Mezei néző

A prózai előadások után legyen szó az operáról és koncertekről is – 87 zenés előadást láttam, ezekről összesen 17 beszámoló született, néhány közülük átfogó jelleggel, több eseményt is érintve. Ezt az értékelést nem bontom több részre, hosszabb lesz az előzőeknél, és sok esetben kitér a most kezdődő évad eseményeire, előzetes ajánlónak is szánom.

Tegnap a 6Színben egy új magyar kamara-musical ősbemutatóját tartották meg, amely (a főpróbát is beleszámítva) a negyedik nyilvános megmérettetése volt a PANKER új projektjének.

Pányik Tamás rendezése egyértelmű sikert aratott, és feltehetően a Déryné Program a későbbiekben is támogatni fogja, hogy tovább tudják játszani az előadást – talán legelsősorban diákoknak.

A bevezetés, a második és a harmadik rész után legyen szó végezetül néhány különleges produkcióról még a prózai színházak kapcsán.

A bevezetés és a legjobb színészekkel foglalkozó 2. rész után itt a folytatása az évértékelésnek.

A bevezetés után folytatom néhány színész kiemelésével:

Az éppen befejeződő évadban a szeptember 1. - július 1. között megnézett 200 esemény között rengeteg nagyszerűt találtam, ezekre jó visszagondolni, így most sem sajnálom az időt a visszaemlékezéstől. Ezt a szöveget ajánlónak is szánom, hiszen a legtöbb produkció lesz jövőre is, illetve az említett művészek remélhetőleg még hosszan velünk maradnak és újabb előadásokat hoznak létre.

Ebben az I. részben a bevezető után csak prózai előadásokról van szó (113 előadás), amelyekről 93 beszámolót írtam. NÉGY RÉSZre osztottam a szöveget, és néhány nap eltéréssel teszem ki őket, most is várva a kommenteket. Az opera+koncertekről (87 előadás - 17 bejegyzés) szóló jelentősen rövidebb összegzés lesz majd a II. fejezet, amely más nézői rétegeknek lehet érdekes.

Nem kifejezetten színházi időszak a július, és az, hogy most is zsúfolásig megtelt az Átrium, feltétlenül jelzi, hogy foglalkoztatja az embereket „az új Alföldi-rendezés” (feltehetően a darabtól függetlenül), és a színészek névsorát látva az esélye is megvolt, hogy diadalra fogják vinni. Ez is történt, megvalósult a papírforma.

Örülök, hogy múlt szombaton délelőtt észrevettem a Fb-posztot, amely hírt adott erről a koncertszerű Dido és Aeneasról, azt meg különösen, hogy munka után még időben ki is értem a helyszínre, a Vojnovich-Huszár Villába, amely számomra önmagában is újdonság volt. Éppen ilyen kellemes nyári estékre van szükségünk, hogy jól bírjuk az egymásba folyó munkaheteket.

Szerencsére ez nemcsak egy nyomhagyó bejegyzés: ajánlom a következő szombati koncertet, amelyre már lehet regisztrálni a Villa honlapján.

A 2023-as évem legjobb időszaka volt ez a június: a Haydneum fesztiválja (hat koncert) kombinálva a Wagner-napokkal megtette a hatását: ennyi zenehallgatás után kezdek hajlani az ajánlók írásához szükséges pozitív gondolkodásra. Ma már hiányzik a Müpa: az előző nyolc nap során hétszer gyalogoltam el oda. Jobb híján a blogírás pótolja ezt - az élmény meghosszabbítása.

Schöck Atala és Günther Groissböck - Fricka és Wotan a Rajnában

 „Most nem érek rá ugyan valami nagyon, de azért egy kicsit írok” – ezt mondhatnám akár én is, de ez pontos idézet Janikovszky Éva 2020-ban megjelent naplójából, amelyet a Móra Kiadó adott ki (mégpedig a Covid első leállása alatt!). Ebből kiindulva Keresztes Tamás előadást is rendezett, amelynek szövegét Bíró Bence dramaturg gondozta, az írónő fiatalkori énjét pedig Sodró Eliza, míg a napló során említődő „ideálokat” (Gabit és Ferit) Martinkovics Máté játssza. Mindkettőjük számára testhezálló a feladat, jól érvényesülnek együtt, remélem, hogy még sok évig játszhatják ezt együtt.

A megtekintést (egy rész, 100 perc) feltétlenül ajánlom, már csak azért is, mert az a négy jelenet, amelyet a csütörtöki fotóspróbán láthattam (még leállásokkal, javításokkal), annyira meggyőzött, hogy azóta már magát a naplót is kivettem a könyvtárból, és már a végére is jutottam. A következő időpont július 9-én lesz, amelyet én is beterveztem magamnak. Jegyek most még kaphatóak.