Mezei néző

Néha mondogatjuk, hogy felesleges aggódni, sőt nem is jó, mert feltétlenül bevonzzuk a félelmeinket. Erről ezen az estén is megbizonyosodhattam a 6szín teátrumban, amelyik – befogadó színház lévén – esélyt ad sokféle független csapatnak a bemutatkozásra.

Ezen az estén a Bohém Társulat régi előadásának felújítását néztem, mégpedig a H. Varga Tamás által írt és rendezett Babaváró partyt, amelyben az alkotói csapat vezetője még színészként is részt vett.

Show-elem a Babaváró partyn - fotó: Dolnay Ágnes (a Bohém Társulat FB-oldaláról)

„Olyannyira a saját életünk árnyékában élünk, hogy még véletlenül sem látjuk, akárcsak egy lépés távolságból sem, hogy mi zajlik velünk.” – ez egy nagyon nyomatékos Háy János mondat az előadásból, aki ezzel a művével IS mindent megtesz, hogy megmutassa, miként éljük a nem különleges, "saját társadalmi csoportunknak megfelelő" életünket egyik vagy másik sablon szerint, amelyek alig térnek el egymástól. Előbb-utóbb mindenképp zsákutcában kötünk ki.

„A cégvezető” kemény szöveg, de a benne foglalt rettenetet Sághy Tamás nagyon szépen, sőt szerethetően tudja kimondani, és talán nem is minden haszon nélkül. Hátha lesz olyan, aki ennek hatására érdemben is átgondolja a saját viszonyait, és azt, hogy pontosan mire is fordítja idejét, energiáit és ez mire vezet majd hosszútávon.

Mindenkinek egyértelműen ajánlom a regényt is, a belőle készült előadást is, amelynek létrejöttét Perczel Enikő dramaturg és Hargitai Iván rendező is támogatta.

Hosszabban:

Október elején, amikor a Mezei néző Fb-oldalára kitettem a szeptemberi összegzésemet, rákérdeztem, hogy a poszt olvasói mely frissen látott előadásokat tekintik visszanézve kihagyhatatlannak. A kommentek között szerepelt az „Egykutya”. Rákerestem, kíváncsi lettem rá a PopUp Fb-oldalán szereplő cikkek és fotók alapján, és most, miután megnéztem, én is csatlakozom az előttem már megnyilatkozókhoz: nagyon érdemes ezt az előadást megnézni. Legközelebb november 4-én és 5-én.

Döbrösi Laura - a vendéglátó

Ennél hosszabban:

Ma két hete láttam az előadást, amelyik számomra a legjobb kettőben van benne eddig az idei 37-ből. MINDENKÉPPEN NÉZENDŐ. Miután egy félreértésnek köszönhetően (nem jutottam hozzá az itt mellékelt fotókhoz, melyeket Juhász Éva készített) azóta is vártam az ajánló befejezésével, minden egyes nap újra fel is idéztem az élményt – az előadás számomra még nem ért véget.

Már többször kiderült, hogy a késlekedés néha jót tesz, így a friss lelkesedéssel elkezdett szövegemet még mindig ebben az állapotban fejezem be. (Nagyon szeretek előadásért lelkesedni, és ezért most lehetett is – ezért különösen hálás vagyok az egész csapatnak.)

Jelen esetben a teltház 30 fő, kétórás, mászkálós előadásról van szó – legközelebb okt. 19-re van még MOST jegy. Aki szereti a színházat, ráér és kihagyja mégis, az magára vessen, én szóltam időben.

Kurta Niké - Ingeborg Holm

Hosszabban kifejtve:

Hárs Anna "Madártávlat" c. tandrámájának bemutatója nyomasztó, de nagyon sok igazságtartalommal bír és ami ugyancsak lényeges: jól kiválogatott, remek színészek adják elő. Másfél óra, eközben sokat lehet nevetni, de keseregni is – attól függően, hogy kit mennyire és miként találnak el a látottak, milyen viszonyban van/volt felmenőivel és leszármazottaival. Egy néző többféleképpen is lehet érintett, ahogy például én is annak éreztem magam.

Nagy Katica és Kerekes Éva

Vannak előadások, amelyek közben nemcsak a történet vesz meredek fordulatokat, de a nézői állapot is hasonlóképpen alakul át. Kénytelen voltam ezen a szerdán is többször átértékelni, hogy miről is szólt ez az este, Didier Caron darabjának másfél órás előadása.

A hétvégén technikai hibába (képek feltöltése) ütközve piszkosul lemaradtam a bejegyzéseimmel, így amikor megtudtam, hogy a hétfő estére régóta betervezett előadásom elmarad, akkor megkönnyebbültem, de aztán tíz percen belül csak ránéztem a műsorra. Sajnos/szerencsére, felfedeztem, hogy az RS9-ben épp játszik Menszátor Hérész Attila, akit nemrég remek formában láttam a Csirkefejben. Ezek után már nem volt választási lehetőségem…

Fazakas Júlia

Alig kezdődött el az évad, de egy hónapon belül már ez a negyedik premierje volt a Radnótinak, ahol évtizedeken át ennyi volt az éves bemutatók száma.

Ez az előadás elkészült már az elmúlt tél folyamán, márciusban bemutatták streamen, sőt még később is vetítették. Könnyen lehet, hogy emiatt már régen többen szembesültek az élménnyel, mint ahányan egy teljes szezon alatt megnézhették volna, de az is lehet, hogy a színház számos törzsnézője inkább kivárta az élő megtekintés lehetőségét, ahogy én is.

Kivetítés és mögötte a jelenet...László Zsolt és Mészáros Blanka (és a gyerekszereplő- ?)

Nagy Péter István rendezése kétrészes, három óra a menetidő a szünettel együtt, és sejtéseim szerint ezen a produkción nagyon erősen nyomot hagyott a covid időszak. Feltehetően másként készült volna el, ha nem kényszerülnek rá a színházak a közvetítéses üzemmódra. Az előadásban nagyon sok jelenet (talán az előadásnak közel a fele!) élőben zajlik ugyan, mégis kivetítve látjuk. Emiatt a távolabbi erkélyes székek is jó helynek számítanak most, nemcsak azok, ahonnan a színészek extrém közelségét is érezhetjük.

Az utóbbi napokban többen is kérdezték, hogy mit ajánlok 13-14 éveseknek. EZT!!!! Ezt mindenhogyan.

Nagyon jó, hogy létrejöhetett a Budapest Bábszínház előadása, hasonló módon segít abban, hogy a gyerekeknek kedve legyen a görög mitológia történeteivel ismerkedni, mint a Percy Jackson-sorozat, sőt a hagyományos színházi előadásokhoz is kedvet csinál. Hátha ráérez az a diák, hogy csak jobb így együtt a többiekkel színházat nézni, mint külön egy telefont nyomogatni. Ami talán a siker záloga: a kísérő felnőttek szintén jó élményként fognak róla beszélni, és talán másoknak is kedvet csinálnak az előadáshoz.

A premier tegnap megvolt, mostanára már több száz ember megnézte, és mindezt saját élményből tudja. Javaslom a gyors foglalást, jegyek megrendelését. Aki tanárként ezt megnézi, feltehetően vinni akar majd rá néhány osztályt, és előadásonként csak 400 hely van, nem több.

órák közti szünetben: Barna Zsombor (Héraklész), Szolár Tibor (Iphiklész) és Márkus Sándor (Eurüsztheusz)

Ez volt a rövid tanács, és most jöjjön az élménybeszámoló a csütörtökről, a tanároknak tartott tájékoztatóról és a főpróbáról is, amelyen szerencsére néhány diákcsoport is jelen volt, így a nagyon intenzív ovációból a szereplők már a premier előtt is megtudhatták, hogy sikerült dupla hatost dobniuk.

Emlékszem még a nagy dilemmára az Ördögkatlan programjának tervezésekor: Benkó Bence rendezésében a K2-t nézzük-e Jánossal, vagy legyen elég a csapat másik három előadása, és a Kicsibácsit mutassam meg neki, amelyik nekem tavaly az évad három legjobb előadásának egyike volt. Végül, nem könnyen, de a Kicsibácsit választottam. Most, hogy a péntek délelőtti teremszínházi szemlén láttam ezt az előadást is, valószínűsítem, hogy a 13 éves fiamat ez az előadás is hasonlóképpen megragadta volna, mint az anyegin.hu és a Béke, amelyeket még mostanában is emleget.

Erdős Dénes képe a Népszava ajánlójából átvéve