A Tháliában voltam egy premiernek induló nemhivatalos próbán. (Nem olyan ritka, ha egy produkció nem készül el, ezt a kőszínházak kevésbé ismerik el - nagyobb veszteség lemondani meghirdetett előadásokat, sokszor látnivalóan félkész termék kerül a közönség elé.)
A Nézőművészeti Kft elővezetésében (rendezte: Scherer Péter) látszottak a körvonalai egy majdani érdekesnek ígérkező Ady-Petőfi estnek.
Én úgy éreztem, hogy Kovács Krisztián már inkább rátalált egy izgága hippi-jellegű, szerethető Petőfire, aki már most is életre kelt a szövegkimaradások ellenére is, míg Katona Laci rendkívül szimpatikus és helyenként vicces, jobban tudja a szövegét, de én sehogy nem tudtam az általam kialakított Ady kép és közte a kapcsolatot megtalálni. Ez nem az ő hibája.
Minthogy ez az ötven perces produkció (jár hozzá egy közönségtalálkozó is) alapvetően a középiskolás korosztálynak készül, jellemzően utazó előadás lesz, tantermi színház - nem is én vagyok a célközönség, és ez is éppúgy a "naív" nézőnek szól, ahogy például Alföldi kötelező olvasmány-rendezései.
Jobbnak érezheti a produkciót az, akinek alig van háttérismerete, átélheti a felfedezés örömét.
A produkció minden bizonnyal eléri majd a kívánt hatást, lesz olyan diák, aki belelapoz néhány versbe is.
