Midőn ezt néztem, még tiszta volt az ég…- legalábbis valamennyire. Vasárnap abban a tudatban voltam, hogy nekem nemigen lesz módomban előadásokat nézni márciusban, de azt nem, hogy néhány napon belül másoknak sem. Mindössze 5 pici színház nem zár be: a Bethlen Téri, a Rózsavölgyi Szalon, az RS9, a Spinoza és a Stúdió K, de az ő helyzetük is bármely nap változhat. Felmerül a kérdés, hogy jelenleg van-e értelme előadás-ajánlókat írni, hiszen ugyan kit érdekel valami, amit nem nézhet meg úgysem.
A megmaradt négy élményemet azért még megörökítem, hiszen repertoárelőadások, és bízom benne, hogy néhány hét múlva újra műsoron lesznek, az ajánlóim pedig aktuálisak.
Már most látszik, hogy a színházak egy része felismeri, hogy érdemes élő közvetítésekkel ébren tartani a nézők érdeklődését, így a magam részéről hajlok arra, hogy áttérjek a jövőben ezeknek a közvetítéseknek a megörökítésére. A Mezei néző fb-oldalán ezeket igyekszem kiposztolni előre, így paradox módon ma szerintem több bejegyzést tettem ki, mint amikor minden ment a maga útján a színházi közegben.
A háttérben Walters Lili (Iza), Lengyel Benjámin (Fülöp), Göndör László (Yvonne vőlegénye) - az előtérben a címszereplő: Cseke Lilla Csenge
De most jöjjön tehát az első bejegyzés, az Ódry új múlt vasárnapi bemutatójáról.
