Ma elég jó napom volt, színházi szempontból pláne. A délelőtti Bűvös vadász főpróba után olyan nagy hiányérzetem nem támadt másik előadás iránt, viszont a Máthé Zsolt által részben átírt, megrendezett és Nyitrai Lászlónak köszönhetően teljesen végig megzenésített Ibusár is ma este volt. A HOPPArt előadása annyira gyakran nem megy, havonta egyszer mindössze. (Következő: jan.30.!) Így nem merült fel kérdés, egyértelmű, hogy ott volt a helyem a Hátsó Kapuban, ahol a megnyitó ünnepség óta nem jártam.
Az előadás mindössze ötven perc. Ebbe van besűrítve Sárbogárdi Jolán (Kiss Diana Magdolna) vasúti pénztáros szomorú élete illetve az általa írt huszerett egyaránt. Éppen úgy, ahogy eredetileg Parti Nagy Lajos kitalálta, a két szál váltogatja egymást és egy férfiszínész (Fridenthal Zoltán) játssza el az összes férfiszerepet. Alkalmilag az estet végigzongorázó Kéménczy Antal is beleszól.
Érdekes a kontraszt, hogy míg délelőtt egy száznál is több közreműködő által előadott operát láthattam, amelyben a látványeszközök is komoly szerephez jutottak, most este egy apró színpadon mindössze két színész volt, akik jó énekesek is egyben. Kiss Diána Magdolna van olyan jó, mint egy "igazi" operaénekes. Az ötven perc nagyobb hányadát ő énekli végig, míg Friedenthal Zoltán fregoliként fel-feltűnik mellette, a gyorsöltözésekben is jeleskedik, de valóban képes elkülöníteni négy férfit.
Az előadásban roppant kevés kelléket használnak. Ibusár állomásra utaló két plakát van ugyan (érkező-induló vonatok), a pénztárat jelző fülke is, de ezen kívül egy kottafüzet, egy hangosító tölcsér, egy karácsonyfaégő-sor, egy párna és egy sörösrekesz az, amit még használnak. Ennyire kevés dolog is elég ahhoz, hogy megszülessen a színház, ha a színészekben van vágy arra, hogy valamit létrehozzanak. És ez egy ilyen vállalkozás. Fellépti díj nélkül. A jegybevétel elegendő az előadás utáni sörözésre esetleg.
Milyen kár, hogy annyira kevés eszköz van az előadás népszerűsítésére és a sokszínű pesti kínálatból nem tud kiemelődni ez a nagyon jó színvonlú ÉS szórakoztató előadás. Pedig igazán megérdemelné, hogy a párnákkal borított emelvényen ötven nézőnél kevesebb sose üljön.