Mezei néző

Megérkezett a Pretty Woman, és hosszan a Madách repertoárján lesz. Rengetegen kerestek rá jegyet már a premier előtt, és még többen azóta – a „horror ár” ellenére is.

Nem véletlenül. Az előadás azt adja, amit ígér, feltehetően mindenki jobb állapotban tér haza utána, mint amilyenben beült rá. (Ez a jó előadás.) Szeretni tudtam, végig lekötött, bár egészen lemerülve estem be a Madáchba, a 17. sor szélére (jó hely ez is!). Ugyan soha nem voltam musical-rajongó, de Gubik Petra engem is bevonzott, és örültem, hogy láthattam újra, alig néhány hónappal „Déjá Vu érzések” - estje után, amely remélhetőleg a 6Szín műsorára újra vissza fog térni.

Lehet, hogy a kikapcsolódást ígérő előadások akkor hatnak igazán, ha mélygarázs-szintű állapotban nézzük őket? – Meglehet, de a Pretty Woman a kipihent és boldog nézőknek is tetszeni fog, nemcsak a lestrapáltaknak, akik megváltó varázslatra várnak.

Nagyon ritkán megyek el musicalt nézni, de ezen a héten egymást követő három estén is tanúja lehettem, miként aratnak különféle módon hatalmas közönségsikert musical-zenével. Ahogy a tapsokból érezhettem, nagyra értékelik az emberek, ha kikapcsolják őket a mindennapokból, akár csak két órára is. Míg a Pretty Woman csapata a Madáchban hatalmas apparátussal (tánckar, zenekar, látványos díszletváltások) teszi ezt, a Múvilav háromfős csapata a 6Színben kivetítéssel és filmes jelenetekkel.

Egyházi Géza a Musical Galéria szervezésében immár 14. saját estjét tartotta a 6Színben, amely hatalmas tetszést aratott. Ezúttal nem is egy, hanem két vendégénekest hívott: Bori Rékát és Koltai-Nagy Balázst, zongorakísérőnek pedig Kéménczy Antalt.

Múviláv? Aki ránéz a címre, lehet, hogy megtorpan, és csak elolvassa a részletes leírást is. Ezt ajánlom én is – szpoilerek nélkül, akár már ma estére. Pár másodperc után nyilván mindenkinek leesik: "movie-love" magyarosított változata a cím, már a leírásban is van humor és játékosság. A mozi rajongóinak készült, többségében romantikus filmeket felhasználva.

Az előadás zenés játék, Szitha Miklós kíséri zongorán a két színészt nyolcvan percen át, és azoknak való elsősorban, akik Klem Viktort és/vagy Trokán Nórát szeretik nézni, és/vagy szívesen idéznek fel ismert filmeket és népszerű jeleneteket. Ennél bővebben:

A prózai előadások után legyen szó az operáról és koncertekről is – 87 zenés előadást láttam, ezekről összesen 17 beszámoló született, néhány közülük átfogó jelleggel, több eseményt is érintve. Ezt az értékelést nem bontom több részre, hosszabb lesz az előzőeknél, és sok esetben kitér a most kezdődő évad eseményeire, előzetes ajánlónak is szánom.

Tegnap a 6Színben egy új magyar kamara-musical ősbemutatóját tartották meg, amely (a főpróbát is beleszámítva) a negyedik nyilvános megmérettetése volt a PANKER új projektjének.

Pányik Tamás rendezése egyértelmű sikert aratott, és feltehetően a Déryné Program a későbbiekben is támogatni fogja, hogy tovább tudják játszani az előadást – talán legelsősorban diákoknak.

A bevezetés, a második és a harmadik rész után legyen szó végezetül néhány különleges produkcióról még a prózai színházak kapcsán.

A bevezetés és a legjobb színészekkel foglalkozó 2. rész után itt a folytatása az évértékelésnek.

A bevezetés után folytatom néhány színész kiemelésével:

Az éppen befejeződő évadban a szeptember 1. - július 1. között megnézett 200 esemény között rengeteg nagyszerűt találtam, ezekre jó visszagondolni, így most sem sajnálom az időt a visszaemlékezéstől. Ezt a szöveget ajánlónak is szánom, hiszen a legtöbb produkció lesz jövőre is, illetve az említett művészek remélhetőleg még hosszan velünk maradnak és újabb előadásokat hoznak létre.

Ebben az I. részben a bevezető után csak prózai előadásokról van szó (113 előadás), amelyekről 93 beszámolót írtam. NÉGY RÉSZre osztottam a szöveget, és néhány nap eltéréssel teszem ki őket, most is várva a kommenteket. Az opera+koncertekről (87 előadás - 17 bejegyzés) szóló jelentősen rövidebb összegzés lesz majd a II. fejezet, amely más nézői rétegeknek lehet érdekes.

Nem kifejezetten színházi időszak a július, és az, hogy most is zsúfolásig megtelt az Átrium, feltétlenül jelzi, hogy foglalkoztatja az embereket „az új Alföldi-rendezés” (feltehetően a darabtól függetlenül), és a színészek névsorát látva az esélye is megvolt, hogy diadalra fogják vinni. Ez is történt, megvalósult a papírforma.