy opera-bemutatója (Hábetler András nagyon átgondolt és szórakoztató Don Giovannija, szerethető és ezer fokon izzó magyar énekesekkel, helyzetük magaslatán, melynek felvétele a youtube-on teljes egészében is elérhető), és most a BFZ, a másik zenekarom, is előállt a sajátjával, amelyet szintén nagy lelkesedéssel vártam hónapok óta.

A csembalónál: Fischer Iván - az ágyban: Valer Sabadus (Néró) és Jeanine De Bique (Poppea)

A színházak műsora tele van mostanában olyan bemutatókkal, amelyeket hónapokkal korábban, még a lezárások idején elkészítettek, de legjobb esetben is csak streamként, üres nézőtér előtt játszhatták le. Ilyen volt ez a kedd esti pót-premier is, a Zichy Szín-Műhely produkciója Léner András rendezésében.

Az előadás menetideje optimális, az egy óra ehhez a háromszereplős történethez se nem hosszú, se nem rövid. A téma az alig mögöttünk hagyott karanténidőszak, az összezártság feszültségei – a színlapról ez egyértelműen kiderül. Kérdés: akarunk-e már most szembesülni a viszonylag friss traumáinkkal, akár vígjáték formájában, ahogy ezt a darab teszi. Aki erre igent mondott, ezen az estén valóban jól szórakozhatott a 6Színben.

Gubik Ági, László G. Attila, Fekete Linda

Legközelebb élőben szept. 18-án nézhető az Óbudai Kulturális Központban, ráadásul az E-Színház felületén is lehet rá jegyet venni, péntektől elérhető lesz online is.

Bővebben:

Számomra ez az előadás legelsősorban magáról a színházról szólt, bár Hernádi Judit kapcsán eleve mindig eszembe jutnak a legelső élményeim, de most n+1. alkalommal nem nosztalgiázom, a többi bejegyzés vele kapcsolatban könnyen visszakereshető.

Bár "Amy világa" a cím, de Amyt nem Hernádi Judit játssza (ő az anya, Judy, a nagy színésznő), bár a színlapon mégis az ő képe van, ráadásul épp az előadás kulcsjelenetéből. Lehet, hogy Kovács Krisztina fordító-dramaturgot vagy Valló Péter rendezőt, Zöldi Gergely művészeti vezetőt vagy Orlai Tibor producert is éppen ez fogta meg David Hare darabjában? Engem igen.

Ami biztos, tényleg azoknak lesz garantáltan jó befektetés az előadásra szóló jegy megvásárlása, akik szeretik Hernádi Judit színészetét. Nekik kihagyhatatlan a produkció. Végig színen van, rajongói elégedetten fognak távozni a kétrészes előadás után.

Következő előadások: csütörtökön és pénteken, szept. 16-17-én lesznek. Jegyek még kaphatóak.

Nem volt rossz ez a hétfő, de az egész napi munka után az átlagnál fáradtabban mentem gyalog a Centrál felé (a Lánchíd lezárása most szép nagy kerülőt is jelentett), és nem tartottam a legjobb ötletnek, hogy így állítok be a Kisszínpadra, teljesen kilúgozva, ámde még mindig a péntek-szombati dupla Don Giovannin gondolkodva. Nem sok szerencsétlenebb helyzet lehetne, bár azt is tudtam, hogy az előadás így megmutathatja erejét: kihúz-e a gödörből, vagy sem, ez itt a kérdés. Ha elég jó Pokorny Lia, eléri, hogy a kiszabott 75 percig csak vele foglalkozzak, ha meg nem…(probléma lesz ajánlót írni) – gondoltam.

Nem tudom, hogy a többi (180-250?) néző, ahányan megtöltik a Kisszínpadot milyen állapotban ment oda, mit élt át, engem személy szerint a legelső dal harmadánál-felénél, elkapott Lia, és meg tudott végig tartani. Ebből a tapasztalatból elmondható, hogy nyugodtan bevállalható az előadás munkanapon, bármilyen helyzetben, számítani lehet arra, hogy sokkal jobb állapotban fogunk távozni, mint ahogy odamentünk. Melegen ajánlom a megtekintést, elsősorban azoknak persze, akik már több mindenben látták a színészt, és most még mélyíteni szeretnék a róla alkotott képüket.

Schwechtje Mihály új színházi bemutatója „fekete komédiaként” szerepel a színlapon, és a létrehozott előadás meg is felel ennek a minősítésnek.

Ez az előadás fontos témáról szól (a mindennapi korrupcióról), nem túl örömteli a konklúziója, amelyet muszáj lenne megfontolnunk, de mégis szórakoztató, leköti a nézőt, a kivetítések miatt még látványosnak is mondható, sőt a színészek is szerethetőek benne. Ennél többet nem nagyon lehet várni semmitől, alulfinanszírozott független csapattól aztán pláne nem.

Tegnap hosszú hónapok után végre kinyithatott az RS9 Színház is és megnézhettem a Neptun Brigád még mindig újnak számító előadását. Tavaly októberben ugyan sikerült bemutatni, de túl sok előadást nem érhetett meg a nov. 11-i második lezárás előtt, és nagyon sajnáltam, hogy pont lemaradtam róla. Most viszont itt kezdtem hozzá az új évadomhoz.

Tűzkő Sándor és Baksa Imre

Ez a poszt most kizárólag a blogom helyzetéről szól, a fenntartás lehetőségeiről, nem pedig egyetlen konkrét produkcióról.

Eközben persze kilátásban van a Neptun Brigádtól a Bankhitel, az új budaörsi bemutató Takács Katival, a Dohnányiék Don Giovannija, a Szerelmesek városa (a Víg új zenés előadása, ha ez kérdéses lenne), az új Orlai-premier az Amy világa, Pokorny Lia sanzonestje, a Fesztiválzenekar Poppeája, a Kritikusok díjának átadó ünnepsége, hogy csak a következő másfél hétre tekintsek előre – és ebbe az Átrium új Alföldi-előadása még nem is férhetett bele, arra most még csak gondolok. Ezekre mind készülök előre, és ha minden jól alakul, ezekről nagyjából a fenti sorrendben jönni is fognak MAJD a posztok.

De most muszáj ezen túl lennem előbb, és bár a nyár folyamán is kellett volna valamennyit foglalkoznom a saját helyzetemmel, voltaképp örültem, hogy sikeresen elterelt a kéktúra dél-dunántúli etapja (545 km) és az Ördögkatlan (17 előadás, 21 megírt bejegyzés). Nagyon nem szívesen gondolok a hogyan továbbra, de nem elkerülhető.

Ennek tudatában kattintsatok (vagy ne) a tovább gombra.