Bodó Viktor, a Szputnyik és a kolozsvári társulat koprodukciója: Social error. Utazó előadás, Graz, Mainz, Lipcse, Párma, Budapest után most Kolozsváron volt a bemutatója. Minden városban együtt dolgoznak a helyi befogadó színház társulatával. Nemzetközi szuperprodukció, ahogyan nevezi magát szellemesen („csináljatok nemzetközi szuperprodukciót” - mondja az előadás egy pontján a Hang, amely végig instruálja a szereplőket). Sorszámmal ellátott - számba vett, lefotografált, listázott, leltárba vett -, névtelen szereplők. A tömeg, amely képes fenevadként tombolni, de emberek csoportjává, sokaságává nemesülni is. Bármikor, bármire: felsőbb utasításra.
A szereplőket egy hang instruálja - egy hang odafentről?, talán maga a „címszereplő”? -, ennek megfelelően a kezdeti káoszból rendezett csoporttá formálódnak, feketében és fehérben, később fekete-fehérben vegyesen, elvegyülve. Játszanak, tanulnak, dolgoznak, termelnek, profitot és sikert hajtanak, szeretnek, éreznek, hódolnak az ösztöneiknek, közösülnek társas és csoportos formában, szaporodnak - a kettes és a nyolcas játékos dicséretben részesül, a többieknél van még mit gyakorolni -, verekednek, gyilkolnak, kivégeznek, félnek, meghalnak, örülnek a munkasikereknek. A gyűlöletórában feljelentik egymást: mert a másik nem örült eléggé a munkavégzésnek, mert nem tudja, hogy a bal ellentéte nem a másik oldal, vagy éppen mert túl magas. Alkalmazkodnak, igazodnak, behódolnak, megszégyenülnek, versenyeznek, kidobják a leggyengébbet, megünneplik - ha nem is mindenki szívesen - a győztest. A szeretet-órában átölelik egymást, táncolnak és szeretnek.
Szintén a felső hang instrukciójára: kezdenek valami nagyon szépet a sokasággal: a közönséggel. (Kétszer láttam az előadást, a budapesti és a kolozsvári verziót. A nagyon szép, amit kezdeniük kell a közönséggel, hozzávetőlegesen ugyanúgy alakult a két előadásban, tehát nem improvizatív elem. Az ismertető szerint 50-50%-ban élnek előre megkomponált és improvizált elemekkel az előadásban.) Hogy mi a nagyon szép, amit kezdeni tudnak közösen - sokaság a színpadon és sokaság a nézőtéren -, az maradjon meglepetés azok számára, akik bárhol a világban ezután nézik meg az előadást.
Bodóék Social error előadása elsősorban ezt a nagyon szépet adja át a közönségnek, a nézőtéren ülők szemének és lelkének. Továbbá lendületet, energiát, kedvet, a lehetőségek meglátását. „Legyetek egyenrangúak”, „legyetek önállóak” - hangzik a felső irányítás. Találjátok meg a lehetőségeitek legszélesebb skáláját, éljetek vele bátran, önérzetesen, határokat nem ismerve. Egyáltalán: éljetek! Ezt viszem magammal az előadásból.
(Social error. A Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Szputnyik Hajózási Társaság koprodukciója.
Szereplők: Fábián Gábor, Kurta Niké, Király Dániel, Kárpáti Pál, Szabó Zoltán, Pető Kata, Jankovics Péter, Koblicska Lőte, Hajduk Károly, Rainer-Micsinyei Nóra - Balla Szabolcs, Bodolai Balázs, Buzási András, Farkas Loránd, Imre Éva, Sigmond Rita, Viola Gábor. Rendező: Bodó Viktor, díszlet- és jelmeztervező: Balázs Juli, dramaturg: Róbert Júlia, Turai Tamás, Veress Anna)
