Mezei néző

Ma a változatosság kedvéért benéztem az Erkel Színházba, ahol a Bűvös vadász miatt a héten már kétszer előfordultam és holnap ismét arra megyek. A Parázsfuvolácska sorozatnak ez volt az első eleme. Milyen benyomást keltett éppen ma a tavalyról áthozott előadás?

Nagyjából két hete adtam ezt le a Fideliónak. Lehet, hogy felteszik, lehet, hogy nem. Viszont az előadásból már csak kettő van hátra. Emiatt a törzsolvasóimnak most mégis idemásolom, nehogy kihagyják a Lakatlan szigetet, amelyik egy roppant üdítő előadás, az egyik legjobb élményem volt idén.

Ma elég jó napom volt, színházi szempontból pláne. A délelőtti Bűvös vadász főpróba után olyan nagy hiányérzetem nem támadt másik előadás iránt, viszont a Máthé Zsolt által részben átírt, megrendezett és Nyitrai Lászlónak köszönhetően teljesen végig megzenésített Ibusár is ma este volt. A HOPPArt előadása annyira gyakran nem megy, havonta egyszer mindössze. (Következő: jan.30.!) Így nem merült fel kérdés, egyértelmű, hogy ott volt a helyem a Hátsó Kapuban, ahol a megnyitó ünnepség óta nem jártam.

Az utóbbi időben túlságosan sokan említették azt, hogy a Kvartett mennyire jól sikerült. Gondoltam egyet és ma megnéztem.

Parti Nagy Lajos írt öt jelenetet, két színészre. Az öt jelenet igazán nem kapcsolódik össze, pusztán az a közös bennük, hogy a férfi-nő kapcsolat siralmasságát mutatják be humorosan, de még így sem eléggé derűsen ahhoz, hogy kifejezetten könnyed szórakozásnak minősíthető legyen az előadás. Lehet, hogy az Átrium célközönsége nem is vágyik erre. A felrajzolt kapcsolatok némelyikében biztosan lesznek ismerős elemek, azok kapcsán mód nyílik arra, hogy saját életünket is megvizsgáljuk.

A Vígszínház premierje valóban ünnepi esemény volt szombaton este. Igazi teltház, még a lépcsőre is jutott néző. Pest legszebb színháza ez, nem vitás. Az ezer fős nézőtér megtöltése "komoly darabokra", azaz nem zenés vígjátékokra, igazi kihívás. Nem  egyszerű ez még Shakespeare esetén sem, hiába jók a színészek és meglehetősen vonzó név Alföldié. Különösen így, hogy nem a könnyedebb darabok közül választottak. A Julius Caesar kifejezetten politikáról, a mindenkori hatalmi viszonyokról szól. Hiányzik belőle a megszokott szerelmi szál, és túl sok humor sincs benne - bár a rendezés mindent megtesz, hogy a lehetőségekhez képest felbukkanjon lépten-nyomon.

Nem biztos, hogy magától értetődő Shakespeare Othellóját mai konyhadíszletben játszatni. De nem is véletlen. Zsótér Sándor most rendezett először a Stúdió K-ban. Remélem, nem utoljára. Lassan vége a hétnek, így már nyugodtan elmondhatom, hogy ez az előadás volt a kedvencem abból a négyből, amit láttam. Sőt, azt hiszem, hogy az évad egyik legfontosabb előadását láttam szerdán.

Lengyel Menyhért Róza című vígjátéka nagyszerűen illeszkedik a színház profiljába. Ismét egy darab a két világháború közötti békebeli „polgári” világról, amelyik alapvetően szórakoztat, de persze felvet kérdéseket is, ha a nézőben van hajlandóság a gondolkodásra is. Másfelől pedig nagy lehetőséget ad egy színésznek -.Almási Éva jutalomjátéka ez -  és a többieknek is elég kellemes feladatot.

Sean O`Casey 1937-ben írta a darabot. Nem biztos, hogy egy mai független színházi csoport számára annyira magától értetődő választás, éppen ezt bemutatni. Ez volt az első gondolatom, amikor a műsorban megláttam a címet. A bemutató óta némi idő már eltelt, én a negyedik előadáson jártam.

Szerdán újranéztem az I. Erzsébetet, kicsit több mint kilenc hónap kihagyás után. Van olyan minőségű az előadás, hogy akár többször is érdemes nézni. Az első beszámolóm hiányosságait most észleltem, így most néhány kiegészítés következik. Mi az, amit még érdemes emlegetni az előadás kapcsán?