Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (83) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (97) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (34) Ascher Tamás (27) Átrium (50) Bábszínház (35) Bagossy Levente (23) Bakonyi Marcell (26) Balatoni Éva (22) Balázs Andrea (20) Balczó Péter (40) Balga Gabriella (35) Bálint András (23) Balsai Móni (27) Bányai Kelemen Barna (26) Bán Bálint (26) Bán János (21) Baráth Emőke (24) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (55) Benedek Mari (65) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (32) BFZ (35) Bodor Johanna (20) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (22) Bretz Gábor (90) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (31) Centrál Színház (38) Chován Gábor (23) Csákányi Eszter (26) Cseh Antal (48) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (285) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (33) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (47) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (27) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (41) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (24) Erdős Attila (25) Erkel Színház (148) Évadértékelés (43) Fábián Péter (22) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (22) Fehér László (20) Fekete Ádám (20) Fekete Anna (22) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (27) Ficza István (27) Ficzere Béla (20) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (87) Fischer Ádám (32) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (64) Fodor Gabriella (33) Fodor Tamás (32) Friedenthal Zoltán (20) Fröhlich Kristóf (20) FÜGE (38) Fullajtár Andrea (38) Füzér Anni (20) Gábor Géza (90) Gálffi László (26) Gál Erika (53) Gazsó György (22) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (21) Göttinger Pál (47) Gyabronka József (21) Gyulay Eszter (26) Hábetler András (97) Haja Zsolt (44) Hajduk Károly (21) Hamvai Kornél (20) Hartai Petra (24) Hegedűs D. Géza (31) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (21) Hevesi László (22) Hollerung Gábor (30) Horesnyi Balázs (22) Horti Lilla (21) Horváth Csaba (33) Horváth István (42) Ilyés Róbert (23) Izsák Lili (29) Járó Zsuzsa (21) Jordán Adél (27) Jordán Tamás (25) Jurányi (85) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (28) Kálmándy Mihály (43) Kálmán Eszter (48) Kálmán Péter (41) Kálnay Zsófia (57) Kamra (42) Kardos Róbert (22) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (46) Kaszás Gergő (22) Katona (130) Katona László (33) Kékszakállú (69) Kerekes Éva (31) Keresztes Tamás (34) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (26) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (40) Kolibri Színház (26) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (46) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (24) Kovács István (55) Kovács János (23) Kovács Krisztián (28) Kovács Lehel (23) Kovalik (31) Kováts Adél (28) Kulka János (22) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (22) László Boldizsár (26) László Lili (22) László Zsolt (43) Lengyel Benjámin (22) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (28) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (37) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (105) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (48) Mészáros Béla (33) Mészáros Blanka (26) Mészáros Máté (25) Mészöly Anna (20) Miksch Adrienn (46) Miskolc (60) Mohácsi János (33) Molnár Anna (23) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (44) Mucsi Zoltán (50) Müpa (122) Nagypál Gábor (31) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (32) Napi ajánló (179) Németh Judit (24) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (38) Nyári Zoltán (38) Ódry Színpad (68) Ónodi Eszter (20) opera (31) Opera (636) Operakaland (44) Operettszínház (20) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (64) Orlai Tibor (107) Ötvös András (23) Őze Áron (28) Palerdi András (46) Pálmai Anna (33) Pálos Hanna (28) Pál András (51) Pasztircsák Polina (36) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (65) Pesti Színház (26) Pető Kata (33) Pinceszínház (27) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (26) Porogi Ádám (31) Purcell Kórus (26) Puskás Tamás (24) Rába Roland (25) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (60) Rajkai Zoltán (22) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (33) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (76) RS9 (29) Rujder Vivien (33) Rusznák András (22) Sáfár Orsolya (31) Sándor Csaba (37) Scherer Péter (36) Schneider Zoltán (37) Schöck Atala (57) Sebestyén Miklós (26) Sodró Eliza (27) Spinoza (21) Spolarics Andrea (22) Stohl András (35) Stúdió K (22) Súgó (73) Sümegi Eszter (25) Szabóki Tünde (26) Szabó Kimmel Tamás (20) Szabó Máté (53) Szacsvay László (25) Szakács Györgyi (21) Szamosi Zsófia (25) Szántó Balázs (21) Szappanos Tibor (32) Szegedi Csaba (40) Székely Kriszta (28) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (47) Szerekován János (30) SZFE (32) Szikszai Rémusz (29) Szilágyi Csenge (20) Szirtes Ági (31) Szkéné (61) Szvétek László (35) Takács Kati (20) Takács Nóra Diána (23) Takátsy Péter (29) Tamási Zoltán (27) Tarnóczi Jakab (21) Tasnádi Bence (37) Thália (109) Thuróczy Szabolcs (27) Tihanyi Ildikó (22) Török Tamara (29) Tóth Zsófia (22) Udvaros Dorottya (21) Ullmann Mónika (23) Ungár Júlia (21) Vajdai Vilmos (20) Valló Péter (30) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (25) Városmajori Színpad (21) Vashegyi György (36) Vida Péter (24) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (26) Vígszínház (60) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (34) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (57) Znamenák István (42) Zöldi Gergely (21) Zsótér Sándor (82) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Kiegészítő megjegyzések következnek a nov.14. és nov.16.-i Kékszakállú előadások kapcsán. A premierről készült beszámoló (nov.9.) itt.

Ritkán fordul elő velem, hogy egy előadás hetekig ennyire fogva tart, különösen így, hogy számos ( legyünk precízek: négy) más előadást is megnéztem "menet közben". Rendszerint egy-egy ütős Kovalik rendezés hatott így. A Mozart maraton volt ilyen fontosságú élményem, az (legalább) a következő 3 évemet döntően meghatározta, illetve a Mefistofele. Utóbbiból februárban ötöt tervezek nézni ismét, remélem, hogy így is lesz. Minél jobban ismeri az ember a művet, annál inkább lehet szeretni ezeket az előadásokat.

Furcsa, de az is előfordul, hogy egy olyan rendezést kezdek sokszor nézni, amelyiket egyáltalán nem szeretek, nem értek egyet az alapkoncepciójával sem, nemhogy a részleteinek a kidolgozásával. Nyilvánvalóan azért történhet meg ez, mert maga a mű annyira erős és az énekesek (természetesen a zenekarral!) valamit mégis sikeresen összehoztak, a rendezés ellenére is. (A MüPa Ring előadásait is nézem évek óta, annak ellenére, hogy egészen felháborodottan jöttem ki legelőször, nehezen szoktam meg, de néha már gondolok a júniusra...)

Most is mintha ez az utóbbi helyzet ismétlődne meg. Egy hete szombaton Galambos Péter két rendezése tett rám mély benyomást, hasonló módon. (lsd.a beszámolót) Azóta még kétszer láttam a Kékszakállút és még van két lehetőség az újranézésre (nov.21 és 23). Tervezem is ezt, hogy valamelyik nap ismét odavetődöm az Erkel Színházba. Most lehet megdöbbenni.

A második nézés alkalmával be is igazolódott az előzetes feltevésem: ha valaki képes elvonatkoztatni a rendezéstől és csak az énekeseket nézi, akkor láthatja, hogy irgalmatlanul jó Bretz Gábor és Mester Viktória, "élnek, élnek, itten élnek" - pontosabban az Erkel színpadán. Ezt azoknak írom, akik itt kiszállnak, mert ez a lényeges megállapítás, ezt fejtegetem a továbbiakban. Nézzétek meg, most még lehet!  Borzasztóan sok eladatlan hely maradt még 21-re, sőt 23-ra is.

Címkék: Opera Galambos Péter Erkel Színház Bretz Gábor Kékszakállú Mester Viktória

Szólj hozzá!

Bakos Anikó második kolozsvári napja következik.

2013. nov. 5. 

A Kolozsvári Állami Magyar Színház viszonylag új melléképületében, amely a stúdiószínháznak ad otthont, először jártam. A felvezető lépcsőkről üvegfalon át a Szamosra látni. Némi Nemzeti Színház-utánérzést kelt, otthon a Duna, itt a Szamos partján a színház (itt jóval közelebb van a folyó). Ez az épület lényegesen egyszerűbb-szegényesebb, vas-szürkeségével modern és hideg hatású.

 Nincs teltház, magyar és román ajkú nézők vegyesen jönnek, az előadást – mint a színház minden produkcióját - román feliratozással játsszák.

Címkék: Kolozsvár Bakos Anikó

Szólj hozzá!

Van élet és színház Pesten kívül is. Ezt mind tudjuk, de a legtöbben keveset mozdulunk ki színházat nézni máshova. Anikó egy hetet Kolozsváron töltött és minden este előadást nézett, ami érthető. Most a blogom történetében ez egy igazi nagy mérföldkő.  Először fordul elő, hogy más írását közlöm, szerkesztetlenül. Én örültem nagyon, hogy megírta ezeket a jegyzeteket és én is továbbíthatom nektek. Jusson eszetekbe, hogy vannak vidéki színházak, sőt határon túliak is.
Kolozsvár, 2013. nov. 4.
 

Bodó Viktor, a Szputnyik és a kolozsvári társulat koprodukciója: Social error. Utazó előadás, Graz, Mainz, Lipcse, Párma, Budapest után most Kolozsváron volt a bemutatója. Minden városban együtt dolgoznak a helyi befogadó színház társulatával. Nemzetközi szuperprodukció, ahogyan nevezi magát szellemesen („csináljatok nemzetközi szuperprodukciót” - mondja az előadás egy pontján a Hang, amely végig instruálja a szereplőket). Sorszámmal ellátott - számba vett, lefotografált, listázott, leltárba vett -, névtelen szereplők. A tömeg, amely képes fenevadként tombolni, de emberek csoportjává, sokaságává nemesülni is. Bármikor, bármire: felsőbb utasításra.

Címkék: Bodó Viktor Bakos Anikó

Szólj hozzá!

november
13.

Opera - Egy magányos pillangó - Létay Kiss Gabriella

Pillangókisasszony - ezúttal Fekete Attila nélkül |  MakkZs  |  Szólj hozzá!

Április 28-án láttam utoljára a Pillangót és kimerítően írtam róla, ugyanerről a Kerényi Miklós Gábor-féle rendezésről, amelyet ma negyedszer láttam.

A mai este kapcsán csak az új mozzanatokat emelem ki, aki rövidnek találná a bejegyzést (félek, nem lesz az így sem), az nyugodtan olvassa el a másikat is. A cél: tudatosítani szeretném, hogy Létay Kiss Gabriella idén már csak kétszer énekel Pillangót, november folyamán (24, 29) - meg kellene néznetek! (fellépéseinek listája itt

Aki nem hisz nekem, annak most kicsit ragozom még ezt a témát. És ilyenkor örülök, hogy nincs nyomás, megfelelni akarás bárminek - mert az előadásnak csak azokat a mozzanatait fogom kiemelni, amelyek ma fontosnak tűntek. 

Címkék: Opera Pillangókisasszony Fekete Attila Létay Kiss Gabriella Gémes Katalin Busa Tamás Teodor Ilincai

Szólj hozzá!

A jövő héten kezdődik a 7. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle, amelynek a díszvendége a Kolibri Színház. Az egyik válogató ezt a választást teljesen magától értetődőnek minősítette, hiszen a Kolibri az, amelyiknek a legnagyobb a repertoárja, három helyszínen szólítja meg most már az egyévesnél fiatalabbakat is (talán máshol nem is játszanak csecsemőszínházi előadásokat Pesten). 

A Kolibri Pince inkább  jellemzően a középiskolás korosztály számára készülő, színházi-nevelési programmal, drámafoglalkozásokkal összekötött előadások színhelye. Ezekben az esetekben a találkozásnak éppolyan fontos része a jellemzően egy órás előadást követő beszélgetés is. Az lenne a cél, hogy a diákokat közelről érintő problémák merüljenek fel és a közös gondolkodás által esély van arra, hogy a megoldáshoz közelebb juthassanak, vagy legalább tudatosabban szemléljék az életüket. (Néha az is segít, ha valaki képes felszámolni a "nincs a teremtésben vesztes, csak én" életérzését.)

Pénteken a legújabb előadáson jártam, melynek címe: Emlékezz rám! Volt már némi lelkiismeretfurdalásom, mert bár megnéztem A gyávát és a Vakságot (közös előadások a Nézőművészeti Kft-vel), a Klamm tanár urat (ez a favoritom az eddigiek közül, ezt láttam először, mintha Pesten ez lett volna az első ebben a műfajban) és a Delete-et is, számos másik előadásra évek óta készülök, de csak nem jön össze. Elsősorban a Cyber Cyranó és A webáruház az, amelyek érdekelnének, de valahogy elmaradt a találkozás eddig. 

Címkék: Kolibri Szanitter Dávid Kolibri Színház Mészáros Tamás Németh Ákos Emlékezz rám!

Szólj hozzá!

Ilan Eldad Vári Évával a címszerepben felújította 2002-es rendezését. Martin Sherman monodrámáját (90 perc egy részben) ezúttal a Spinozában nézhetik meg az érdeklődők. Lassan másfél éve, hogy a Budapesti Kamaraszínházat megszüntették és nem tartanak előadásokat a három kis stúdióban, köztük a Shure-ban sem, ahol ez a produkció eredetileg olyan hosszan és sikeresen futott. A darab kapcsán ez is óhatatlanul eszünkbe jut, különösen akkor, ha az ember a kilences busz Deák téri megállójában álldogál egy ideig. A színház hirdetését még mindig láthatjuk.

A veszteséget csak némileg tompítja, hogy néhány előadást átmentettek más színházakba. A Piaf után ez már a második Vári Éva-előadás, amelyet Orlai Tibor támaszt fel és ezért csak köszönet illetheti. 

Címkék: Spinoza Rose Vári Éva Orlai Tibor Ilan Eldad

Szólj hozzá!

november
10.

Thália - Független Thália Projekt - Láthatóságiak

Máthé Zsolt ujjgyakorlatai Baróthy Angyalaival |  MakkZs  |  Szólj hozzá!

Eléggé nem lehet ünnepelni a Thália hozzáállását, hiszen biztonsági játékot is játszhatnának. De nem, a jól futó sikerdarabok mellett (mindkét friss bemutató "beütött", a Boeing, Boeing és a Csányi Sándor Férfiagya is telt házakat vonz) működtetik a Független Thália Projektet, azaz teret adnak a kísérletezésre is. Így együtt hirdetve talán több néző is kíváncsi lesz a függetlenekre, sőt talán az a mechanizmus is működhet, hogy ha az egyik előadás megtetszik, akkor a kalandvágyó néző beül egy másik csapat előadására is. A pillanatnyi kínálat tíz előadás (www.thalia.hu honlapon infó), melyek közül én még a Katona Sufniban láttam a Szentivánéj címűt (Pelsőczy Réka-Kocsis Gergely szereplésével), a Mikroszínpadon a Szeret...leket (ez a kedvencem a Tháliában futó független előadások közül, Pelsőczy rendezése) és a Nézőművészeti Kft két előadását is, a Gyávát (régebben a Kolibri Pincében játszották) és a tavaly bemutatott Ady/Petőfit is. Ez mindössze négy, illetve a Láthatóságiakkal együtt immár öt, azaz a kínálat fele.

Máthé Zsolt korábbi rendezését (Roadmovie, Thelma és Louise) tavaly a Humorfesztivál keretében hozták el a Tháliába a Sanyi és Arankából. Azt nagyon szerettem. A tavaly látott 214-ből a legjobb 15-ben benne volt nekem. Kifejezetten vártam, hogy nagyobb szériát fog az is befutni, többször lesz nézhető akár a Tháliában is. Kellene. Most a T&L két női főszereplője, Murányi Márta és Szathmáry Judit ismét feltűnik, viszont Nagyhegyesi és Friedenthal Zoltán helyett új beállók alkotják a csapatot, amely így népesebbé vált. Közülük a Katona fiatal tehetsége, Tasnádi Bence viszi a prímet, de  ugyancsak kiemelkedően jónak találtam a kevés szövegű  Czupi Dánielt (a Bábszínházból). De mindegyiküknél fontosabbá válik, az előtérbe kerül a zenei vezető, Kákonyi Árpád. (Ettől az évadtól ő lett az Örkény zenei vezetője is.)

Címkék: FÜGE Tasnádi Bence Czupi Dániel Thália Máthé Zsolt Murányi Márta Láthatóságiak Szathmáry Judit

Szólj hozzá!

Ez a frappáns cím rejtené mindazokat a benyomásokat és ellentmondásos érzéseket, amelyeket nemsokkal ezelőtt az Erkel Színház premierjéről (azaz nem főpróbájáról) hoztam haza. (Mindenekelőtt, mivel utólag átolvasva szinte csak a színházi megvalósításról írtam, előre hangsúlyozom: nagyszerű a produkció zeneileg. Nagyszerűen énekelt Bretz, hurrá! Gratulálni lehet a karmesternek, a zenekarnak, az énekeseknek. Viszont mégis itt hagyom a tegnap éjszakai írásomat, ahogy van...)

Egy alkalommal, 2000-ben láttam Vajda operáját egy másik koncepcióban (feltehetően Békés András rendezésének felújítását) és ez elég régen volt ahhoz, hogy csak elmosódó emlékképeim legyenek a darabról. (Tóth János volt Cipolla. Rá lehetett emlékezni.)

A másik mű, A kékszakállú herceg vára viszont életem egyik meghatározó élménye, amióta középiskolai énektanárom hét külön tanórát hasznosítva a hét ajtó elemzésére, megszeretette velem. Az egész darab szövegét tudom és ahányszor lehet, megnézem. Az 1988 óta az Operaházban bemutatott mindegyik Kékszakállú-rendezést láttam. Tavaly csak a MüPa játszotta, háromféle szereposztásban is ki volt tűzve az évad folyamán (beszámolók).

Címkék: Opera Nagy Ervin Galambos Péter Erkel Színház Bretz Gábor Kékszakállú Bátki Fazekas Zoltán Mester Viktória Hábetler András Mario és a varázsló Molnár Szabolcs

Szólj hozzá!

Érdekes lenne tudni, hogy a köztudatban itt Budapesten mennyire ismert ez a 2010-ben írt angol politikai bohózat (a sztoriról, szerzőkről az Átrium honlapján részletes infó, sőt a wikipédia is bővelkedik további adatokban). Lehet, hogy sokan korábban is tudtak arról a BBC- sorozatról, amelyik öt évadon át futott és még Margaret Thatcher is a kedvenc programjaként említette. (Aki megnézné, annak akár a Szabó Ervin könyvtárban is elérhető, megjelent VHS-en és DVD-n egyaránt. 2008-ban a könyv is megjelent magyarul.) 

Én tegnap szándékosan "tudatlanul" ültem be az előadásra, mindössze a szereposztás ismeretében. Azt nem mondom, hogy előzetes várakozások nélkül, ugyanis a szereposztás azért nagy reményekkel töltött el. Znamenák István mint rendező, Hevér Gábor, Ficza István mint főszereplők mindenképp jó estét ígértek önmagukban is, és persze benne van Robi is...

Egy éven belül ez a harmadik alkalom, hogy Alföldi Róbert színészként is megmutatkozik (a Vaknyugatban szintén az Átriumban és a Rózsavölgyiben Az utolsó órában). Az előadás során (sajnos) arra is volt időm, hogy elgondolkozzam azon, hogy tudhat valaki ennyiféle munkát egyszerre végezni (a TV-programján kívül ott volt a Danton is, utána a Mephisto felújítása miközben ezt a rengeteg és nehezen mondható szöveget megtanulta).

Címkék: Alföldi Znamenák István Átrium Ficza István Hevér Gábor

1 komment

Feltámadás, újraéledés, értékmentés. Ezek a szavak jutottak eszembe a ma esti Bányavirág (Sebestyén Aba rendezés) után. Közben nem, mert az előadás két órája alatt lekötöttek a színészek. A tavaly tavaszi premier óta bejáratódott az előadás. Ez most nem főpróba ( rossz szokásom szerint ezt is főpróbaként láttam először, beszámoló: itt), hanem a sokadik előadás (a Dunaújvárosi kamaraszínházzal közös produkciója volt ez a Nemzetinek, ott is ment). Igen, most is kiderül, hogy jobb egy széria elején, de nem a legelején nézni valamit. Még a bemutató is korai. Egészen más, ahogy László Zsolt a kávéfőzőért nyúl, igazán otthon van már ebben a lakásban. Elhisszük neki a másik szobában fekvő apát is, azt is, hogy egykor volt hite, álmai és most már minden a múlté. A Danton után, de igazából azt írhatom, hogy a Haramiák óta jó látni Stohl Andrással együtt színpadon, nagyon átjön a nézőtéren az összeszokottságuk. Egymás minden mozdulatát ismerik, és folyamatosan figyelnek is. Látnivalóan mindketten teljesen beleadják magukat a játékba és élvezik. (Ilyen fokú összhangot talán a Nézőművészeti Kft tagjait nézve látni még, kellenek hozzá az együtt töltött évtizedek.) De Stohl "más kombinációban", például Tompos Kátyával is nagyon erős, meghatóan nézi a lányt, hozzá sem mer érni, hiába nagyon is elérhető. Ott van az "el nem ért Éden boldogsága". Jobb sorsra érdemes itt mindenki, de valami miatt (sors? véletlen?) mégsem jutnak el egymáshoz. A legtöbb a baráti pálinkázás, egy-egy tekintetváltás. (Terveztem, hogy megszámolom, hogy hány pohár pálinkát isznak meg, de hamar feladtam, kilátástalannak tűnő vállalkozás.) Szarvas József és Söptei igazán tetszettek ma is, hálás szerepek jutottak nekik így is, hogy csak alkalmanként tűnnek fel a színen. Ma Illés öngyilkosságra készülése is jobban előkészítettnek tűnt, mint a főpróbán.

Címkék: Stohl András Bányavirág Sebestyén Aba László Zsolt Tompos Kátya Söptei Andrea

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása
Mobil