Az előadás ifjúsági színház a szó igazi értelmében. A mai középiskolás korosztály problémáiról szól a diákok stílusához hasonulva, nekik.A Delete egy diák sorsán keresztül a diák-öngyilkosságok kérdését érinti.
A hosszúkás színpadtér közepén egy szűk mesgye, kövekkel kirakva (nem rózsaszirmokkal) - ezen léteznek a szereplők. Meg a fal mellé lapulva, amikor a rendőrségi kihallgatáson vannak. Feltárul egy sivár alagútként a pince belső szakasza is, nyilván ez lenne az utalás " a nem ismert tartományra".
Vidovszky György rendezésének legjobb perceiben valóban elhisszük azt, hogy a szereplők még tizenévesek és saját magukat adják. Lényegesen nem is idősebbek, beszédük és mozgásuk pedig igyekszik hasonulni az átlagdiákhoz. Helyenként némi túlzásba is esve - a lecsúszó gatyák azért ennyire mégsem esnek le a mai srácokról. A szórólaphoz képest nem sok minden derül ki a karácsonyi öngyilkosságba menekülő Lakos Gyuriról. Épp ez a lényeg: élünk egymás mellett, olyan, mintha közünk is lenne egymáshoz és mégis váratlanul ér mindenkit, ha valakinek elege lesz saját történetének folytatásából. Nem tudunk semmit a másik ember életének tragédiájáról. A főszereplőt játszó srác alakítása nem is valószínűsítette az öngyilkosságot. Azt, hogy a többi diák lenne érte a felelős, még kevésbé hitelesítette, hiszen elismert, elfogadott tagja volt a közösségnek. Ugyanígy nem valószínű, hogy az általa megszégyenített lány meg nem bocsájtása volt az ok, vagy az apa bántalmazásai. Éppen olyan lett ez a figura, aki kő kemény és nem hajlik. Mégis mi akkor az ok?
Az a jó, hogy ez és a hasonló előadások a diákok számára egy beszélgetéssel zárulnak. Megvitathatják azt, hogy ők mit tartanak lényegesnek, hogyan hatott rájuk a darab problematikája. Megindít gondolkodási folyamatokat, esetleg éppen egy ilyen élmény hatására ébred rá egy diák arra, hogy mások is hasonló válságként élik meg az életüket. Fontos a Kolibrinek ez a kezdeményezése, jó lenne, ha minél több csoport juthatna el az előadásaikra.